Posted by
Posted in

Itt az idő

Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy? Nélküled üresen csikorog az agy. Hiányzol, mint kerékagynak a zsír, Nélküled csikorgok, rólad semmi hír. Itt az idő! Véglegesen felmérem, Hogy nélküled mit sem ér az életem. Föladom, a határidő december Harmincegy és onnan nem vagyok ember. Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér. Nélküled az életem […]

Posted by
Posted in

A bűn

Hétköznapi pszichológia… A bűn jeges, hirtelen halála az erénynek, Nem feltétlen a nevelésed eredménye. Kicsiny időpercnyi mind, a létek, elenyésznek, S Kérdés, kit, mikor ér el bűnös múlás réme. Harc állandó, a szántás-barázdák nem enyésznek. Vecsés, 2017. július 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Te vagy az egyetlen

Te vagy az egyetlen, ki a nyerő lapokkal kezében veszíteni tudott. Te vagy az egyetlen, ki őszinte szavak helyett mindig csak hazudott. Te vagy az egyetlen, kinek csak egy játékszer volt szerető szívem. Te vagy az egyetlen, aki folyton becsapott, pedig én mindig hittem. Te vagy az egyetlen, ki sosem szeretett lángoló, örök szerelemmel. Te […]

Posted by
Posted in

Nem hagyom

Ott hagytam az óévnek az összes sérülésemet. Idén nem hagyom, hogy fájjanak a fránya sebek! Bezártam a múltat. Régi életem kemény ajtaját. Nem hagyom, hogy bántsanak! Eldobom a kulcsát. Mostantól engedem magamnak, hogy végre éljek! Hogy csoda legyen mindennap és ne csak létezzek. Nem rogy meg a hitem! Hogy leszek én még Minden! Nem ejtek […]

Posted by
Posted in

Vigyázzatok..

Edit Szabó : Vigyázzatok.. . Egy szülő és sok kisgyermek a családban, nem tudni, hogy mit mér rájuk holnap átka, honnan jönnek, hova mennek egyhuzamban, vándorlásban hova tűnnek a homályban. . Emberszívet megérinti a látásuk, nem tudni, hogy hogy kapják el pillantásuk, gyereksereg, mint a létra emelkedik, kivételes tekintetek szemlélgetik. . Szülőanya, jól fogd meg […]

Posted by
Posted in

Csukott szemmel rohanva…

Végtelenbe kifulladva, csukott szemmel rohanva. És várni, mikor ér oda az ember a pusztára… Keresni a határt, hol a puszta a végem… végre! Mikor ez, az ember látható mindensége vége. Rohantál, Küzdöttél, Futottál, Mire ráébredtél, Mind elmentek, kik szerettek. Magányos éjjelek elnyelnek, Lidércesek, végtelenek. * Visszaútra már nincs semmi, így nem is kell már lihegni, […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Doberdói hegyek alatt

(A Doberdót megjárt Barancsi Sámuel keresztapám emlékére) Fenn a doberdói hegyen, mikor sebet kap a vitéz: „Úgy érzem én, elvérzem én, ha soká jön a szanitéc; bármely percben meghalhatunk, ha sorozattüzet kapunk, halálos minden pillanat, csákány kopogtat hegyfalat, fúr az olasz a hegy alatt, bármikor felrobbanhatunk. Egyre erősebb a vérzés, pokolból nincs hazatérés.” Doberdói hegyek […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Hajnalvarázs tavaszidőn

Ez a virradat oly csodás: vakító, százszín ragyogás, és ámulat, és fényvarázs, ilyet ne adhat semmi más. Megyek bársonykék ég alatt, Most megszólalni nem szabad! Még a kutyák is alszanak. Nincs senki más, csak én vagyok, csak ragyogás és fény vagyok, a képzelet most béna lesz, szépszavú költő néma lesz, legélénkebb szín éjsetét, festő eldobja […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Tavasz idusa, ha a Nap kél

Rezgő nyárfa ing a szélben, fürdik arany-ezüst fényben. Hajnali ég harmatozik szagos bükköny illatozik, kék rezedák táncba fognak, karcsú füvek hajladoznak, kövér lapuk mosolyognak, kis pacsirták dalt csattognak, hangjuk égbe szállva kérdi: mért is oly gyönyörű élni? Bajok múlt ködébe vesznek… Földi élet fonnyadt vénnek búcsúzás előtt a legszebb.

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Húsvétoló

Pirosló hajnalban kora reggel órán mentünk a Fő utcán. Hajnal-piros rózsák, fénylő pocsolyák közt tavasz-eső múltán. Kölnivíz zsebünkben, vers zsongott szívünkben. Kapukon zörgettünk szíveken zörgettünk, csorduló szívünkből bőven csepegtettünk. „Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát”. Ébredjetek lányok, piros tulipánok, harmatban mosdottak, üdék, szépek, tiszták. Szabad-e locsolni? Patyolat ingemet, patyolat hitemet, gyermeki szép lelkem, világra nyílásom, […]