Posted by
Posted in

Téli nap

Téli nap Hóember álldogál az utcán. Olvasztja hófejét gondolat. “Jó-e a csillagok forgása?” “Hol van az égbe szült csecsemő?” Hóember továbbmegy az utcán. Csúszkál az újcipős hólábán. Ó nem kell, hogy adjad szánkódat. Úgy jár mint nyárias szellőcske. Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet. Rég elmúlt korokban ami a vízi szörny szájából előtört. véget […]

Posted by
Posted in

Végre itt vagy… sötétség!

A víziós eszmefuttatást versben, apevában, haikuban és 10 szavasokban írta a szerzőpáros. Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom, Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom… Őt Várom, Kívánom! Sötét ölel… Oly’ édes álom. Sötétség… csendben Ölel, majd belém merül. Mily’ édes álom. Sötétség honol, csak őt várom, Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom. […]

Posted by
Posted in

Magyar az én hazám

Edit Szabó : Magyar az én hazám Magyarország a születésem helye, magyar nyelven tanultam az életem, kicsiny falumból messzire jutottam, mindig hazulról vittem a jussomat. Bejártam sok táját és vidékét, megláttam boldogságát és szépségét, városok csodáit és emlékeit, hányszor csodáltam míves remekeit. Várak, minaretek macskaköveken, varázs minden az eleven szemekben, múzeum és kiállítás képein múltunk, […]

Posted by
Posted in

mézbe mártott…

“törékeny nyakcsigolyád roppan guillotin-fogsorunk alatt.” (Baka István: Rekviem-töredék) mézbe mártott vaskos hajókötél úszik a légben az orrod előtt csendben tétován nyalakodni jöttél de most sem éred el mint azelőtt de álmodni jó a vetett koncról mit onnan hol sok van dobnak eléd és fentről a híres magas polcról nem látszik hogy küzd vagy szenved a […]

Posted by
Posted in

Kókadt kankalin

Akai Katalin      Kókadt kankalin   Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti.   Zümmögő méhecske körül udvarolja, Isteni virágpor ezért a jutalma. Végre tavasz van, megújul minden, Csicsergő madarak hazatérnek szépen.   Zöldellő zöldmező, zizzenő parti fű, Szélhárfa hangjára virágot ültetünk. Szép nárcisz bólogat, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték A jó kozmetikus hipp-hopp megszünteti a pattanást, a ragyát: De az Idő kíméletlenül görgeti maga előtt saját magát… Az ügyes plasztikai sebész eltüntetheti időlegesen a ráncokat: De az Idővel szemben csak elvesztheted tehetetlen harcodat… Budakalász, 2018. június 5.

Posted by
Posted in

Tél, reggel!

Tél, reggel!   Tél, reggel? Felzúgó hótücsköt szemvesztett bagoly kap meg.   (P. D.-strófa, sok munkát adott)   Ugyanez haiku formájában:   Hótücsök   Felzúgó tücsköt télies reggelen megkap szemvesztett bagoly.

Posted by
Posted in

Koros krokodil

Akai Katalin          Koros krokodil   Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már.   Nem jön erre semmi állat, Pedig most már enni kell. Vén krokodil nem ugrálhat, Mert nehezen mozdul meg.   Elmélkedik ifjúságán, Fürge volt és jóllakott, Nem kellett a folyóparton   […]

Posted by
Posted in

Égszínkék keltike

Akai Katalin     Égszínkék keltike   Égszínkék keltike, kelyhét  Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.

Posted by
Posted in

Mindent elrendezett

    Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden. Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben! És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz! Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel. Mindennap bizonytalanságban élni. Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?! Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre vesz, […]