Posted by
Posted in

Hidd el, mindennek…

Hidd el, mindennek oka az alma, mert oly csábosan piroslott a fán. A “hason csúszó” talán csak azt várta: mikor jár arra végre az a lány. De az őrző szem némán kifigyelte, vagy csak érezte bűnös a gondolat, az alma, a lány, a csábítás trükkje, de a tilosból soha nem lesz szabad. Ledőlt minden mit […]

Posted by
Posted in

Nyári chanson

Még kong a déli csend a harangszó mögött, kánont utána zeng az ég, s a föld között: táncos pacsirta pár köszönti nappalát, cifráz fióka rá, csipogja szólamát.   Húsos levél alatt a szél esőre vár, felhők fölött a nap csak úgy kikandikál. Épp rám kacsint, fanyar mosolyba rejtve bút, ujjával elzavar egy égiháborút.   Elleng […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]

Posted by
Posted in

Költészet napjára apeva csokor

Edit Szabó : Költészet napjára Apeva csokor Fény, virul virágod, sorok között könnyeket fakaszt. ” Írj verset, olvassák, köszönetet kapsz a szívekkel. ” Ó, anyám, kezedből nincs édesebb, falat kenyérnél. ” Én fogok, akarok, tanítani egy életen át. ” Vers, próza, költőnek könnyebben megy, szívet hódítsa ! Bőcs,2019.04.10.  

Posted by
Posted in

A magány az én lovam…

(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]

Posted by
Posted in

Toldi Miklós szobrához

Edit Szabó : Toldi Miklós szobrához “Toldi Miklós képe úgy ragyog fel nékem, ” senki sem hinné el, mostoha legényke saját szorgalmán emelkedett magasra, törtető bátyja elleni nagy harcban. Emberséget tanult a jobbágyok között, keze munkája után kapott betévőt, teste erősödött, hiszen nem kímélte, erejét mindenben keze kifejtette. Általa emelkedett megillető helyre, erejét és vitézségét […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

  Ki vagyok én az élet víztükrén? A határnak éles peremén? Az örök búcsú szegletén? Ki vagyok én a múltnak díszletén? Túl a gyermek szerepén? A mának küszöbén? Ki vagyok én a holnap szőttesén? Lüktető remény az életnek hangszerén? Ki vagyok én túl a mindenség képzetén? Szilánkos költemény a betűknek rejtekén?

Posted by
Posted in

Ne számold az éveket

Edit Szabó : Ne számold az éveket Volt egyszer egy nagy csapat, nagyra törő álmokkal, személyes találkozások, ismerkedtek így a tagok. Egy embernek nagy volt célja, rengeteg pénz alapítványba, tehetségek ápolása, szervezése táboroknak. Egy személyben rendelkezett, burkoltan kért segítséget, saját néven birodalom, sok száz ezer számlájukon. Önteltsége igen megnőtt, nem kellettek a segítők, egyik ember […]

Posted by
Posted in

Fehér templom

Edit Szabó : Fehér templom Zöld pázsiton,lankás dombon kimagaslik fehér templom, harangtornya messzire lát, körül öleli csodás táj. Körbe veszi virágmező, fényes nap süt rá teremtőn, csenevész fák, bokrok között, utak hosszán éred el Őt. Ember keze hozta létre, boldogságot adja néked, betérhetsz Isten házába, áldást kérhetsz családodra. Birodalma csendességnek, nyugalmat kap tested-lelked, fogadd el […]

Posted by
Posted in

Öreg a Múltszázadban.

Kicsi volt és töpörödött. Dauert, körömlakot, nem ismerte. Bőre: ráncos, és száraz, És a teste? Azzal már , nem törődött! Lelkét, a sok éhes száj emésztette, De, becsülettel, mind felnevelte. Gondokkal, járványokkal, Fel vette a harcot, Egyetlen célja volt, A család mindig összetartson. Gyakran, sóvárogva mondta: Szeretnék jövőtökbe látni, vajon Nektek is ennyit kell küzdeni? […]