Posted by
Posted in

Októberi csokor

Októberi csokor Szertelen csikóként szaladt el a nyár, lassanként foltossá feslik a határ. Varangyos békaként lapul az avar, szél szórja szerteszét úgy, ahogy tavaly. Bíbor levélkékkel rezdül a lelkem, míg vágyam október csokrába rejtem.

Posted by
Posted in

A köd leszállt

Az ősz társalkodónője… Ködbe burkoló Időjárás érkezett! Bundák, vastagok. * Korhadt faágon, Újra lóg, köd fergeteg. Hívatlan vendég. * Ólmos köd terül Didergő tájra, fájón. Fázik a szélcsend. * Hulló falevél. Fázósan ködös éjjel. Hűsek nappalok. * Félholt falevél Szelek szárnyán utazik. Ködtakarót kap. * Sárga falevél Mosolyogva hullik le. Ködben is leér. * Magányképletben […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]

Posted by
Posted in

Szívek hídja

A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét.   Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott.   Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]

Posted by
Posted in

Játék

Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet.   Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni.   Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Gyönyörű csillogó csodák, nevekre szóló adomák. Gravírozott tollak, ékszerek, csupa egyedi kedvencek.   Mosolyt csalnak az ajkakra, vidámságot a hangokra. Percekig még élveztethet, aztán félre lehet tenned.   Feledésbe elmerülnek, fiókból elő sem kerülnek. Jön a következő menet, az is ad némi örömet.   Nem szól hozzád semelyik se, nem gyógyír a sebeidre. Akkor se […]

Posted by
Posted in

Miért?!

„Elmondanám, de nem tudom,” fáj nagyon, marcangol a tény a gondolata is. Mennyit érhet neked az a pénz-vagyon? Idevágtad, égett, szúrt, mint a tövis. Azóta éjszakákon át csak fekszem, hosszan merengve a sötét semmibe. Nem jön álom a szomorú szememre, hogy juthattunk ennyi éven át ide? A törődésre, szeretetre vágytam, helyette ez a bánat lett […]

Posted by
Posted in

Találkozásunk

Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]

Posted by
Posted in

Alattomos betegség

Könyörtelenül szabadon szakadt rám, szinte csak nesztelenül  közeledett. Mire észleltem beletelepedett, többé nyugalmat, békét nem adhat már. Nagyon – nagyon fáj, minek is tagadnám. Fel sem foghatom, tovább, hogyan legyen, bármilyen segítség is lehetetlen. Fáradhatatlanul küzdött, de csak árt. Próbálkozott, mégis tehetetlenül, úsztam vele az árban esetlenül, „a patak vize ide-oda sodort,” mégsem változott valójában […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett.   Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi világban. A tó vize apró táncokat járt, nem értettem a létem fájdalmát.   Tovatűntél, itt hagytál szótlanul, mint hervadó virág, ahogy fakul. Árnyad vegyült csak az őszi szélbe, vége, itt […]