Posted by
Posted in

Létezik az örökké?

    Létezik e szerelem egy életen át; avagy a sóvár szem mindig messzebb lát?   Kívánja mi tiltott, elérhetetlen? Az új a jobb, a feledhetetlen?   A szerelemből megszokásba lép, ki egykor szeretett friss virágot tép?   Létezik e szerelem, örök hűség? Létezik e boldogság, igaz gyönyörűség?  

Posted by
Posted in

Ma már sokat írtam, elfáradtam…

A poéta, mindig poéta… Késő már az este, át is csapott oly’ mély-éjbe, Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.. Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal… Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, És még új is van, így az álmom ellen még […]

Posted by
Posted in

Tartom a lelkedet

Tartom a lelked   Érzed, ahogy óvom tenyeremben tartott lelkedet? Félek, ha elejtem összetörik és ott lesznek darabjai az enyémek mellett. Te nem vigyáztál így az én törékeny lelkemre! Hagytad leesni és végignézted, ahogy szilánkokra törve zuhantak le a mélybe. De ne aggódj! Én biztosan tartom a tiédet! Mert nem akarom, hogy fájdalmat érezz! Nem […]

Posted by
Posted in

Az élet körbejár?

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet? Közben lehet, hogy menve is elvérezhet? Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát? Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát? Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe, Az lehet, hogy régen már, maga is görbe? Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér? És ha meredély áll útjába, akkor hova ér? […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

Csak a csend az, ami zakatol, csikorog mindig vas valahol. Keréken, sínen, ajtón, záron, de legfőbbképpen a lelkemben. Ki is vagyok? Mivé is lettem? A bűnöm, apám német legyen. Mit építsek? Nem is romboltam! Ki érthette ezt fent nyomban? Mit tudok mások világáról? A dolgom csak falumra hárul. Tizenhat évesen vétkes lettem, mikor soha rosszat […]

Posted by
Posted in

Fogadnám

A félelemtől reszketve hallgatózom, Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom. A megkönnyebbülés ismert érzésével Fogadnám, mi azonos a szerencsével. Én őt eddig a pech álarcában láttam, Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam. Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok, Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok. Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ember csak ül…

Mint rendesen, leszállt az este, TV- ben már elmúlt az esti mese. Ember csak ül, számadást csinál, Elemzi, hogy tette mit kóstál. Biz’ nem mindig jó a számadás, Embert magától ér támadás. Van, hogy lelkiismeretem lázad, És jöhet a támadás, mint század. Egyedül ülni és értékelni Fontos magunknak is megfelelni. Ez lehet, úgy tűnik, hogy […]

Posted by
Posted in

Papír… kedvesen mosolyog!

HIAQ – ban fogant képzetek… Kezemben, remeg toll. Papír… kedvesen mosolyog! Hegy, papír árkot húz… * Sebbel keltem reggel, De kiírom a kelevényt. Majd, mosollyal alszom! * A papír elbírja, Ha a tenta betűt ró rá. Lúdtoll, nem karcolja. * Van mondanivalóm, Én kifogyhatatlan vagyok. Papír csüng szavakon… * Papír dolga emlék, Poéta dolga, rögzítés. […]

Posted by
Posted in

Az én utam felett boldog gerlék búgnak

Vízióm a jövőről… Az én utam felett boldog gerlék búgnak, Vadludak vében, csak úgy, előre húznak! Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak. Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe, Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe… De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe. Tarkítják a bombatölcsérek, Ezekben meg csapadékvizek. Araszolok… […]

Posted by
Posted in

Siker vagy hírnév

Edit Szabó : Siker vagy hírnév Minden siker az enyém, szívem titkolt rejtekén, soraimat olvassák, emlékük feldolgozzák, az emberi lélekben felébred a végtelen. Nem kérem a hírnevet, lehet, kedves szeretet, ám ha sokan megszólják, az emberi túlkapás nehezíti életet, becsületet én kérek ! Bőcs,2019.05.26.