Féltékeny az ég, csak szemlélődik ridegen Féltékeny az ég, csak szemlélődik ridegen, Csúfondáros kedvel, mint a legtöbb idegen, Mint a határban kint rekedt tavaszi eső, Mint a száraz szomjas föld, mely csak haszonleső. A hold árva madárként tengődik kenyerén, Patak alján, vízmosásban, a fák tetején, Kötve gyászkoszorút az ég horizontjára, Csakhogy a figyelmet […]
Ősz ábrázolás versben és tankában… Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek, Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek. De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél. Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél. Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad, Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad. Még a lelkemben van az izzadós, nyári […]
Életkérdésekről, versben és apevában Molyrágta már ez az élet, Molyirtótól büdössé lett. A régi télikabátom is már moly járatokkal telt, Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt… Kopott rongyos lét, Nem épp nagy tét. Élni még? Csakis Kín. Itt A vég. Miért bújsz? Állj ki elé! Úgyis rád talál. * Én nem voltam és […]
Hó Tisztán Születtem. Fényből, sárba Taposott a sors. Mint A hó, Tisztának Lettem. Sárba Tiport az élet. Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet. Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt. Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek, Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek. Nem sopánkodok… Az mit sem ér. Élni kell, Míg van […]
Nap Enyhe, Őszi szél Sárgít, aszal. Beérik minden. * Ősz Szinez, Rőtre fest. Nappal hűvös, De szél még szikkaszt. ** Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség. De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék… ** Ősz Tűnik Szótlan. Tél Ködöt lehel, Jégvirág nyílik. * Tél […]
A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… Szél úrfi futkos, Lebbenti leveleket. Gyengét leveri. Tegnap még boldog voltam. Férjem lelem félholtan. * Zúgva közelít, Morc hangulatú vihar. Fekete felhők. Szélvészként jön a mentő, Szirénája üvöltő. * Viharos szélben, Vörös-bronzban állnak fák. Szürke ég alja. Vijjogást hallom, lárma… Küzd lelke, fénye-árnya. * […]
Magas a kőfal, Nekem ez várfal… Magas nekem ez a kőfal, Nem veszem be egy ugrással… Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten, De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem… Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem. Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi várfal, Mennék én át, de nem tudok… őszinte akarattal?! […]
Esti számadás… A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. Hogy miként látod visszanézve, magadba. Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a […]
Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg. Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg… Hol van a szabadság? Hol van szabadosság? Hol a kereszténység? Hol az egységesség? Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora, Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda? Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy […]
Szép őszi idő van odakint, Lassan rozsdásodik a csalit. Még zöldek a fák levelei, De rozsdállnak már a szélei. Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? Bogarak még igen élénkek, Nappal még egek igen kékek. Kutyák még élik világukat, Ő, ha idegent lát, jót ugat. Mit hoz az ősz és vajh’ mit […]
