Posted by
Posted in

Segélykiáltás!

Segélykiáltás! Amig természetes az élet, Nem gondolunk rá, -egyszer vége- Éljük a nap óráit. Hol tevékenyen, hol üresen. Hivatkozunk a millió teendőkre. Pedig, ezek megvárhatnának. Nem vesszük észre, a betegek, Öregek, utolsó kiáltásait. Nem haragosan teszik, Csak esdeklő nézésükkel. Elég egy kézfogás, Egy simogatás, ölelés. Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő. Van további értelme életüknek. Igen, a […]

Posted by
Posted in

Ó-Év, Búcsúztató

Ó-Év, Búcsúztató! Boldog évek, elmúlt fiatalság. Újra, és újra, csak arra gondolok Élted az életed, és csak egyre fogytak, Kimerülten, fáradtan az évek. Mindig, csak a holnap, és a holnap. Így hajtottad éveid. Nem gondoltál a mára. De, azt sem tudtad, Egészséged meddig bírja még, Nem figyeltél a szépre és jóra, Kimerülten roskadtál le esténként, […]

Posted by
Posted in

repül a hinta…

repül a hinta és ágak sora tartja a láncot amin lengsz most feletted suhog bár nem láthatod az élet kardja mint egy nagy fog beléd is marna a rút koponya lehajtott fejjel sorsod mostoha emeld az arcod szárnyad is csattog várja hogy repülj kék ég otthonod suhanni oly jó táncolj bajazzo érezd a szíved most […]

Posted by
Posted in

Robin Hood

Komor éjszakán járása: bikáé, Teljes fegyverzete: halál lovagé És lecsap az éjszaka sötétjében, A megmagyarázhatatlan félelem. Zord mezőkön és sötét erdők mélyén, A legközelebbi lakóhelyhez érvén, Tán megkönnyebbül éjszaka vándora, Bízzon, kellemes lesz fogadtatása. De ki ő, ki zord éjszakán vándorol, Életét veszélyeztetve lovagol? Nem tudjuk, személye inkognitóban, Díszes ruhája, vércsatakokban. Gyanítjuk, ő jó Richárd […]