Posted by
Posted in

Pont úgy

Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj, Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ, És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél, Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.   Ahogy a nap az égen kelleti magát, Ahogy végre halljuk már a nyár szavát, És fáradt szemünk százszor visszanéz, Úgy múlik el mind ez az […]

Posted by
Posted in

fel kell állnod…

tört álmoknak nem kell szép kalitka hisz mentes víznek sem kell buborék ha sorsod aláz a földbe taposva te ne engedd hogy törjön a derék fel kell állnod minden csapás után lebegjen előtted a végső cél ne hagyd hogy az érzés sután bután elhitesse a hited nem acél emelt fővel nézz sorsod szemébe még akkor […]

Posted by
Posted in

Magamban vívódva

Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros. (HIAQ) Marcangol fájdalom, Csatát vív, szív és értelem. Egál! Győztes nincsen. * Magamba roskadva… vívom, Magamba vívódva… vívom. Harcom, mi eredménytelen… Harc és olyan reménytelen! * (apeva) Nem Bírom Tovább már! Feladom! Nincs Kiért, nincs miért. * Magamat emésztve… vívom Harcom, de nem irányítom… (10 szavas) […]

Posted by
Posted in

Esteledik, verselek…

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat… Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat, Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig, Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít. Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja, Menne már aludni, jól elfáradt mára. Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát, Velem virrasztja át a mai álmatlan éjszakát…? Ezüstős fénye […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kis Hableány

Rózsa Iván: Kis Hableány Partik helyszíne Egykoron, kis Hableány; Nem hajóz ki már… Hableány pihen Habok közt, Duna alján; Léte véget ért… Nem kószál, bolyong Nagy hajók közt soha már; Sors akarta így… Ázsián kívül Látni szerettek volna Más kultúrát is… Bátor turisták Nyolcezer kilométert Utaztak halni… Huszonnyolc ember Hullámsírja, a Duna Meg árad, sodor… […]

Posted by
Posted in

Létezik az örökké?

    Létezik e szerelem egy életen át; avagy a sóvár szem mindig messzebb lát?   Kívánja mi tiltott, elérhetetlen? Az új a jobb, a feledhetetlen?   A szerelemből megszokásba lép, ki egykor szeretett friss virágot tép?   Létezik e szerelem, örök hűség? Létezik e boldogság, igaz gyönyörűség?  

Posted by
Posted in

Ma már sokat írtam, elfáradtam…

A poéta, mindig poéta… Késő már az este, át is csapott oly’ mély-éjbe, Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.. Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal… Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, És még új is van, így az álmom ellen még […]

Posted by
Posted in

Tartom a lelkedet

Tartom a lelked   Érzed, ahogy óvom tenyeremben tartott lelkedet? Félek, ha elejtem összetörik és ott lesznek darabjai az enyémek mellett. Te nem vigyáztál így az én törékeny lelkemre! Hagytad leesni és végignézted, ahogy szilánkokra törve zuhantak le a mélybe. De ne aggódj! Én biztosan tartom a tiédet! Mert nem akarom, hogy fájdalmat érezz! Nem […]

Posted by
Posted in

Az élet körbejár?

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet? Közben lehet, hogy menve is elvérezhet? Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát? Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát? Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe, Az lehet, hogy régen már, maga is görbe? Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér? És ha meredély áll útjába, akkor hova ér? […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

Csak a csend az, ami zakatol, csikorog mindig vas valahol. Keréken, sínen, ajtón, záron, de legfőbbképpen a lelkemben. Ki is vagyok? Mivé is lettem? A bűnöm, apám német legyen. Mit építsek? Nem is romboltam! Ki érthette ezt fent nyomban? Mit tudok mások világáról? A dolgom csak falumra hárul. Tizenhat évesen vétkes lettem, mikor soha rosszat […]