Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária intelmei

Rózsa Iván: Mária intelmei „Inkább legyél pénzváltó, mintsem Megváltó! Nagyobb a haszon, és kisebb a rizikó… Tudod tulajdonképpen; mit is akarsz, fiam? Túl hirtelen történt minden, túl gyors az iram… Kérdezik barátnőim is: ugyan mi van veled?! Asszonyt hozol a házhoz, megjön végre az eszed?! Azok rúgnak majd beléd, akik most ajnároznak! Behúzzák fülük-farkuk, s […]

Posted by
Posted in

Problémám van… Rozi

Fölvetem problémámat, Rozi. Ettől, Te ne legyél, hangosi. Megizzasztanálak, Megkufircolnálak… Élmény lenne, beléd hatolni! Fölvetem, nagyon csókolnálak, Szádba beszélnék, csodálnálak… Nyelved, jól kiszívnám, Enyém ajánlanám… Bugyidba turkálnék, érzd’ vágyat. Fölvetem! Jót élveznék bele… Benedvesítenélek… bele! Fogdosnám erogént, Mutatnám fenomént! Rozi! Akaratod kellene… Vecsés, 2019. április 8. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor, anaforában

Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)

Posted by
Posted in

KAUZALITÁS

Okszerűség Az érzékeid lehetnek vegytiszták, nem jutnak tovább a testi létnél. A látás-hallás-szaglás: szentháromság, s érintésedről bárgyún hiszed, hogy gyöngédebb egy másik érintésnél. A képzelt csókok íze változatlan, akár figyelmen kívül is hagyható. Mint öregek a panelablakokban, szöszmötöl és bámul mindaz, ami másra fogható, s van olyan, hogy magad épp megtűröd, az otthonodban leszel hontalan. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket, Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja megújhodást. Szomjas […]

Posted by
Posted in

nézd milyen…

ma nézd milyen a bolygón ha a tavasz kicsit tétova (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

Ne mond soha

Ó ne mond soha földlakó: az élet rossz, hisz élni jó. (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

táncol a csend…

táncol a csend az idegek falán közben talán a plafont bámulom vagy csak nézek a fejemből bambán mert fekszem csak némán az ágyamon zaj kellene mely nem idegtépő Vivaldi zene vagy valami más hol a borzongás kellemes kitérő hívő lehetne a hitetlen Tamás de hinni ma már csakis magadban mert megtébolyult a szép új világ […]

Posted by
Posted in

Hidd el, mindennek…

Hidd el, mindennek oka az alma, mert oly csábosan piroslott a fán. A “hason csúszó” talán csak azt várta: mikor jár arra végre az a lány. De az őrző szem némán kifigyelte, vagy csak érezte bűnös a gondolat, az alma, a lány, a csábítás trükkje, de a tilosból soha nem lesz szabad. Ledőlt minden mit […]

Posted by
Posted in

Nyári chanson

Még kong a déli csend a harangszó mögött, kánont utána zeng az ég, s a föld között: táncos pacsirta pár köszönti nappalát, cifráz fióka rá, csipogja szólamát.   Húsos levél alatt a szél esőre vár, felhők fölött a nap csak úgy kikandikál. Épp rám kacsint, fanyar mosolyba rejtve bút, ujjával elzavar egy égiháborút.   Elleng […]