Posted by

Ne háborúzz! – szépirodalmi és képzőművészeti pályázat

  „Ne háborúzz!” az Irodalmi Rádió pályázata és antológiája az I. világháború befejezésének századik évfordulójára 2018. október 27-én a Miskolci Egyetemi Könyvtárral közös szervezésben került bemutatásra a 204 oldalas antológia, valamint ezen az alkalmon hirdettük ki a pályázat végeredményét is. A vers kategória helyezettjei: helyezett: Bárdosi Attila: A háború helyezett: Ökördi Péter: Ebéd – Harmadik […]

Posted by
Posted in

lét határán még…

lét határán még visszanéz a lélek hajad fehér már a jövőd fekete ismételgeted nem félek nem félek de reszket a bensőd minden idege az ajtóban szürkén vár az az alak őt nem látja más csak te láthatod lassan átlátszóvá válnak a falak itt az idő már te is jól tudod lebegni könnyű nem csodálkozol a […]

Posted by
Posted in

Duó

Duó Ez kék, az zöld. Ez lég. Az föld. Ez fűt, az hűt. És mit? Az űrt. Az én, ez mi. Elém semmi! Ez jó, az jobb. Ez jő. Az ott. Ez új, az ős. Egyik? Másik? Összes erős? Ez egy. Az sok. “Én hegy vagyok.” Ez még, az már. Hát mégy? Ki vár? Ez […]

Posted by
Posted in

A hit bizonyossága

A biztos hit Valaki megy. Valaki jön. És nem is egy, át a ködön. Vala jó. Valami él. Valami van. Ül és feláll az ágyunkban. Dala száll. Valami szép. Valami rút. Fessed meg-kép! Itt van az út. Falra írsz? Valamit már! Valamit még! Hiába fáj, el sosem ég. Van a: mit?! Valahol itt, valahol fenn. […]

Posted by
Posted in

Menni! Menni… Menni.

Menni! Menni… Menni. -Akarom- 1. Pedig ezt akarni nem kell. Keleten-nyugaton a fal kelletlen talán, de súgja: “Meddig hogy tovább még vártok?” 2. A falon piros szín, írás: “Rajtam át óhajt’sz-e jönni?” “Hagyjam, hogy eltörjed téglám?” A vakond emelte itt fel. 3. A lakó fellázad, íme: veri az ablakot, ajtót Neki jó. S falból nyílt […]

Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 2.

Az állatvilág apróságairól eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros. A fürge hangyák Dolgoznak a rét ölén. Erre, nincs hangyász! Szorgos kis lények élnek, Együtt bármit elérnek. * Zöld fűben hallik A tücsökzene koncert. Szép zöld a pázsit. Kis hegedű a testük, Ciripelésben lelkük. * Hangyák nyüzsögnek Meleg, korhadt fatörzsben. Ott él. Vízhiány! Nem vár […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 1.

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros… Rabló fekete Csend, elvesz éberséget. Őrkutya alszik. Lustán szunnyad a nyár is, Múlik az éber fázis. * Este, tehén bőg, Várja, hogy jól megfejjék. Abrakoltatás. A holdsarló dagadt mell, Nem fáj, már csorog a tej. * Álmosító a Tücskök esti ciripje. Besötétedés. Feketeség […]

Posted by
Posted in

Találkozások…

Hétköznapi pszichológia… ironikusan… Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit, Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit, Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit. Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak, És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt. De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak… És Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt. Ezek a találkozások, […]

Posted by
Posted in

apám az álmok hazudtak nagyot…

tényleg csak egy mátrix az életem néhány apró anziksz a létemen mi átsegít hogy kicsit szabad legyek törjek virtuálisan követ hegyet szakadt ruhában lanyhuló izom csákány nyeléhez forr lassan a karom fekete fehér oly kiszámítható törölni nem lehet új lap nem osztható csendre vágyom már céltalan zaj helyett szürkére festett égen a fellegek már eltakarják […]