Posted by
Posted in

A télről, tanka csokorban

A tanka csokrot európai stílusban írta meg a szerzőpáros… Fehér hósapka, Tejszínű a hegyvidék. Jégkristály varázs. Ködnek fátyla körülvesz, Így még, lelkem is elvesz… * Lóg lekókadva, Jégcsap ereszek dísze. Melegben olvad. A semmiben bolyongok, Csak egyedül ballagok. * Fenyők ruhája, Porcukorszerű lepel. Tűlevelet fed. Út, jégesőbe vezet, Közben, szárnyal képzelet. * Befagyott forrás, Senki […]

Posted by
Posted in

Röpülj velem!

Az erotika szárnyán… Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám, A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám. Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám, Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám. (10 szavas) Csukott szemeid békét sugallnak… Közben meg benned a vágyak tombolnak * Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem, Szívem […]

Posted by
Posted in

Vöröske pórul járt…

Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… A róka, kenyeret Keres… egy nyúlnak képében! Mezőn is kóricált. Apró szemű hó szálldogált, Ifjú pár mezőn álldogált. * Láp régen befagyott, Ott csúszkál, a hideg jégen. Már hangosan korog. A gondolatuk azon járt, Találni jó szórakozást. * A mezei nyúl is Ott van már, valamit rágcsál. […]

Posted by
Posted in

Minden ősz, egy tél eleje…

Őszből a télbe… a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Napsütés ragyog, Szélhárfán, dallam csendül. Fázós hajnalok. Faágakon szél zenél, Múlt szerelemről mesél. * Sárga avarba Belehalt a jó idő! Nagyúr a múlás. Didereg szívem, lelkem, Hiányzik a szerelem. * A hűvös szélben Keringőznek, levelek. Ez, utolsó tánc! Így ősz vége […]

Posted by
Posted in

Körbe-körbe járok

Hétköznapi pszichológia… Köd Sűrű Fényt takar. Varázskerék Kijárat nélkül. Kijárat nélkül Varázskerék. Fényt takar Sűrű Köd. * Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat. Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem, De, Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút után kutat. Sokan eltévednek… a saját életükben. * Út Sehol, Hol vagyok? […]

Posted by
Posted in

Jó lenne…

A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros Jó lenne kislánynak lenni, És mindent elfelejteni, Gond nélkül élni, nevetni, Boldogan felhőt kergetni. Indul reggel, múló Szeszéllyel, kedvünk még alszik. Napfény-sugár ébreszt. * Tavaszi szellővel futni, Minden kis virágot tudni, Ahol szép, oda eljutni, A sok rosszat átaludni. Fonok vágyaimból, Napfény tűzén át, koszorút. […]

Posted by
Posted in

Révedek…

Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]

Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Jeges hideg a lélekbe

Hétköznapi pszichológia… Jeges hideg oson a tél előn, Nem csak a járdán, a lélekbe is! Ezt a belső hideget kezelőn, Tán’ A szeretet-meleg, segíthet is. Kilábalás nincs… hideg harcmezőn. Vecsés, 2017. október 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ötödik hadoszlop

Hétköznapi pszichológia… Valahogy, mindig éreztem uralja a létemet egy ötödik hadoszlop, Pedig az „értők” tagadták… így tőlem elvették a létet. Kicsit úgy is éreztem, eljön a nevezetes „D” nap-segítő vonatoszlop. De Az „értők” hiába biztattak, csak húzták bennem a féket. Mások velem csak jó-pofiztak, képmutattak… volt csak szembejövő faoszlop. Vecsés, 2018. július 29. – Kustra […]