Posted by
Posted in

Eltévedtem

Eltévedtem! Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége, A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege. Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége, A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete. Hol a kiút? Eltévedtem! A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje, Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege. Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya, […]

Posted by
Posted in

A szívem

A szívem dobog, és hős ritmust ver, De menetelni, vágtázni nem mer. Szívem dobog, minek ez irama? Meggyötörte az élet és a ma. A szívem továbbra is lendülne, Ha nem volna, mi mindig fékezze. Én most súgok neki, csak előre… Hagyja el azt, ami most a féke. Vecsés, 2000. február. 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ébrenlét

Micsoda élet, micsoda lét, Annyira nem jó, az ébrenlét. Álmodni ébren nagy kiváltság Annak, kinek jó ez a világ. Nem jó a világ, megcsalt a lét, Így nem is jó az ébrenlét. Alva álmodni tán’ igazi, Akarom vagy nem, ezt kell élni. Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Úgy érzem

Levegőzőm és Sóhajtok. Volánhoz ülők és Elhajtok. Nyomom a gázt és Elviharzok. Lassan úgy érzem, hogy Nem vagyok. Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tüzes katlan

Elveszni a végtelenbe, Feloldódni a semmibe, Fentről nézni lefelé, Imádkozni felfelé. Mi lehet a Teremtő célja? Kinek, hová vezet útja? Kinek útja járhatatlan, Annak élte tüzes katlan! Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kiknek?

Kacsázni a tó felszínén, Vadkacsázni nádas szélén, Horgászni a Balatonba, belenézni a Vezúvba, Célba lőni a vurstliba, Beülni a körhintába. Ezek jók és kedvtelések. Kinek ez… lehetségesek? Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

És itt van

Fény cikázik a fák lombjai között. Már ősz van, a sok gólya elköltözött. A medvék téli nyughelyet keresnek, A vaddisznók még makkért verekszenek. A pókok meg kövérek, jól megnőttek, Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. Cseresznyefánk levele rozsdásodik, Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. Minden elmúlás, új élet kezdete, Mindennek van talán […]

Posted by
Posted in

A „nem” is válasz

Minden hír, hír és a „nem” is válasz. Bizonytalanság, ha „nem” a válasz. Míg az ember vár és nem hall nemet, Ábrándozik, hiú álmot kerget. „Nem” mondása valamit igényel És ez nem egyenlő a főlénnyel. Így „nemet” ki, nehezen mondanak, Mert ők pszichésen alul maradnak. Szótlansággal, másikat alázzák, Ezzel végül is sárba tapossák. Kiben nincs […]

Posted by
Posted in

Elmállok…

Versben és TANQ –ban… Verselek, Kesergek. Esőn állok És elmállok. * Valóságom pihen, Szelíden ölelem, esőt… Elmállás valóság… Homály hosszasan vacakol, Aranyfelhőkön zakatol. Vecsés, 1999. június 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Keresd

Keresd a Napot Amikor fehér nyírfák Zöld fenyvesek Tavak ezüstje Fölé kúszik a Látóhatár szélén És csillogásával Ragyog a tájra. Keresd a Holdat A zuhanó vízcseppek Esti csillogásában A sötéten légies tájon Az áttetsző ólomfehérben A zöld árnyalatok nyálkásságában Amint ezüst utat épít A tó vizében. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc