Posted by
Posted in

Fénysugárban

A nyári nap fényének sugara, már vígan fitogtatja erejét. Melegével mozgásra biztatja sötéttől elcsigázott egyedét.   -Jöjj gyermekem, menjünk a szabadba, testünket, lelkünket viditani! Emeli anya babát magasra, hagyja magukat fényárban úszni.   Szeretet özönében összhatás, szívük öröm- húrral összekötve. A végtelenül imádva szállás, minden nehézséget félre lökve.   Mintha pára fedné be terepet, nem […]

Posted by
Posted in

Igaz szerelemért

Tombol a lélek megszakadva, könnycsepp csurran a sápadt arcra. A múlt csillogása halványul, helyette viharossá fordul.   Összegyűlt a sok gyönge gyöngyszem, kis tócsát képezett a csöndben. Egyre nagyobb mocsárrá dagadt, nem érezte mennyire halad.   Görgeti belül a szavakat, míg a másik szíve is szakad. Rakódnak egymásra a gondok, hihetetlen, ócska, kis mocskok.   […]

Posted by
Posted in

Búbosbanka

Nem is sejtettem gyermekkoromban, mit rejt a bugybóka név a sorban. Versben olvastam első hitelét, télire itt hagyja a cinegét.   Nála él egy csintalan taktika, fején állhat sugaras bóbita. Igaz, ha csak magát felizgatja, a nyugalmában nem mutogatja.   Tollának haránt a bordázata, olyan, mint aki zebrától kapta. Fakult rozsdasárga alsóteste, hosszában a farktolla […]

Posted by
Posted in

Add magad…

Add nekem magad, kis Melinda! Drága jó, szeretetem tárgya. Csókolnám a szádat, Puszilnám a hátad. Lehet derekad simítása? Cicuskádat, ó, hogy csókolnám… Ezért mindenem odaadnám. Nyalnám, mint fagylaltot, Kérném az újrázót. Nehogy ellökj, ezt nem akarnám. Dolgoznék rajtad, fáradtságig, Sok orgazmussal… ájulásig. Kéjtől szabadulni? Sors, ezt nem akari… Őrület! Hajszolnálak végig… Vecsés, 2019. január 21. […]

Posted by
Posted in

Csak állok a keresztútnál…

Meditálok… Csak állok a keresztútnál és nézelődök. Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök De tekintetem a semmibe vész, az éterbe… Hogyan jutok így előre… előre az életbe? Nézek körbe és a szemembe égő vágyak… Innen messze vannak a legelésző nyájak És messze a szép, békés délibábos tájak… Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak. Az életem […]

Posted by
Posted in

Hatvan után…

Ha elkerülted a halált, túl vagy a hatvanon, Lelked egyre gyakrabban elmereng a régmúlton. Még tevékenykedsz, teszel és rendet tartasz, Nem akarsz nyugdíjas lenni. Vagy… kitartasz. Keletiek szerint, lassan kezdesz bölcs lenni, Már nem kívánod a mások vérét kiszívni. Van már időd, kezdesz figyelni másokra, Kezdesz már figyelni a nagy válaszokra. Az eltelt idő miatt […]

Posted by
Posted in

Matt a múltam (57 évesen)

Matt a múltam, fénytelen a jövőm, Fényesítéshez nincsen már erőm. Ötvenhét évesen már nincs semmi, Mi az embert, még előre viszi… Már majdnem kifeszül a pillanat, Már majdnem kint lakom a híd alatt. Már majdnem… véglegesen öregszem, Már majdnem elfogyott az életem… Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Közeledem (56 évesen)

Hah! Most múltam el ötvenhat éves, De szívesen lennék még gyerekes. Nagypapa vagyok, immáron 6 éve, Alakul új nemzedék, új léte. Én már le vagyok írva, biztos öregszem, Indán táborba én lennék az „öregszem”. Már nem vesznek figyelembe, elhalok, Mint az odvas fa, lombot is hullatok. Már elhalt a vágy, nincsen már álom, Nincs érdekfeszítő […]

Posted by
Posted in

Hamuvá lettem (56 évesen)

Kihaló a láng, nincs bennem tűz, Nincsen már cél, semmi, ami űz… Porrá leszek, vagyis már hamuvá lettem, Kínhalállal felér, eddigi életem… Ezt persze, én csak most érem fel jó nagy ésszel, Ötvenhat évesen rájöttem, penge ésszel… Hiába, az igaz bölcsesség korral jár, Ember utólag felismerve is jól jár… Vecsés, 2004. január 7. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Csendemet játszom

Én a csend művészetét Játszom, mint zongorista Lisztét. Hallgatási csúcs! * Nekem ekkor zajos volt A madárcsicsergés, a csivit. Szemmel hallottam. * Ezen, erőszakos csend, Agyamban kiváltotta: semmit. Gondolat, heves… * Én a csendbe akarok Beépülni. Ezt, nagyon élni. Gondolat is zeng. * Az ég is beborít, hogy Mindent halljon… csend szimfónia. Játszom a semmit. […]