Posted by
Posted in

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tört ásó

Tört ásó -(Lapát is)-   Tört ásó csupasz kezével épp kiássa villa gödr… sírt.

Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]

Posted by
Posted in

Földrengve

Földrengve -Figyeled-   Földrengve, házösszedőlt romja- inkból a Más holtja mász’.

Posted by
Posted in

A kettő és a többi

A kettő és a többi Ember vagyok   Csillag és a föld násza megszülé a Hold- és a Marsföldet.   2. Én és te   Én és te és én lát, tud, hisz és meg-cse-leksz mindannyiunkat.   3.  Pokolbéli   Hideg- s Melegnek utódja légy te, Forró, hűtesz is, ha kell.   4. Időjárás-előrejelzés   […]

Posted by
Posted in

Az agresszivitás

Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Hangos szél… végigsüvölt

Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]

Posted by
Posted in

Az élettől

Az élettől, nem kérek sokat, Csak egy jó „egy éjszakás kalandot”. Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz. Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! Életút kedves? És mért vehemens velem? Bántó… öröme. Vecsés, 2002. október 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Dzsungeltúra

Hétköznapi pszichológia… Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra. Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem. Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra S Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem. Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, lélek ura. Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc