Posted by
Posted in

Fekete lélek – Fehérben élek

Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]

Posted by
Posted in

A búcsú percei

Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]

Posted by
Posted in

Lélekcsillagok

Edit Szabó : Lélekcsillagok Sötét este földön gyúltak csillagok, minden gyertya oly fényesen ragyogott, Mindenszentek ünnepére készültek, minden síron virágdíszek éledtek. Csodás a táj a temető kertjében, virág nyílik minden sír tetejében, emlékezés koszorúi jelentik, emberséget soha el nem feledik. Könny kicsordul az emberek szeméből, sóhajtások hangzanak a mélységből, lélek és szív együtt él az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tao

Rózsa Iván: Tao Nincs már kulturális TAO, A pénz elosztásáról dönt majd egy tahó; Ügyeletes elvtárs, ki nem tudja, mi a Tao: A legnagyobb seggnyaló lesz a baró! Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Expanzió

Rózsa Iván: Expanzió Az ember a legterjeszkedőbb állat; Így még önmaga ellenségévé is válhat. Elpusztítja tán mindenki életterét – bolygóját: Meg lehet állítani önpusztító expanzióját? Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Métely fentről

Rózsa Iván: Métely fentről Hordává akarják zülleszteni a magyar nemzetet: Marhacsordaként terelni az embereket… Már csak gyűlölni tudnak, akik eddig szerettek: Ki látott a Földön még ekkora gazembereket? Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hajléktalansors

Rózsa Iván: Hajléktalansors Reggel kidobják őket a szállóból: Hová is menjenek?! Moziba vagy ábrándozzanak a Hiltonról? Inkább életvitelszerűen ténferegnek… Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan…

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan… Most még csak a kis motyóikat égethetik el: De erre a rendeletre majd égő emberfáklya felel… Bármi megtörténhet, nem vesznek emberszámba senkit: Pedig valójában ők a legnagyobb, fennhéjázó senkik… Budakalász, 2018. október 20.

Posted by
Posted in

Emlékszoba

Emlékeknek egy szobát kéne nyitni, a rosszakat rögtön a pincébe eltemetni. Egyenként külön dobozokba zárni, ha felidézem, könnyű legyen rátalálni. PIROS szín a szerelemé, édes mint a méz, olyan, amit az ember sokszor visszaidéz. Ki, kit szeretett jobban, én már nem tudom, ha elmém megtréfál, azzal megalkuszom. FEHÉR lesz majd a tiszta gondolatokért, hit, remény, […]

Posted by
Posted in

Vissza(emlékezés)

Jártomban-keltemben egy ugróiskolát találtam, gyermekkoromban én ezt nagyon is imádtam. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek nekiláttam, semmivel sem törődve azonnal végig ugráltam. Jobb láb, jobb láb, jobb láb, két láb, egyszer, ismételgettem magamban legalább ezerszer. Felsejlett a régi fotókról felidézett utcai játék, megláttam és tudtam ettől soha sem hátrálnék. Eszembe jutott a sokat látogatott Városliget, […]