Posted by
Posted in

Éjjeli kéket… stb.

Éjjeli kéket   Kékül a tenger, mert hisz? A hold hevíti, kékül az ég is.   Égbe szálló kakas   Vagy… helikopter! Száll oda s már közben is issza a felhőt.   Tojás és kéz   A tyúk tojása az emberé. Emeld fel, repülj fiókát.   Havaztató   Nyári hó lehull épp kezünk közé. Ha […]

Posted by
Posted in

Levél…

Levél-sorozat   Érkezés Érkezett levél. Senkik el se olvassák- hogy mi benne, tudd.   2. Betű(k)   Levélmegírják az ének éneim, de el nem olvassák.   3. Táplálkozás   Történt valami. És a postás megeszik minden levelet.   4. Fuvar   Galamb levélhoz. Galamb faágat is, nem? De én papírhoz.!     5. Jöjj   […]

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

Árny-fény masszában

Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban. Születni, meghalni, Ez az élet menetrendje, Közte élni kell’ ne… *** Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában Ébredtem az újdonsült világomra. Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban És Így készültem jövő túlvilágomra… Csak ilyen masszát kaptam életemben… nagy adagokban. *** Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik…

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik… Adonyban egy büdös zsidó teríti a trágyaszart: És közben birtokán megjátssza a „nagymagyart”… Persze, a zsidók többsége rendes, nem hetvenkedő: Vállalja magát Isten és Ember előtt… Egy rénszarvas-vadász játssza a keresztényt: És közben mással íratja könyvét és beszédét… Főnöke meg letagadja nevét és származását: Minden igaz magyar, zsidó és cigány várja […]

Posted by
Posted in

mögötted vétkek…

hajlott gerinccel földön térdre rogyva kántált imádságod moraja száll mögötted vétkek hosszú-hosszú sora lelked az imában keres vagy talál megnyugvást de hited megalkuvó csak vélt szükség kényszerít most is arra térdet koptatva légy fohászkodó ígérj csak jót egy talmi imába* álságos lét és hazug megoldás számító csaló az önös érdeked mosolyod mögött már ott a […]

Posted by
Posted in

Súlyos az élet…

Vizionálgatás az élet céljáról… Életsúly vállon! Meditáló agyat nyom! Elbuktató rög! Hallgatagon viselem Sorsom. Hordom keresztem. * Megtört ifjúság Nyomasztja gondolkodást. Rákfene, múltban. Egy korai rossz döntés, Nincs visszaút, sem lépés. * Élet értelme Lehet, ki sem alakult… Alakulás, rossz… Volt remény? Odaveszett, Halálra ítéltetett. * Cél a létezés? Napsugár is csak éget! Partnerkapcsolat? Ha […]

Posted by
Posted in

Az idő, a vonatunk!

Versben és apevában filozofált a szerzőpáros… Néma időpercekben is halad az életvonat, Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat. Nem Siklik Csak döcög. Zaj, csendet tör, Egy lelket morzsol. Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat, Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat. Sín Kopott, Kisiklik. Tovább indul. Még mennie kell! Néma időpercekben is elhalad az […]

Posted by
Posted in

Én is

Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]

Posted by
Posted in

Én voltam

Én voltam Itt van Trianon. Néz mint ősatom. Győztes(?) iralom. Én ezt akarjam? Szól a Hatalom: Alá-íratom. Igen, hatalom. Igen, láthatjuk. Fegyver válladon, követ hulladomb. “Hazád célozom, hiszed ezt vajon?” (“Nála a bomba! Tartja… eldobja?…”) … Mozdul a karom. Serceg a lapon. Összekarcolom. … Mért sírsz, hazarom? “Jő még szép napom?” Ne légy sírhalom! S […]