Posted by
Posted in

ma… margójára

magyarul… magyarnak oly felesleges nem érti csak a szlenget hiszi tökéletes okos a telefon a beszéd meg halott társaságban is érzem magam vagyok üzenet érkezik de csak egy sms szavakból elhagy itt ott egy keveset fejts meg a rejtvényt és dadog az elme mesét mondani ezzel hogy lehetne meredten ül a telefont bámulja majd sebesen […]

Posted by
Posted in

Tavasz

Kaptat a Lassan fut a kicsi ló Ág rügye pattan, fütyül a rigó Nyílik a pittypang, zümmög  a légy Táncol a felhő, mosolyog az ég   Hova fut a Gyorsan a kocsi kerék? Zizzen a nádas, csörren az ér Reccsen a fűszál, ugrik a nyúl Tóban a kis hal úszni tanul   Dúdol a szellő, […]

Posted by
Posted in

Variációk egy szoborról

Edit Szabó : Variációk egy szoborról. Ó, ember henteregsz, e földtekén mi lett belőled ? ” madár fészket rak megmentődnek a hátán galambpár remél ” húzza ingedet kitárt szárnyú sasmadár, tested megremeg, emeld fel tekinteted, ember légy, sárból felkélj ! ” Miért ernyed el a tested, miért henteregsz te kedves ? gondolkozzál, ember volnál, mondhatod, […]

Posted by
Posted in

A RENGETEG TITKA

A szellemerdő mentsége a tél. Fagyból karistol magának vázat. Röghöz köti még az agg alázat, a törzseken jégmoha éldegél. A szellemfákhoz ösvény nem vezet. Szélfátylakkal készülnek a bálra, lépésmentes, hajladozó táncra, a kérgük rojtos, szikkadt erezet. Bennünk is lakik tanult hidegség, egy árnytotem, mely becézni akar. Ajkain a hamisság: tehetség, ha felélednél, nyomban megzavar. Mézgahajú, […]

Posted by
Posted in

Nőnapra… szeretettel

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

társaimnak…nőnapra

nőnap és tavasz két gyönyörű csoda élet szépsége múló pillanata vágyódva nézni ahogy virág bomlik s csokorba szedve átadni nekik hisz ők azok kik a tavaszt hordozzák nők feleségek szeretők anyák az életért kevés az örök hála néhány szál virág csók a nők arcára ölelés néha sokkal többet érne mint odanyomott csokor a kezébe elmormolt […]

Posted by
Posted in

mint egy fergeteges…

mint egy fergeteges vad karnevál sorsjátékban ilyen a földi élet az ember mindig alkot fabrikál tálcán kínálva viszi az enyészet kántált penitenciák szabott utak keresztre feszítve jövőnk árnyai múlt ködébe vesző néma gondolat elhunytakat sorra megidézi hősök voltak múltjuk temetetlen hullott rájuk az évszázad mocska bár isten előtt a sorsod fedetlen sárba tapos az uralkodó […]

Posted by
Posted in

Tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]

Posted by
Posted in

KORSZERŰ NYOMOR

A befejezetlen utcákon díszletek a házak. Ósdiak voltak már akkor is, amikor beléjük hurcolkodtak az első lakók. A zugfalvak tompa bája egészen patyomkinszerű. Az elszántan kidőlni készülő kerítések mögött, összetartóbb szegénység integet, a balga városok neonvarázsa helyett, fánkról álmodik, s ünnepek alatt segélyruhát kap valahány gyerek. A televízió, mely bádogantennával csapol jelet az égből, mint […]

Posted by
Posted in

ÖRÖKSÉG

Minden testamentum legyen végig írva. Ha nem kezdtél még bele, késő, már ne tedd. Kőre freccsent vérből feketüljön tinta, csontujjakból véső, s dühös fegyverek. Minden testamentum pecséttel lezárva, ördögök szeméből kikapart szurokkal. Eleven teremtmény soha meg ne lássa, s ne akarja mohón, reszkető marokkal. Van -e testamentum, íratlan könyvekben, mely feloldja azt, hogy a sors […]