Haiku csokor… Baso féle stílusban. Vaddisznó szeme Hajnal fényét tükrözi. Hideg pocsolyák. * Derűs a reggel, Vaddisznók már turkálnak. Terített asztal. * Izzasztó meleg, Rátelepszik a tájra. Disznó dagonya… * Liget, ritkás fák Gyűjtőhelye… fű, zöldebb! Vaddisznó pihen. * Mint zúgó tenger A nagy vaddisznókonda. Éles agyarak. *** Levendulának Illata, hegyoldalban… Kóbor kutyák is. * […]
Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat, A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat. Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek. Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek! Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés, Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés… Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már […]
Kikötő Mesterné! Énnekem Öröm, hogy kikötődre leltem! Vágyam, mint egy vihar, Beléd hatol… Pazar! Árbocomon lenned… élvezem. Ágyba visszük az árbocot is, Beléd is horgonyozok… csakis! Kutadba áll árboc, De nem hajóárboc. Part nem is kell… mi ketten mért is? Kéjed érintése elsodor, Szád csókja vágyamat felkotor… Lepedőn hajózunk, Finomt’ beléd rakunk! Élvezet hangok… lelket […]
(3 soros-zárttükrős) Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! Mi lenne, ha tudnád, epedve vár megvetett ágyam? Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! (Három soros vers) Ha már ott lennél, a takarót fölhajtanám és kirándulnék, De először szájon csókolnálak, és a lelkedbe bebújnék! Aztán, ha már a lelkedben […]
Toll percegtető harcostársak… Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? A vérem az még biz’ nekem kellene, Törölni a vétkeimet… lehetne… Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, […]
A költő is meghal, ha időn túlhalad, A sok léleksimogató műve: marad… A költő, életében ír, költ, papírra ró és híven. Isten talán megadja… majd ha elmegy, nyugodtan pihen. Elfelejtik-e? Írásaiban oly’ sok mindent rögzít, Olvasók meg olvassák, még örömében… ló is nyerít! Föntről figyeli, ha beszélgetnek műveiről és róla, Már sokat írt a mának, […]
HIAQ csokorban… Mondják az okosok, Mondanivalód, ne cifrázd. A kevesebb, tán’ több. * Ők, kik tán’ nem írnak, Talán csak úgy, pacsmagolnak. Mondanivaló kell! * Röviden írni tán’ Nem rossz, de érthetően írsz? Tudsz jól fogalmazni? * Ahol történet nagy, Azt biz’ hosszabban kell írni! Érthető sorokban. * A másik fejével Gondolkozz, értelmes legyél. Biz’ […]
Versben és HIAQ –ban… Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak. Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, “megfoglak” Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak. * Sorok, szépre írtak, Sugárzó mondanivaló. Szárnyaló gondolat. * Amikor az én tollam sercegett a papíron, Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton! De a lenyomata! […]
Elmeséli a poéta… Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak, Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak… Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén, Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén… Nem fogja uralni versem… az ürességet mutató aszály, Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj. […]
A poéta viccese… Kicsi szellő borzolja a kedélyeket Tintázásra serkenti a legényeket… Tinta, az nincs! Tentával írom verseket. Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc
