Posted by
Posted in

Anyám

Álmomban itt vagy velem, a képzeletem sosem pihen. Nem csap be engem sohase  a fény megjön  reggelente. A fény te voltál sokszor nekem. Benned hittem, benned reménykedtem. Ölelő karod még mindig melegít. Számtalanszor hallom szavaid. Múlt és jövő közt is hiszem Te vagy nekem a mindenem. Meghallgatsz most is, vigyázol rám, mert te vagy én […]

Posted by
Posted in

Édesanyámhoz

Az anya az, aki akkor is ott áll melletted mikor te nem látsz még senkit, csak már jobban érzed magad.   Az anya az, aki csakis szeretni tud mindig bármennyit is könnyezett érted élete végéig.   Az anya az, aki mindig melegen átölel, ha jó, vagy talán rossz neked, megérti érző szívedet.   Az anya […]

Posted by
Posted in

BEÖLTÖZÉS

A Húsvét hétfő olyan lesz idén, akár mázolatlan tojás. Kívül szégyenlős, de belül kemény, mint baleset után a lábadozás. S jönnek még ünnepek csőstül. Pünkösd után a Szentháromság. Szűz Mária, talán kilencszer, mártírok, s némi másnaposság, mert nem lehet senki józan sokáig, a szélkakas hitek dölyfös korában. Jézus lehajolt. Legalább bokáig, s megvetik ma is. […]

Posted by
Posted in

Kuszáltan vágyó

Szétszakítanám Csiricsáré Gyászruhám… Ki meglátja… Bolondnak tartana. Zúgó áradat, vágyam, Rád nézek, fölmegy lázam! * Régen vágyok domboldaladra, Boldogan feküdnék hasadra. Élveznénk, Kéjelegnénk, Testelegnénk… Virágillatban porig égve, Testileg, lázasan-égve. * Jöjj egyszer édes, Nem lesz negédes, De fölséges. Kutadból itatva… Vágyad csúcsa? Kuszált-vágyó, Imádó! Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű Septolet […]

Posted by
Posted in

AZ ÉN ÉDESANYÁM

EDIT SZABÓ : AZ ÉN ÉDESANYÁM Oly sok éve elmúlt már, hogy a kapud tárva várt, arcodon ragyogó fény, boldogságod odaért. Imádatod, egy szem lányod, kívánalmad, mindig látod, unokáid gyöngyszemek, kikért ragyog a szemed. Kedvünket úgy kerested, mindig vártál bennünket, süteményed sütötted, végtelen volt örömed. Édes kicsi Édesanyám, régen nem vársz már te mi ránk, […]

Posted by
Posted in

Ballag már

Edit Szabó : Ballag már “Ballag már a vén diák ” hallom még a dallamát, sok-sok évnek távolából, egy-egy régi iskolából. Véget érhet egy tanév, végre az utolsó még, induljunk az életbe, elbúcsúzunk így tőle. Nem koptatjuk már a padot, mert a világ újat hozott, új iskola, új közösség, ám a régi örök emlék. Kedves […]

Posted by
Posted in

Ülök a gangon

Ülök a gangon, az alkonyba meredek, Az élet nagy lejtő, negatív, meredek. Előttem pléh bögre, benne egy deci bor, Kortyolok, de hangulatom bús és komor. A régmúlt időkön gondolkodom bőszen, Erőlködve látom, jóban is volt részem… Az életemben nem volt sok a jó, sajnos, Kinek sok volt, könnyen mondja azt, hogy bájos. Ülök a gangon […]

Posted by
Posted in

Hegyi patak és az éjjel…

Európai stílusú haikuban… Hegyi patakban Csurgók és vízesések. Part mentén bokros. * Éji égbolton Hold, pimaszul vigyorog. Holdfény árnyai. * A patak partján, Öblösödő vízgyűjtő. Sok az algás kő. * Utcai lámpa Világit, éjszakában. Hold meg besegít. * Úton húzódó Fasor, liget maradvány. Enyhe szerpentin. * A lilaakác Éjjel is árnyékot vet. Holdfényes éjjel. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Hadakozom…

A tél hidege nem rossz, attól nem fázom, Jeges félelem a semmitől az átkom. Átok ül rajtam, hadakozom, de lefog És állandóan kínoz, mint a szuvas fog. Letarolt, totális győzelmet aratott, Benevezett… üres köröket futtatott. Nem akarom, hogy ez legyen, és ezt tegye, De élet igazolta, ez elrendelve. Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ki, öregen…

Meditálás ismertetése… Ki öregen már Várja halál… suhintást, Helytelenkedik! * Öregember nem Vénember, még húzza tán’. Van, ki szereti? * Öreg lélek zord, Már senki nem hallgatja! Csak lehurrogják. * Öregnek, már nincs Semmi… lehetősége. Tollvonást kapott… * Legtöbb öregre, Már unokák se néznek. Szeretet elvész. * A legtöbb öreg, Naná! Helytelenkedik. Fogyott életút… Vecsés, […]