Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 2.

Filozofikus felfogásban… Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, Simán megszűnnek, oly’ nagy plátói szerelmek. Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. Völgyecske ölében csobog egy apró patak, Vize mérgezett, már kipusztultak a […]

Posted by
Posted in

Oximoronban, haikuban elmélkedés… 1.

Ősz, a végtelen Csend és béke, napsütés. Viharos szellő! * Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek… E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket! Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom, De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom. Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak Velük, már a friss vágyaim is eleve szakadtak. Az ember ne legyen […]

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]

Posted by
Posted in

Színek

(Haikuban) fehér fekete ellentét-e neked is vagy csak két szép szín

Posted by
Posted in

Apámról…apák napjára

március idusán tizenhét éve mikor elhagytál minket jó-apám pontot téve egy élet végére a halál ült tort az élet fonalán három napig tartott ott a kóma betegség tépte marta testedet mintha az elmúlás megnyugodott volna mikor a szíved már nem verdesett mi döbbenten álltunk mert reméltük erős akarattal még visszatérsz csak emléked mit magunkkal vittünk […]

Posted by
Posted in

Úgy elmennék messzire!

Úgy elmennék messzire, hogy ne találjon meg senki se! Ahol egyedül lehetnék, s azt tehetném, amit csak szeretnék! Mondjuk, egy lakatlan szigetre, égszínkék tenger ölelné körbe. Aranysárga homokját simogatnák lány hullámok és én csak feküdnék a homokszőnyegen, becsuknám a szemem, és élvezném, ahogy a Nap sugarai csiklandozzák arcomat. Csak feküdnék órákig, és szívnám be a […]

Posted by
Posted in

Hiány

– Hiány – Egyszer minden dolgom a helyére kerül – de belül reszketni fogok, tudd, menthetetlenül. Egyszer körülöttem rend lesz és tisztaság – de benn akkor is marni fog a bizonytalanság. Egyszer a nap újra sárgán vár, melegen – de félelmeim az se oldja fel majd teljesen. Egyszer körülöttem tökéletes lesz minden – s mi […]

Posted by
Posted in

azon a forró éjszakán…

(tükörvers) azon a forró éjszakán mikor fogantam istenem gondolt-e akkor valaki rám ha egyszer majd megszülettem mi lesz belőlem hova jutok lesz-e erőm emelkedni vagy csak a porba zuhanok s úgy kell majd arrébb lökni. s úgy kell majd arrébb lökni vagy csak a porba zuhanok lesz-e erőm emelkedni mi lesz belőlem hova jutok ha […]