Posted by
Posted in

Szögletes füstkarika…

Versben és HIAQ –ban + TANQ –ban… Ha dohányoznék, kanyar füstöt fújnék erre… csúnya világra… Lenne még szögletes füstkarika… cigi csonkot dobnék mára. De, hiába akarom, nem megy ebből semmi sem, Én biz’ nem dohányzom, ez nekem nem lételemem! Egyenes uborka. Disznóknak gumijátékok. Áll az ész, csak nézek! * Én ezt találtam fel! Füstből, szögletes […]

Posted by
Posted in

Mint ács apám régen a szekercét…

Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét, És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét. A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában, Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban. Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam, Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam… […]

Posted by
Posted in

Rossz vonatra szálltam…?

Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam? Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam… Jött is éppen arra egy életvonat Ez volt mi… határozta holnapokat… Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök, Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök. Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar, Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami […]

Posted by
Posted in

Betonrengetegben bandukolok…

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva… bandukolok, Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… A kezdődő naplemente sugara is megtörik, Üres gondolataimból talán, minden törlődik… A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, A sötétség beborít… ad igazit nekem… Az este izgalmakat ígér, csend […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 3.

Tollamból, ha kifogy a tinta, Mérgemben, papírra fogom… mint flinta. * Fújó szél zenél a villanydróton, Lefújja, hajszál nem marad kabáton. * Lakodalomba jól is lehet lakni… Persze nem kell, kezet letaposni. * Mosónő, vasalás után adjusztál. Meztelen villanykörte nem fókuszál. Pilóta katapultál. * Száraz kenyért rágva, felsértjük az ínyt, Utána még napokig érezzük a […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 2.

Sírboltban, nagyon nyirkos a hideg. Kemény a márvány, olyan rideg. * Csuklós busznak, sok a kereke, Akárki nem lehet a vezetője. * Spejzban, almabefőtt romlik, Kenderkötél, lassan elbomlik. Gatyakorc lassan, hosszan foszlik. * Tekintetében öröm, indokolatlan félelem keveredett. Látszott rajta, érzés, lélekkel elegyedett. * Három lépés előre, három hátra… Ez a rabmadár szoba hátránya. * […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 1.

Születésnapra: Isten éltessen Zalán! Legyen jó bulid! Érezd jól magad. * Fogorvosnál: Majré, ne legyen! Tátsd ki a szád: beletesz! Bátorság, erény! * Szenvedés: Kínzó fájdalom, Lázas, izzó vágyában. Fáradt ébredés. * Hit: Hit az életben… Hit, lélek szentségében… Élet-csalódás… * Pozitívan: Pozitív lét, nagy Tettekre is sarkallhat. Fogd! Lehetőség… * Szerencse: Van életművész. Szerencse, […]

Posted by
Posted in

A Nap fényessége

Edit Szabó : A Nap fényessége . Meztelen vállamon táncot jár a napfény, kellemes állapot,vágyok rá hogy adj még, forró nyár gyermeke született e földre, boldogság lehet ez üzenet őtőle. . Tavasznak a fényét büszkén köszöntöttem, harmattal érkezvén nagyon megörültem, felszárított zöldben vetkőztem a kertben, elhárított ködben előre figyeltem. . Kora tavasznak a nyári forróságát, […]

Posted by
Posted in

Szomorúan lógnak.

Hűvös lett az idő, megjött az ősz, Hűvös, északi szél lett a dizőz. Ma is szomorkás az idő, borult, Úgy tűnik, minden az őszbe szorult. Szomorúan lógnak a levelek, Tán hívők és jobb világba mennek. Már a kutyusunk is bundát növeszt, És a változásra, szemet mereszt. Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az öregség

Hétköznapi pszichológia… Az öregség bajjal jár, ezért néha sírok egy kicsit Hajnalonta a napfényben fázósan ébredek. Magamhoz térve, sajnálom élet elveszett kincseit S, Hogy, mikor ér ide a halál, ezen elrévedek… Siratom, múlt rossz életem… még azért élnék egy kicsit… Vecsés, 2017. június 22. – Kustra Ferenc