G.Nagy Éva Jön a tavasz Mérgelődik a mogorva télanyóka, fújtatva havat szór szerteszét, érzi most már mennie kell, ezért félti hideg, aszott életét. Utolsó fagyos leheletét, ráfújja hegyekre, házakra, fákra: Ne bízz, ne örvendj ily korán, hozok még deret a kutyákra! Nem hisz neki már senki sem, érzik szívükben a reményt, hogy […]
Megpróbáltatásokat rótt rám az ég Folyamatos, szigorú vezeklést még… Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet, Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet. Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett. Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron, Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón. De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. Táncol a tollam […]
mondd mit látsz ha az égre tekintesz a nagy-víz partját zöld hullám öntözi az ég pereme bíborszínben játszik a holdat is vörösbe öltözteti baljós a táj és sötét a felhő fény játszik a vízen visszatükrözi mindazt ami látszik most fenn az égen hold szórta fény a habokat átszeli csendes susogással ér partot a víz s […]
hiába száll imád az égbe nem leszel jobb higgy nekem ha ott belül már fészket rakott a gyűlölet vagy a félelem ha mindig más akit hibáztatsz tört álmaid cserepein ha nem neked szól az imádat de hatalom pénz megrészegít béklyót fon rád a gyűlölet dühöd töltöd ki másokon közben a félsz benned reszket túlmutat sekélyes […]
Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak. Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek. Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy! Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt az érzés, amit nekem […]
Edit Szabó : Tanya a pusztán Piros tetős kicsi ház, virít messze a pusztán, fehérek a falai, gondosak a gazdái. Fiatalkor rég elszállt,, de a lelkük benne hál, évtizedek repültek, boldogságban élhettek. Ám az idő nem kímél, öregségre ítéltél, fájdalom a szívükben, hátrahagyott éltükben. Magasodnak még a fák, hallgatják a muzsikát, a pusztának közepén emlékeknek […]
Vázoljuk, vázlatosan… Az élet nagyon szép! Egész… boldog szeretet… Biz’ nem láttam eleget… Élet, oly’ szépséges! Csupa csillogás örömben, Emberek jók! Szeretetben… Lét, maga az ördög! Csak sodorja az embereket, Csak tolja rájuk… terheket… * Test- és lélekmozgás. Élet tele csodákkal, Reményekkel, sok mással…. Jönnek – mennek napok. Hajnalok éjek, szerelmek, Lágy mosolyok, könnyek, tervek… […]
most is vágyom egy kósza délutánra hol kéklő égből süt le rám a nap vagy párafelhő szivárványt alkotva mit eső után kéklő égre ragaszt ha jól figyelek a csend sodor felém egy kedves bájos égi dallamot talán az ég is leborul elém hogy földi létem itt hagyjon nyomot de hiú ábránd elképzelni mindazt mi előre […]
„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]
Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa. Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja. Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra. Sír […]
