Posted by
Posted in

Lét-regény… 1/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Tavasz: A tavasznak is van tündére? Ugyan, miért nem jár már erre? Most, apró talpai nyomán éled alvó természet. * Nekünk a téli éj, csapjon már át a tavasz hajnalba. Szeretnénk, mikor sarjad a fű, azt hallgatni hajnalba’… A test is szívesen frissülne már, esőzuhany alatt. […]

Posted by
Posted in

Múlt a pillanat

Múlt a pillanat, Ami már megmaradt, Enyészetbe… beragadt. Ha fontos volt a pillanat, Valami tán’ emlékként maradt, Előkeresni, biz’ nagy feladat! Átkutatni az emlék raktárakat, Megkeresni az eltűnt pillanatokat, Emlékezést segítőn, a gondolatomat. Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat, Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat, Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Esős nyár

Edit Szabó : Esős nyár Szürke felleg borítja a nagy eget, esőfelhő éjszakákat rejteget, nem látszik a fénylő csillag az égen, Hold karéja elveszett sötétségben. Fújja a szél zöld fák magas ágait, nyári lakban tanyáznak a lakói, de jó volna egy hatalmas esernyő, megvédeni kicsi házat esőtől. Szürke felhő esernyőtől úgy félne, tova szállna nagyon […]

Posted by
Posted in

Te meg én…!?

Elveszel-e drága barátom, Mert van egy kamaszkorú lányom. Özvegy vagyok régen, Élek én vidéken! Ritkán van velem… légy a párom! Te vagy a szívem szottya! Igen. Már most veled vagyok lélekben. Te leszel a társam, Régen erre vártam. Életem az ölelésedben! * Te meg én…! Örömhír ez nekem, Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz velem… Régóta […]

Posted by
Posted in

Hazugság

Egy apró cseppel kezdődik, Majd tócsává erősödik, Később eső támad felette, És már egy tó áll helyette, Mely patakká növi ki magát, Elkezd hullámozni, aztán Egy apró, rossz mondat, és mint Pohár bor, mit most öntöttek ki, Lassan kezd lefelé folyni, Végül mederbe torkollik, Aztán magasról zúdul le, Mint egy vízesés, végzeted lesz.

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.

Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Van… kinek?

Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik… * Erdő fái közt Is jó lehet kilátás… Magasles… magas. * Siker útja a Sok-sok […]