Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Métely fentről

Rózsa Iván: Métely fentről Hordává akarják zülleszteni a magyar nemzetet: Marhacsordaként terelni az embereket… Már csak gyűlölni tudnak, akik eddig szerettek: Ki látott a Földön még ekkora gazembereket? Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hajléktalansors

Rózsa Iván: Hajléktalansors Reggel kidobják őket a szállóból: Hová is menjenek?! Moziba vagy ábrándozzanak a Hiltonról? Inkább életvitelszerűen ténferegnek… Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan…

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan… Most még csak a kis motyóikat égethetik el: De erre a rendeletre majd égő emberfáklya felel… Bármi megtörténhet, nem vesznek emberszámba senkit: Pedig valójában ők a legnagyobb, fennhéjázó senkik… Budakalász, 2018. október 20.

Posted by
Posted in

Emlékszoba

Emlékeknek egy szobát kéne nyitni, a rosszakat rögtön a pincébe eltemetni. Egyenként külön dobozokba zárni, ha felidézem, könnyű legyen rátalálni. PIROS szín a szerelemé, édes mint a méz, olyan, amit az ember sokszor visszaidéz. Ki, kit szeretett jobban, én már nem tudom, ha elmém megtréfál, azzal megalkuszom. FEHÉR lesz majd a tiszta gondolatokért, hit, remény, […]

Posted by
Posted in

Vissza(emlékezés)

Jártomban-keltemben egy ugróiskolát találtam, gyermekkoromban én ezt nagyon is imádtam. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek nekiláttam, semmivel sem törődve azonnal végig ugráltam. Jobb láb, jobb láb, jobb láb, két láb, egyszer, ismételgettem magamban legalább ezerszer. Felsejlett a régi fotókról felidézett utcai játék, megláttam és tudtam ettől soha sem hátrálnék. Eszembe jutott a sokat látogatott Városliget, […]

Posted by
Posted in

ha megtaláljuk…

“előre fel a csillagokba a jövőbe nem mert nincsen bele sem kezdesz a holnapokba tisztára úgy mint isten…” (Skary: tisztára úgy mint isten…) keressük az istent s a szózatokban még dogmák szavával rémítgetünk de emberségünk már csak nyomokban most mondjátok meg így mi lesz velünk s ha megtaláljuk mit mondunk neki vakhittel ma itt lágy-borús […]

Posted by
Posted in

Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]

Posted by
Posted in

Az ősz

Az ősz Báját tárva kínálja magát, Pottyan, a makk roppan az ág. Szélben keringő levelek, Avar szőnyeget képeznek. Lassan minden csendre borul. Csak a magányos romantika bújik meg. Ahol a lágy szellő simogat mindent Mit anyai kéz a kisgyermeket. Láb alatt reccsenek az ágak, Pattogó zörgő levelek zajára Madarak hangja száll a mennyországba. Majd búcsút […]

Posted by
Posted in

Társ a beszélőpapír

Társ a beszélőpapír   Legyen társad a néma magány, Beszéljen a könyv az oldalán. Érezd lelkedben a leírt szavát Megkönnyezed egy, egy sorát.   Gondolkodva szórakoztat rendre, Még néha egy enyhe mosolyt is elcsen. Észre se veszed a változást, Nagydolgot alkot a néma társ.   Nehéz letenni a beszélőpapírt, Csodálod az alkotót ki é e […]

Posted by
Posted in

Mi is az alkotás

Mi is az alkotás Az alkotás hangulatában, Tükrözi az alkotói vénában.. Meg alkotva egy alkotást, Valahol gondolkodtató álmodás. Itt minden megtörténhet rendre Csak a képzelet játszik vele. S a valóságnak van e köze? Azt csak az tudja ki meg alkotta e művet. Ő tudja mit ér el vele, Hisz lehet, hogy élete fekszik benne. Lehet, […]