Rózsa Iván: Lavina A birka természete a jámborság: Ne akarj belőle tigrist csinálni! Változáshoz persze kell kis bátorság: Ki fog itt lavinát elindítani? Budakalász, 2018. augusztus 6.
Rózsa Iván: Sakk-matt-patt A ló nem eszik húst, Az oroszlán sem zabot. Azt hiszed, előbbre jutsz? Ha természeted feladod… Budakalász, 2018. augusztus 6.
Rózsa Iván: Láttál már? Láttál már fehér hollót? Vagy őszinte politikust? Egyre nyílik a jövedelmi olló: Hiába lázongsz, neved: kuss! Budakalász, 2018. augusztus 5.
Rózsa Iván: Szakadt ég Antialkoholistaként bort termelni: Olyan, mint papnak kuplerájba menni… Még kísértés sincs vagy mégis? A pálfordulásoktól leszakad az ég is… Budakalász, 2018. augusztus 5.
Rózsa Iván: Sivatagi eső A „nem igaz” ellentéte sem igaz: De mindent meg lehet magyarázni… Ez nekünk persze sovány vigasz: Ne akarjunk sivatagban bőrig ázni! Budakalász, 2018. augusztus 5.
A semmi, szépséges története… Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom […]
karod ha néha átölel borzolja lankadó szárnyam talán az idő sosem jön el hogy békém újra megtaláljam hozzád vezetne minden út bolyongok az éji ködben csodákból mondd nekem mi jut álmot török a néma csendben szerettem volna újra szállni szabadon fenn a magasban szférák zenéjét hallgatni csillagfényes hangulatban óriás egy törpe létben vajon mit hoz […]
Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]
(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]
MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB A minap ajtóm előtt megállt egy veréb, s azt csiripelte: az ugrálásból elég! Utamat leróni lépegetve fogom, hisz ugrálni eddig sem volt semmi okom. A lépésekből lassan masírozás lett, s az ártatlan csiripelésből merész tett. Míg aszfalton dübörgött a körömcsizma, menekülésre feszült a szarka izma. […]
