Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok, hisz` te is adtál az életből nekem. Minden, mi bennem érzés és akarat, részedből is örökölt lélekelem. Szeretem az élet rezdüléseit, a jót és rosszat viselem tonnaszám. Próbállak emlékekből összerakni, már nem élő, “kettős énségű” apám. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem: nem voltál te rossz, csupán […]
Agg korba lépett, távozni készül. Díszes ruháját szórja ledéren, színes cicomája egyre gyérül. Pucérkodik. Nincs benne szemérem. Miért is lenne, hisz` csábosan élt három varázslatos hónapon át. Zamatos termést érésre ösztökélt, s ezer kézzel szórta ránk vagyonát. Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint, aludni tér – mást már úgysem tehet – szélkarjával még egy utolsót […]
Én ma meséset akarok játszani Régi szép álmokat valóra váltani Varázsolni mosolygós édes arcokat Beteljesíteni várva várt csodákat Visszarepülni a régi szép időkbe Szeretetet rakni mogorva szívekbe Kitörölni minden fájó hazugságot Kifordítani négy sarkából a világot Melegséget vinni rideg otthonokba Lelket ragasztani kinek nincsen, oda Eltüntetni mindent, mitől fájni tud az élet Adni […]
Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem, te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem. Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok, és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok. Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam, Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam. Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám, mintha […]
TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Meginog, mi szilárd, A valós tudás, fellazul… Jön… ostoba az úr! Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Tücsök, csak zenélget, Árokparton, nincs tetterő. Néma felleg, esik! Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Jöjj elém, ha tudnál, Tévedésünket, legyőznénk. Táguló, ózonlyuk. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli […]
Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]
Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]
Oly’ sokszor próbáltalak elképzelni, Lehunyt szemem mögött megidéztelek, De mindent fölülírt a pillanat, Mikor először megérintettelek. Göndör, szőke, fürtös buksi, Hozzá hatalmas kék szemek, Mindössze ennyi kellett ahhoz, Hogy elcsavarj jó néhány női fejet. Ahogy első lépteid fölé hajoltam, s egyszer csak azt mondtad: anya! Könnyedén repült el a gyermekkor, Mint az az égbe dobott […]
Elmondom még egyszer…. Elmondom még egyszer mit jelent, hogy rímbe szedheted a végtelent, egy jó ízű csókkal ajkadon, láz tüzét űzni homlokon. Becézni hosszan tekintet mélybe, merülni biztató szóért kétségbe, és kiáltani ott ahol nem lehet: csendben tűrni: őszt, záport, felleget. Kívánva mindig a napot: az alkonyit, ezüst holdfényt, az árnyat mely felvonyít. Tudni […]
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]
