Nem vagyok senkinek a pártolt embere, Pedig ez a siker előfeltétele. Még mindig igen töröm, hajtom magamat, Állítom, hogy ez a sikeres folyamat. Ápolgathatna már egy kicsit az élet, Dönthetne már, hogy feladattal megméret. Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek, Példánya vagyok az igazi pechesnek. Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő, Születésnapom volt, mondjuk, […]
Igen fáj sikertelenségem, De tudom, rossz korban születtem. Bízok, majd lesz valahogy. Születhettem volna ez előtt, Pont száz évvel… sokkal ez előtt. Bízok, majd lesz valahogy. Úri világ volt… és kellemes, Magamfajta benne sikeres. Bízok, majd lesz valahogy. Ott számított ész, úri modor, Ki lehetett ugrani sorból. Bízok, majd lesz valahogy. Ma társadalom csak széthullik, […]
Szép a huncut élet, de Nagyon korog a gyomor. Neked lételemed-e, Az éhezés, a nyomor? Van, hogy a lélek is leragad, ha, válaszúthoz érkezel, És hogy jól választhass, beszélgess el magaddal, a lélekkel, Legyen reményed, hogy jól választasz, ne törődj a fékekkel. * A csontváznak csak A múltja hegedül már… Koponya hallja… Vecsés, 2014. november […]
A pokol délceg, Csak áll a kínpad mellett! Engem fektet rá. * Csak lebegek a lét felett És körülvesz a nagy ármány. Élem idegen életem, Nem is véd esőtől párkány. * Kemény göröngyök, Majd kívülről kopognak… Hamuvá leszek… Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…
Már történelem A tegnap, a múltba vész? Ködbe veszett múlt. * Ma pillanata Az élet, ezért, éld meg! Pillanatnyi lét. * Titok a holnap, Rejtély köde borítja… Jövő csak sejtés… Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc – senrjú csokor
Hová lettél? Kereslek Helen! Már mindent megtennék, csak legyen… Jól elveszett lettél, Rosszabb… félelemnél. Tudod, hogy hajkurászlak Helen? Már kidobtam lélekcsápokat, Bezsebeltem lélekálmokat. Gyere már… hibázol? Vágyamban… hiányzol. Helen! Győzd le lélekvágyadat. Álmaim vágya vagy, ó, Helen, Nem lehet, hogy élet elrebben… Kéznél fehér-galamb, Lehet… mesegalamb. Jelentkezz már, de hevesebben! Vecsés, 2018. december 14. – […]
Bámulok a sötétbe, Ilon! Rajtad jár az eszem, vágyódon… Csillagokat nézem, Tőled függ a létem. Sötétben kísérnélek, óvón! Sötétben látnánk-e messzire, Vagy csak ülnénk egymás ölibe? Suttognék füledbe, Fognálak, kezembe. Szemedben látnák… Hold szemibe. Sorsom, akarja-e ezt nekem, És azt vajh’, hogy itt legyél velem? Én, hullócsillagot Néznék; világítót. Lehet, hogy Te meg, fognád kezem? […]
Vágyunk Még vágyakozzak? Ó Borbála! Neked vajh, nincs ily’ szíved vágya? Vágyam, rád takarnám, Vágyad, jól rám húznám… Van még vágyunknak melegágya? Sohse háljuk már el vágyunkat? Nem vágyad érezni álmunkat? Gyere lepedőre, Ne legyünk mi dőre. Még él a vágyunk? Ó Borbála! Nem vágysz együttre? Van „böllérkés”… Vágyamban, Te vagy a nagy mesés… Ó, […]
Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra! Éjjel, álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg, mert messze vagy… hasóra. Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámokon velem repülsz. Ölelés-tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? Veled ülnék már ágytámlára… Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte… Mentsd már meg a lelkem, Dóra! Vecsés, 2019. […]
Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.” Üdvözöllek Ősz! Tudtam, hogy eljössz… Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra… A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, Bármit teszel… nekünk úgyis bősz! Ökölbe van a kezed zárva, Nem leszel […]
