Posted by
Posted in

Gondolatok… 2.

Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban) Bolond lett a világ, Nekünk ilyenben kell élni. Léttől is félni kell. Úgy lobognak a varkocsok, Majd kifésülik, markosok…?! * Majd’ minden fordított, Működés feje tetején. Fiatalság érti? Ló térdig sárban iázik, Szamár nyerít, füle fázik…?! * Bevezetik itt-ott Kézírás megszüntetését. Harc műveltség ellen. A büdös kutyák röfögnek, Disznók, ugatva […]

Posted by
Posted in

Gondolatok… 1.

TANQ csokorban Hazám védelmében Vagyok én csatára készen. Még vérem is folyhat! Hazafinak, lelke számít, Ha őt, téveszme nem ámít! * Nekem csettint révész, Rám vár! Nem tudom fizetni. Így nem visz sehova… Nem is akartam még menni, Csak érdekelt, a jegy mennyi… * Ha magadra maradsz, Nyakig ér az egyedüllét. Kilábalás, nehéz. Lelki problémával […]

Posted by
Posted in

Leszáll az éjszaka

A házak között a nap bágyadt sugarai, Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái. Nemsokára sápadtan világít a holdfény És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény. Az éjszaka világa a bűnözőké, Vagy tán’-talán inkább a szerelmeseké? Másképp látszik a világ konok sötétben, Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben. Éles szemű ember lát vaksötétet, […]

Posted by
Posted in

Lázálom-mámor

Laura! Mi lesz, úgy izgulok… Már lázálom-mámorban úszok! Jöjjünk kicsit össze Nullára, mindössze! Gondolatomban csak rád bukok! Jobban izgi, mint fiatalon, Laura! Ölelnélek vakon… Csak kicsit… derekad, Közben lógna hajad. Laura! Engedd már, tékozlón… Legalább baráti ölelést, Ezzel, elvennéd a torok-kést. Lágy-szerű karolást, Nem kérek, semmi mást. Tested, közelségi ölelést! Vecsés, 2018. december 17. – […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapon

Csillogó gyermeki szempárt látok, most felnőtt fiaimra gondolok. Milyen bájos a csipetnyi lélek! Milyen kifejezőek a fények!   Környéküket átjárja vidámság, felhőtlen hangulati gazdagság. A tökéletes igazságérzet, ártatlan vágyak, édes remények.   Életem legdrágább ékkövei, melyek könnyeimet is ölelik. Értük érdemes bármit kiállni, a lehetetlent is megpróbálni.   A jövő álmaiért felállni, akadályokat elhárítani. Az […]

Posted by
Posted in

A tenger partján merengve

Alkonyodik, elcsendesült a part. A környéken itt senki se maradt. A hullámok némán nyújtózkodnak, lágyan nyaldossák a kavicsokat.   Sötét felhők ereszkednek vízre, belemerengek emlékeimbe. Lelkem fekete gyászruhát öltött, szívembe szomorúság költözött.   Fárasztó volt az utam idáig, rossz lett volna mindent tudni máig. Esetleg nem is vállaltam volna, ha tudom a sors ilyen mostoha. […]

Posted by
Posted in

Az univezumban

A spirál életre kivetítve, egy felszálló köd képe terítve. A Föld ebben a Tejútrendszerben, parányi pont a tág rengetegben.   Része egy ismeretlen egésznek, mint lent az igaz családi fészek. Ember kíváncsisággal kutatja, vágyná tudni egészét mi hajtja.   Körülöttünk milliónyi bolygó, nincs is köztük egymáshoz hasonló. Pazar színekben titokzatosak, álmaink vágyával kápráztatnak.   Fényességük […]

Posted by
Posted in

Kamillás kislány

Edit Szabó : Kamillás kislány Szőke hajú kislány réten, öröm virít két kezében, virágcsokor a mezőről, gyógyerő a természetből. Kamillának a virágja, az illata orcájában, tavasznak a biztos jele, fehér szirmok tekintete. Közepében sárga bibe, virágporral van biz tele, méhek szállnak a virágra, a virágport megdézsmálva. Szedj le sokat, szőke kislány, szárítsd meg a lapos […]

Posted by
Posted in

Tengerparti remény

Edit Szabó  :  Tengerparti remény   Tengerpartján szomorúság, lement a nap, egy fénysugár köszön el a szárazföldtől, fodrozódó víztükörtől.   Búcsúzik a  nappali fény, tengerpartján az alkony él, fekete ruhás asszony néz, tekintete távolba vész.   Mezítláb a homokpadon, alig érinti a partot, feszülten ül a székében, kimerülve a nézésben.   Vajon hová lát a […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]