Posted by
Posted in

Kevély urak

A hatalmon lévő kevély urak, Mint a középkori nagy várurak… Ezen urak engem eltipornak, A lelkemen végig gyalogolnak… Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett, Nem fogadnak be, de mért, mi végett? A nagy tűznek ma már csak hamva van, Már nincsen semmi jó a sorsomban. Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Beköszönt a karácsony

Beköszönt a karácsony és Ti hiányoztok nagyon, Ha itt lennétek, akkor ölelnénk egymást, de nagyon. Lennénk mi akkor nagy családi társaságban És talán este nem lézengenénk… magányban! Délután, ahogy megyek haza, lábam alatt roppan… jég zaja, Ez a karácsonykor megfagyott víztócsa és tél fagyott hava. Az udvarunkon díszes hó kabátban, díszített fenyők állnak. Lakásban szellőztetnek, […]

Posted by
Posted in

Búcsú a jó időtől…

Avagy végét járja az ősz… versben és HIAQ –ban elmélkedett a szerzőpáros. Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? Jobb nem látni mi jő, Ködös az idő s életem. Szemeimen hályog. * Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, Csontomban éreztem… emlékeztetett […]

Posted by
Posted in

Jön a téli fuvallat

(3 soros-zárttükrös) A rossz ellen kellene már tennem, Súlyos, ahogy birtokol a terhem… A rossz ellen kellene már tennem. • (sedoka) Nem bírom tovább, Változtatni kellene… Üres életem teher. Életem elnyűtt, Sorsom terhét cipelem. Mondjátok már, mit tegyek!? ** Mert, megjöttek a téli fuvallatok, Már jó meleg, kötött sálat is hordok… Mert, megjöttek a téli […]

Posted by
Posted in

Érkezik a tél eleje…

Részletek: versben apevában és 10 szavasokban. Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg, Elúszott az összes nyári felleg… Ló nyerít hidegben. Szívet hevít forró sörénye. * Nézem és ameddig a szem ellát, Sok-sok hófolt takarja a határt… Tyúk fészkelődik meleg szalmában, Kakas maradt az úr a házban. * Bizony, már lehullott az első téli hó, Ilyenkor, már […]

Posted by
Posted in

Anziksz a téli ködről

Eredeti Baso féle stílusban írta meg tankákat a szerzőpáros Fák szitálják a Ködöt, ágakon, varjak. Károgó beszéd… Gyönyörű-szép, puha föld, Lélek-fehér testet ölt. * A köd ólomszín Kabátjába, belebujt. Napot elbujtat. Fény nélküli szuszogás, Ködhomályos áldomás. * Mohos fatörzsek Elmentek az álomba. Köd… a takaró! Fátyolos a lehelet, Szép, emberit tehetett. * Köd, párafátyol Akadályozza […]

Posted by
Posted in

Télnek hava

Edit Szabó : Télnek hava . Betakarta hó a tájat, fehérségtől mást nem láthatsz, tető alatt vannak házak, tél uralma a világnak. . Természetnek törvényéből eredendőn, nem szükségből betakarja erdőt-mezőt, nem feledve a jövendőt. . Pihen a mag a hó alatt, álmodása most hallgatag, álmot alszik békességben, meghálálja majd termésben. . Faluban sem áll az […]

Posted by
Posted in

Karácsony

Karácsony Év közben vártalak… Sok gondolatom, Mind csak hozzád szálltak. Most összejött a család, szívből, egymásnak… Mindannyian, nagy. szép ünneplésre várnak! Megadják a módját, együtt vacsorálnak. Istenem, hozz már valami áldást, siess! Miért hagyod rajtunk a senyvedést? Siess! Jó keresztének voltunk, vagyunk és még maradunk! Mi szeretünk téged és a gyermekeid vagyunk! A sok színes […]

Posted by
Posted in

Szeretetem

Edit Szabó : Szeretetem . Szeretem a fénylő Napot, arcom adom én őneki, hagyom, amíg szeretgeti, ahogy két vállamra ragyog. . Szeretem a holdas estét, a ragyogó csillagokat, fenn magasan oly boldogak, sötét égnek a tetején. . Szeretem az erdőt-mezőt, bogár, lepke messze kísér, vígan szalad minden mi él, zöld gyepen, a szép legelőn. . […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: (Rá)fázás

Rózsa Iván: (Rá)fázás Eddig érted éltem, Mégis jégre léptem, Most fagyban didergek: De fázósan is szeretlek! Budakalász, 2019. december 12.