Posted by
Posted in

Nézem a semmiségemet…

Semmi-lét meditáció Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget, Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget… Vak a sötétség, Egy csillag se gyúl éjben. Hideg az ablaküveg. Vak ablaküveg? Hideg, mint fénytelenség a csillagtalan éjben. * Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat, Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat. Keresem magamban a sok kiürült vágyat. […]

Posted by
Posted in

Életforma…

Hétköznapi pszichológia… Az Élet Spirális, Mosoly soha Nem ideális. *** Az idealizmus helytelen, nagyon káros életforma, Manapság, ők a könyörtelen liberálisok. De, azt hinni, hogy életben ez a megoldás… tragédia. Bár A tömegeknek bőven elegek a frázisok. Ez, a túlzó megengedéssel kiváltott sorstragédia. *** Játszóterem lelked Nevetőráncaim régen kedvelted. Világon nincs paritás, Múló idealítás… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

akkor is lesz…

szürkülők a hajtincsek némelyike már fehér szaporodnak a nincsek egyszer minden véget ér csaló az emberi élet hisz néha csodákat ígér változik minden ígéret nem minden fekete-fehér öröm színe lesz a fehér minden kezdet szépet mesél az öregség végül elér fehéret váltja a sötét akkor is lesz apró csoda tudod lehajolsz majd érte köztük álom […]

Posted by
Posted in

Virágos réten álmodunk

Edit Szabó : Virágos réten álmodunk Tavaszi réten mi ballagunk, nyíló virágok közt álmodunk, bimbót fakasztott az ifjú nyár, folyónak partján az éden vár. Kezemet lágyan simogatod, szekérút hátát sem láthatom, zöld réten a színes virágok, kék szemek tükrében villámok. Arcoknak rózsája mosolyog, út menti illatok, hódolók, csokromat két kezedbe teszem, tiéd lehet egész életem. […]

Posted by
Posted in

Több mint szimbólum

Több mint szimbólum Tehát emitt csüng és lobong a zászló, arcán az Út, ember, Platón, Hitler, kemény a rúd, a kéz is. Időtálló. “Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?” Az észt legyezgető ólélek-háló. Erős az én karom. Tartom. Így kell? Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó. (Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?) Berakva az atomba […]

Posted by
Posted in

Éjjeli kéket… stb.

Éjjeli kéket   Kékül a tenger, mert hisz? A hold hevíti, kékül az ég is.   Égbe szálló kakas   Vagy… helikopter! Száll oda s már közben is issza a felhőt.   Tojás és kéz   A tyúk tojása az emberé. Emeld fel, repülj fiókát.   Havaztató   Nyári hó lehull épp kezünk közé. Ha […]

Posted by
Posted in

Levél…

Levél-sorozat   Érkezés Érkezett levél. Senkik el se olvassák- hogy mi benne, tudd.   2. Betű(k)   Levélmegírják az ének éneim, de el nem olvassák.   3. Táplálkozás   Történt valami. És a postás megeszik minden levelet.   4. Fuvar   Galamb levélhoz. Galamb faágat is, nem? De én papírhoz.!     5. Jöjj   […]

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

Árny-fény masszában

Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban. Születni, meghalni, Ez az élet menetrendje, Közte élni kell’ ne… *** Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában Ébredtem az újdonsült világomra. Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban És Így készültem jövő túlvilágomra… Csak ilyen masszát kaptam életemben… nagy adagokban. *** Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik…

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik… Adonyban egy büdös zsidó teríti a trágyaszart: És közben birtokán megjátssza a „nagymagyart”… Persze, a zsidók többsége rendes, nem hetvenkedő: Vállalja magát Isten és Ember előtt… Egy rénszarvas-vadász játssza a keresztényt: És közben mással íratja könyvét és beszédét… Főnöke meg letagadja nevét és származását: Minden igaz magyar, zsidó és cigány várja […]