Posted by
Posted in

Beletörődve

Sajog frissen kitépett sebhelyed, három magzatom hű kelyhe. Mint gesztenye védő burka, teljesített küldetése után ősszel lassan elsorvad, vándorútra keltél bennem. Életemért távozásra ítéltek. Isten veled! Nem kell majd fiaimnak bölcsőjük miatt vinni korán koporsómat…

Posted by
Posted in

Életpont

A lélek üressége… Csak hallgatom, hogy eső búsan kopog a betonon, A vízből kiugrott hal, meg ott hal meg a rakparton… Múlt Kopog Betonon. Nem félek én. Hisz jön ő felém. * Érzem, ha a sors engem meghívna egy fellépésre, Ez a koncert nekem, akár évadnyitó lehetne… Hmm… ő meg egyben, az utolsóként tovább vezethetne. […]

Posted by
Posted in

Szép(ek)

Szép 1   Szép. Akár a tél… Véfagyát virágozó sárga rózsaszál     Szép 2   Szép, akár a kard- kezemre fröccsenő friss sárkánytejecske.   Szép 3   mint a főnixhamv, amint a szélbe szárnyal, s csőre is felnő.

Posted by
Posted in

Zenés este

Edit Szabó : Zenés este Bíborszínben tündököl a tó vize, lement a Nap, elköszönt ma estére, stafétáját átadta éjszakának, dallamos, lágy levegőjét csodáljad. Tó vizébe benyúlik az új móló, elfér rajta kényelmesen a hangszó, zenekarnak a tagjai készülnek, zenés esti mesét elhegedülnek. Dobnak hangja nem zavarja a csendet, nem veri fel tó vizében életet, tó […]

Posted by
Posted in

Káoszom örvénylik

Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…? A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz, Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz… A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz… Káosz az életem, amit főztem ehetem, Kínos helyzet, nincs nevethetnékem. Csend. Nevet A káosz. Kínos érzés. Én nem mosolygok. Én nem mosolygok. Kínos érzés, A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A biztos bizonytalan

Rózsa Iván: A biztos bizonytalan A karmád nem kímél téged, Ő olyan, mint a végzet; Mint a nornák sors-fonala: De rossz karmából lehet jó karma! Azért neked is van kis játéktered: Van időd, agyad és tered! A döntéseket te magad hozod: Csak a végén jön el a végső állapot. Mely nem az, ha hiszel másban! […]

Posted by
Posted in

Jegesmedve

Havas-jeges, messzi tájon: Alaszkában élt egy medve. Régen fekete szőrmét hordott, De azt egy erős mosópor kifehérítette.   Tehát havas-jeges, messzi tájon Lakott a hófehér medve, És egy havas-jeges esti órán Beszélgetni támadt kedve.   Havas-jeges kunyhójától Nem messze lakott a fóka, Csak annyi volt a baj, Hogy a fóka nem tudott róla.   És […]

Posted by
Posted in

Lefagyott élet…

Életről vizionálás… Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok, És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok. Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben, Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben? Bennem is volna a jobbítás igénye, De ez biz’, senkinek nincsen az ínyére. * Egyedül vagyok, Meghalok a […]

Posted by
Posted in

Fentről nézve

Edit Szabó : Fentről nézve Hegy oldalban téli hó még nem felejt, erdő fái mégis zölden intenek, fodrozódik aljában a tó vize, olvadozik hegynek téli ereje. A túlparton téli pihenőjében, család lehet szeretett kísérővel, két szemével messzi távolba figyel, hallgatja, a környezete beszél-e. Farkaskutya két lábbal ágaskodik, szeme figyel, hallja-e a neszeit, téli tájból ébredező […]

Posted by
Posted in

miért teszi ezt…

“elnyel bánatot naponta árnyat lehel agg fa lombja” (Radnai István: Nyomorgó) miért teszi ezt az aprócska lét “sárgát” varr oda ahol nemrég még ágak végén gyümölcs hintázott anyácskám kapok-e még kalácsot a tájban túlcsordult néma fájdalom lét nemlét talán még fájlalom szűkülő lét gyógyító fakopácsok anyácskám kapok-e még kalácsot költői kérdés anya nincs már végtelenben […]