Posted by
Posted in

Honvágy

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol van már a régi ablak, muskátlik nyíltak párkányán, mintha szemem előtt látnám ! Két szoba és egy kis konyha, végtelen csodák otthona, hova egykor megszülettem, boldogságban nevelkedtem ! Szeretett apám […]

Posted by
Posted in

A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton.   Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit. […]

Posted by
Posted in

Közel hajolva

Társas magányod vonz s taszít, de elképzelem azt, akit ez éltet, s amíg haldokol élete addig sem pokol.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Mi tegnap volt, ma is az van. A teremtőt nem éri el gyönge hangod, s nincs égi jel,   mi biztatón reményt sugall. Lelked ekét vágyó ugar. Szunnyad a tett, szunnyad a […]

Posted by
Posted in

bort iszom és…

bort iszom és vizet prédikálok összetörnek szép csendben az álmok tétova vágyak taszítanak porba szakadt húrok gitárra hangolva csendet sodor most a messzi távol érzelmem mint lobogó tűz lángol tört tükörben széthullnak az álmok karjaid közt majd otthont találok új húr kerül a kopott gitárra égbe száll mint zsoltár az új nóta csillagfényben megszépül az […]

Posted by
Posted in

Kiszáradt fa

Nem hoz többé levelet, lelke elszállt, mint lehelet. Eshet áztató eső, ereiben már nincs erő. Kiszáradt már vén szíve, madár elrepül felette. Vihar tépázva megtöri, ágait semmibe sepri. Madárfészek sem díszíti, utolsó is készül leesni. Már nem várja a holnapot, elfelejti a tegnapot. Magányba bezárt elmúlás, a vég derengő hajnalán.

Posted by
Posted in

A csiga háza

Sokan irigylik a csigát, mert hátán viszi a házát, neki nem lehet ez terhe, megszokta már csigateste. Lassan csúszik de célba ér, segítséget soha nem kér, ha aludni kívánkozik, házába visszahúzódik. Ő aztán otthon van mindig, akkor is ha úton mászik, vendégségbe ezzel indul, ajtaján mélán kibámul. Néha nehezen viseli, ha lassúságát gúny éri, csak […]

Posted by
Posted in

Lelkünk üzenete

Egy ködös téli reggelen, aludt a föld is dermedten, jeges dér lógott a fákon, mélabú ült a magányon. Megremegtette a testem, nehezen teltek a percek, a hideg foga harapott, fagyosra csipkedte arcom. Szívem hevesen dobogott, kabátommal takarózott, sejtjeimben félelem járt, az erőm is máshol kószált. A csend némán várakozott, perceket hosszúra nyújtott, a nap néha […]

Posted by
Posted in

Őszi gyümölcskosár

Elém teszi az ősz a gyümölcskosarát, mindent belerakott ami most finomság. Egyszerre élvezem a túlzott bőséget, a nyár sorban mindent fényével beérlelt. Hirtelen látom az édenkert világát, most magamba szívom édeskés illatát. S ahogyan jött, majd hirtelen eltűnik, a nap fénye egyre fakóbbá változik. Lassan majd kiürül gyümölcskosara, emlék lesz nemsoká ízének zamata. De addig […]

Posted by
Posted in

Huhogi az öreg bagoly

Huhogi az öreg bagoly odújában mélyen horkol, huhogásban elfáradt, még a torka is begyulladt. Szárnya pihen a paplanon, reggelije az asztalon, ágya nagyon tiszta, a szemetet mind kidobta. A nap sem zavarja álmát, hisz éjjel végezte dolgát, könyveiből tudást merít, kis baglyokat bölcsen tanít.

Posted by
Posted in

Őszi levelek

Szint váltanak a levelek zöld vére alig csörgedez, most véget ért az élete levéltenger lesz belőle. Puha lépteink lábnyomát hulló levelek takarják, a szél játszva megkavarja levegőben elringatja. Az avarban már zümmögés téli szállás keresgélés, emléket őrző falevél zizegve gyorsan földet ér. Őszi levél neked nem fáj a csendesen jött elmúlás, tudtad, hogy vidám színeddel […]