Posted by
Posted in

nem vagyok jól…

“E világ nem az én világom csupán a testem kényszere” (Pilinszky János: Kihűlt világ) egyszer talán majd én is rátalálok a világra mely engem is befogad de addig egyre mélyebbre ások keresek férgek helyett csillagokat nem vagyok jól ha arra gondolok mi lett e világból mondd istenem hataloméhes eltaposni vágyók miért hiszik azt hogy ez […]

Posted by
Posted in

Életem tánca

Edit Szabó : Életem tánca Amikor még az volt szokás, bálba kísért a gardedám, lányos háznál ugyan ki ő? édesanya a kísérő. Első bál oly nagy esemény, ülsz a széken, vagy majd felkér legény, aki tetszik neked, vele járod lépéseket. Meglepetés a bál során, kézről-kézre adnak tovább, csinos, magas táncos leány kapós lett a táncok […]

Posted by
Posted in

Isten, a megbocsátó

G. Nagy Éva  Isten, a megbocsátó     Nem jót szóltam. Nem jót cselekedtem. Így hát leülök veled szemben, szépen, csendben. Minden, mit tettem, ott tükröződik, a jóságos két szemedben.   Igazságtalan voltam és türelmetlen. A gonosz játszott újra velem, de felismertem, s már tudom mit kell tennem: alázattal, bocsánatkérőn esdekelnem.   Percekig nézünk egymás […]

Posted by
Posted in

Tavasz

G.Nagy Éva: Tavasz   Friss zöld fű közt fűszer illat, langyos szellő simogat. A napsugár rám nevet és arcon cirógat.   Ezerszínű tarka réten sárga pitypang bólogat, a lépteinknek ütemére, s mosolyával csalogat.   Távolról halk ciripelés, vajon ki lehet? Tücsök húzza jókedvűen: Itt a kikelet!  

Posted by
Posted in

Új tavasz

G. Nagy Éva Új tavasz   Mi történt ma kora reggel? Rigó füttye ébresztett fel. Hajnal kelő nap sugara, lopakodott a szobámba.   Nem vonzott az ágy melege, ki, csak ki a levegőre! Új tavasz fűszer illata, hajtott, űzött ki a szabadba.   Tavasz tündér elvarázsolt, Lelkem dúdolt, lábam táncolt, rigófüttynek dallamára. S alvó szívem […]

Posted by
Posted in

Ravasz tavasz…

G.Nagy Éva Ravasz tavasz.   Tavasz, te csodálatos teremtő! Telet eltemető, sok titkot rejtő, ébredezőn reményt keltő, s oly bódítóan ravasz tavasz.   Évről évre megújhodó, erdőn, mezőn zsongó-bongó, szürke fáknak rügyfakasztó, virág kelyhet bontogató tavasz.   Természetbe kikergető, simogatón melengető, zöldet, kéket, sárgát festő, szemet, szívet felpezsdítő tavasz.   Hideg szívet felolvasztó, szerelmesnek álmot […]

Posted by
Posted in

Hála ima az unokákért

G.Nagy Éva: Hála ima a unokákért…   Lehet, hogy majd többször éled át a Születés misztériumát. De minden alkalommal, átélve e teremtő Isteni csodát, lélekben térdre borulva számtalan örömkönnyet hullajtva, némán zokogod érte hálaimád.   Lehet, hogy még többször élem át, de szívem türelmetlen-sürgetőn kitárva, várva időtlen-időkön  át, egy új unoka érkezését e világra. S […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: csókás remények

Klotz Mária: csókás remények   jegenyefán télen hóval fedett részen sopánkodnak a madarak fájdalmat hadarnak zajosan panaszkodnak egymáshoz ragaszkodnak egy kóborló öreg vándor arra járt siránkozó csókákra talált látta, hallotta ahogy sorra üldögélnek zsíros táplálékot remélnek fehér hóvirágról regélnek majd füstölgő kéményhez repülnek ott kotorásznak koromban bogarásznak talán megmelegedhetnek tavaszt érezhetnek „öreg csókával” szemezgetnek   […]

Posted by
Posted in

Festővé válni

G, Nagy Éva: Festővé válni   Töprengve állok a KÉP mellett. Gondolataim incselkedve megkísértenek. Hisz ez egyszerű, ilyet én is tudnék…! Nem kell hozzá más, csak egy ecset és festék.   Meg egy szűz vászon. Aztán az ihletet, türelemmel ki kell várnom. Majd tettre készen merengni kicsit a vászon felett, mint kit a múzsa megérintett. […]