Posted by
Posted in

Életlen pengék…

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba, Életünket szabályozza, sok tarthatatlan norma! Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát? Élet talán nem is lélektanból áll, Sokakon látszik, mi rajta, állszakáll… Csak karcolnak az életlen pengékkel, Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel! Vecsés, 2013. június 28. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Ha van sorsom

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret. Csak messziről, túloldalról integet. Szerencse adó jó isten, add nekem, Hogy ne kelljen, így… jobb legyen életem! Volt már felettünk mennykő is, tán’ több ezer, Lopakodós az alkonyat, körbeteker. De engem Ők csak kevésbé szeretnek, Úgy gondolják, senki vagyok… eretnek. Villám-szimfónia szól a sötétlő égből, Feketés füst […]

Posted by
Posted in

Nem tudok már semmit se

Úgy érzem… lelkemet vasalt ló paták tapossák, Rajtam ugrál világ, bakancsban… gyalázatosság! Jó már nincsen, nekem régen kihalt, élet eb-rudal, Fénybe néznék, de az meg, amit a sötétség ural. Nem tudok én már semmit… semmit se, A szivárvány sem világít ide. Nézd, egy pár gyík milyen boldogan szalad, Fű, virág tavasszal új tőről fakad, Bár […]

Posted by
Posted in

De ne sírj…

Fáradtan ballagok völgyemen át, Vállamon hordom világom baját. Senki nem tart vissza, ha elveszek… Ki lesz? Lesz, ki örül, ha nem leszek? Ha megszököm visszatart-e Te, Bárki? Hiányozni fogok-e, mond Akárki. Pénz nem szeret, Boldogság nincs, Életem, nekem olyan, mint Kalóznak, elátkozott kincs. Völgyben járok Szép időre várok, Lelkem szárnyal, A fagyi visszanyal. Hullik rám […]

Posted by
Posted in

Öreg róka!

Öreg róka, nem vén róka, Ő már nem menekül. Szembenéz a puskacsővel… Csak néz és leül… Munkája volt a vadászat, De már ez sem ingerli. Vadásszanak inkább a fiatalok, Őt a békesség érdekli. Úgy mondjuk, ez volt a sorsa, Keleten, hogy a karmája. Élet kereke, lassan elgurul, Ez is benne van a sorsába. Evett, ivott, […]

Posted by
Posted in

Lelki párnád

Elmélkedés a lélekről… Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed, Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed… Ölelkező pillák.. Félálom édes álmot szül. Kezem kezedhez ér. * Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek, Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek. Vágy Szőtte Szép álom. Szerelembe, Test, testet izzaszt. * Fáradtan pihensz, de utad kivilágítva, […]

Posted by
Posted in

Végzetem az életem…

Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?) Régebben én voltam a még élő múltam, Mára, főként a jelenembe avultam… Régebben én voltam a még élő múltam. (HIAQ) Tüzes lét, élénk múlt, Hitvány jelenemben avult. Anno boldog voltam. * Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni, Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni? […]

Posted by
Posted in

Öreg kunyhó

Olyan furcsa színe van most az égnek, Olyan tompán sárga, lassan lenyugvó, És ami a kékjéből megmaradt, oda vörös csíkok égtek, És a fényüktől még látszik a távolban egy kunyhó.   Némán nevet rá ez a kis kunyhó az égre, Némán nevet, de korhadó ajtaja mégsem köszönt senkit, Hiába nyílik az a jóra és a […]

Posted by
Posted in

Rózsaszín felhő…

Már nincsen gondolatom, nincsen álmom, Már nincs olyan, amiért tettre vágyom. Rózsaszín felhő volt az egész életem, Hóbokás volt minden álmom, a végzetem. Többször döntöttem élet nagy kérdéseiben, De fölöttébb mellényúltam a mértékében. Sohasem volt jó tanácsadóm, aki támogat, Az ember, elmúlt életében már csak válogat. Mit átéltem, az mára mind történelem, Mit rosszul döntöttem, […]

Posted by
Posted in

Jó lenne!

Jó lenne a jó, De ha, nincsen jó, A vége nem jó, Úgyhogy nem hahó! Sok ember élete csak „lövésből” áll És nincsen is várfala, ahol sétál… Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki, Ember meg nincs, ki megsegíti… Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc