Posted by
Posted in

Rímben a sóról…!

Fránya só! Nem hátsó Gondolat kiváltó,… Vitára citáló! Együk, vagy ne együk? Gondolkodunk, esszük! Ne együk? Mi végre? Só az élet része. A só az ember étkezésének a része, Használni kell, főként egészség megőrzésre! Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen. Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen. Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell […]

Posted by
Posted in

Gibraltárban…

Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett, Lent a tengerszoros kék vize oly’ sejtelmesen csillogott, A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott. Belenéztem a kékes verőfénybe… lélek énekelgetett. Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt, Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát. Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát. De megyek tovább, várok még élményt… a következőt. Vecsés, 2014. november […]

Posted by
Posted in

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]

Posted by
Posted in

Homoksivatagban…

A monumentális homoksivatagról… monumentális haiku csokor Homoksivatag, Éhség, aszály és halál. Félelem éled. * Itt kirándulni? Ez nagy tévedés lehet. Utolsó lehet… * Téves felmérés. Nem turista útvonal. Lassú, kínos vég… * Itt nincs nagymenő. Túlélők, temetettek. Nyertesek: haza! * Sivatag. Homok. Üst nincs. Purgatórium. Ez kegyelmetlen! * Sivatag maga A perzselő pusztaság. Élő pokol […]

Posted by
Posted in

Tevekaraván…

Karaván, karaván, óh, te tevekaraván… A sivatag homokjában vonul, sétálván. Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar. A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép, Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép. Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok, Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez titok. A karavánnal […]

Posted by
Posted in

Kezdődő pirkadatban…

Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő, Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő! Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban, Álmos szemem is kipattant e pillanatban… Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl, Csak néztem, kijöttem az ébredésemből… Remélem az új napom is szép színes lesz, Lelkem is, bokrokkal együtt virágos lesz. Vecsés, 2015. február 1. […]

Posted by
Posted in

Gaz csábító vagy ámító?

Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik. Olyan vagy, mint az ima, nem hallik… a harangot félreverik. Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató. Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató. Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben, De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben. Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz […]

Posted by
Posted in

Vegyes vágott…

Vad, vizionáló gondolatok, felaprózva… Botrány a sztárok éltetője? Tán’ ez siker megteremtője… Ez lehet lélek, belső hője? * Járdán kutyagumiba lép az ember, Otthon, lakásba bemenni majd nem mer… Ezt megtudva, az asszony biztos elver. * Boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak… Egyesek, sokan, hogy ne tudjanak, csak isznak, Ezzel meg jó példát mutatnak […]

Posted by
Posted in

Homályzuhatag

Európai stílusú fél-haiku csokorban… Homályzuhatag Mutat utat az estben? Vaksi iránytű? * Homályzuhatag Az élet. Csak és este? Láthatatlanság? * Homályzuhatag, Éj leple alatt, tömény… Csillan a reggel? * Homályzuhatag, Tapogatós vaksötét… Markolt pirkadat. * Homályzuhatag Ok: nincs érvényesülés… Vergődés biztos. Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A szín és árnyalatai…

Filozofálgatás… Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet, Lelket kitöltő lesz, sőt talán orvosolja lelket, Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet. Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Lélekorvosság, szétszórva… találhatóan, Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Vajon, tudod-e, mi tölti ki a lét-teredet? Lehet, hogy sok dolog terheli a lelkedet… […]