Csillogó gyermeki szempárt látok, most felnőtt fiaimra gondolok. Milyen bájos a csipetnyi lélek! Milyen kifejezőek a fények!   Környéküket átjárja vidámság, felhőtlen hangulati gazdagság. A tökéletes igazságérzet, ártatlan vágyak, édes remények.   Életem legdrágább ékkövei, melyek könnyeimet is ölelik. Értük érdemes bármit kiállni, a lehetetlent is megpróbálni.   A jövő álmaiért felállni, akadályokat elhárítani. Az […]

Alkonyodik, elcsendesült a part. A környéken itt senki se maradt. A hullámok némán nyújtózkodnak, lágyan nyaldossák a kavicsokat.   Sötét felhők ereszkednek vízre, belemerengek emlékeimbe. Lelkem fekete gyászruhát öltött, szívembe szomorúság költözött.   Fárasztó volt az utam idáig, rossz lett volna mindent tudni máig. Esetleg nem is vállaltam volna, ha tudom a sors ilyen mostoha. […]

A spirál életre kivetítve, egy felszálló köd képe terítve. A Föld ebben a Tejútrendszerben, parányi pont a tág rengetegben.   Része egy ismeretlen egésznek, mint lent az igaz családi fészek. Ember kíváncsisággal kutatja, vágyná tudni egészét mi hajtja.   Körülöttünk milliónyi bolygó, nincs is köztük egymáshoz hasonló. Pazar színekben titokzatosak, álmaink vágyával kápráztatnak.   Fényességük […]

Edit Szabó : Kamillás kislány Szőke hajú kislány réten, öröm virít két kezében, virágcsokor a mezőről, gyógyerő a természetből. Kamillának a virágja, az illata orcájában, tavasznak a biztos jele, fehér szirmok tekintete. Közepében sárga bibe, virágporral van biz tele, méhek szállnak a virágra, a virágport megdézsmálva. Szedj le sokat, szőke kislány, szárítsd meg a lapos […]

Edit Szabó  :  Tengerparti remény   Tengerpartján szomorúság, lement a nap, egy fénysugár köszön el a szárazföldtől, fodrozódó víztükörtől.   Búcsúzik a  nappali fény, tengerpartján az alkony él, fekete ruhás asszony néz, tekintete távolba vész.   Mezítláb a homokpadon, alig érinti a partot, feszülten ül a székében, kimerülve a nézésben.   Vajon hová lát a […]