Posted by
Posted in

Lehet bolond a bölcsből?

Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? Amikor így szabadult a bölcsőből… De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! Tanúsítja ezt… analfabéta kismiska! Mert az élet nem a normális létnek kedvez, Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, De, okosokat is be lehet slihtolni […]

Posted by
Posted in

Van nekem árnyékom…

Filozofálok a saját árnyékomról… Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül, Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül. Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?! Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek? Van nekem árnyékom napsütésben, Van a közvilágítás fényében… És van temetői gyertyafényben. Van, hogy súlyos viharfelhők bántón lógnak felettem, Akkor […]

Posted by
Posted in

Áradó folyó

Beleveszünk az Ég, kékjébe… élvezzük. A mennyem Te vagy! * Élő angyalom Vagy, csak hívogass folyvást. Így üdvözülünk. * Szádból, lelkemnek Ima hallatszik. Áldlak! Paradicsom ez. * Lelkem mélyéből Sok szeretetem adom. Áradó folyó. * Révészed vagyok, Háton viszlek mennyünkbe… Így nyögj, imákat. * Szerelem perce Nem érhet véget! Tovább… Mi; örök társak… Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

ha megfogod kezét…

ha megfogod kezét tartsd erősen ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét mert az a veszélyes ott a gödörben többé nem látja az igazság fényét többé nem látja az igazság fényét mert az a veszélyes ott a gödörben ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét ha megfogod kezét tartsd erősen

Posted by
Posted in

csend borul…

csend borul az odvas fára képzelet szül szép álmokat felsejlő emlékek sora ködös jövő ont vágyakat csattog a fog idő foga beléd mar és húsod tépi ráncokat karmol arcodra a napod sem már a régi szél süvít a domboldalon eső veri itt a tájat érzés vibrál gondolaton talán rád még valaki várhat tépett vágyak törött […]

Posted by
Posted in

a lét a tét

pitypang deszantok szállnak a szélben szirmokat bont sok sárga kis virág harcol a létért ott lent a fűben hiszi hogy élhető ez a világ

Posted by
Posted in

Köszöntő 70. születésnapra

József Apánknak hetvenedik születésnapjára Hetven év mily gyorsan elszaladt, segítve tiporva a régmúlt vágyakat. Táncolunk még az élet színpadán, de lassul az ütem s véget ér talán, egykor de addig ünnepelünk. Kitárva kezünk, lelkünk és szívünk, feléd apánk, kik még itt vagyunk, reméljük még sokáig találkozunk. Tömzsi, szakállas, százhúsz kiló, ilyen voltál egykor “karcsú” ifjú. […]

Posted by
Posted in

süllyedő hajó…

süllyedő hajó mit dobál a tenger dőlt árbocáról a kötélzet szakad s fedélzetén a sok sok ember soha nem látja meg már a partokat hullám néha átcsap a hajótesten recseg a deszka szakad a vitorla néma borzalom fut át a testen ordítana a száj de nincs már hangja de fény dereng át most a zord […]

Posted by
Posted in

Köszöntő régi iskolám születésnapjára

régi iskolám a Kálvária téren idő távlatát évtizedekben mérem egykor befogadott itt az Alma mater mikor elbocsájtott még nem fogtam fel hogy iskolásnak lenni milyen jó dolog hol gond nélkül élni és tanulni tudok mire megértettem már öreg vagyok visszajárnék de már nem fogad nem lehet mást akar az agy a lehetőséget elszalasztottam mikor az […]

Posted by
Posted in

utópia

talán még csendet varázsol az ég itt hol a zaj szinte embertelen visszatérhet újra mi elmúlt rég s az ember nem lesz könyörtelen virágot hint majd a tél is talán senki sem fagy meg az utcai padon hisz az ember az ember oldalán segítő kezet nyújt minden napon mindez csak álom de jó elképzelni ha […]