Fa vagyunk mindnyájan, Az életerdő fái, először lágyan. Van, ki még kopasz a mában. Fában van, amely lombos, De van amely „farkas”, igen vicsorgósan lompos… Van persze magas, sudár… ormos. Göcsörtös szeret másikat? Életerő tagoknak fő érzés a szélfútta bánat? Vihar is folyvást tépi a fákat! Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Farkasfog […]
Titkos halállal gyűrűbe zársz, Álmokkal fizetve lapokon vársz. Ha a holnap elnyeli károgó tegnapod. Életed lapjaid már nem lapozgatod. Titkos halállal gyűrűbe zársz, Szürke madárral semmibe szállsz. A nehéz elmúlt. Mit hoztál helyette? Tétlent engedtél lassan az emberre. Gyűrűbe zársz, titkos halállal. Megszépítenéd virágos faággal, De nem vagy sem eső, sem napsütés. Csak […]
Kopottak az emberek körülöttem, És én észre sem vettem, Hogy én is kopott lettem. Dühös szemek, Hideg kezek, Tettek kopottá, Színeim halvánnyá. Ám ez csak én vagyok. KI tette ezt veletek? Nem látjátok mivé lettetek? Hatalmas árat fizettek értünk, És nem azért, hogy gyűlölködjünk . Szóval, köszönöm. Most már egyformák vagyunk. És ha minden így […]
Felszántottad szívem, Majd teleültetted violával. Lyukakat ütöttél bennem, Majd telepakoltad tulipánnal. Belém rózsafát ültettél, Figyelgetted ágait, Rám esőt engedtél, Simogattad cseppjeit. Babérkoszorút fontál. Fejemre emelted. Friss harmatot hoztál, Majd rá cseppentetted. Madarakat hívtál, Hogy énekeljenek, Tücsköket hoztál, Hogy hegedüljenek. Pedig én nem kértem. Se dalod. Se virágod. Elég lett volna nekem, Ölelő karjaid melege.
Edit Szabó : Faluszél . Kicsiny falum születésem helye, nevelkedtem kis házban és kertben, nem maradt ez állandóan helyem, kert alatt egy pici folyó eredt. . Folyó partról igen messze láttam, szalmakazlak a kertek aljában, sárga színük gyönyörűen fénylett, mint a házak piros cserepükben. . Templom tornya a magasból nézett, tekintete a falut kémlelte, ha […]
Amikor felráznak a villámok, Osztják az eget darabokra, Összetörnek a felhők egy pillanatra. Amikor bevilágít a hold, Egy temető az ágyam. Leomlik legerősebb váram. Amikor hallom a szelet, Fésüli a fákat. Tépi ágaikat. Amikor látod a Napot, Tudod milyen ritkán, Fénylik rajtam igazán. Amikor vízbe mártom kezem, Vagy pocsolyába lépek. Háborognak a tengerek. Amikor tulipánokat […]
A gémeskút csak Áll, itatók fürtjében. A marhák, bőgnek. * Elhagyott kútnál, Öreges emlékfürtök! Múlt még visszanéz… * Emlékből fürtök Lógnak elhagyott lakban. Szélvihar tör-zúz! * Erkélyen lógnak Fürtökben vad darazsak. Nem inzultálni. * Álmomban vágyak, Fürtökben tülekednek. Reggelre tűnnek. * Fények villantak, Árnyak, fürtökben lógtak. Rövid szépség-kép. * Hóborította Kis-szűzhavas dombokon, Holdfény fürtökben. * […]
Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban. Van, hogy élet barátként öleli a fejedet, A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet… Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában, Meg van csúnya, előtérben… tarol, egymagában… Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar, Mért kevés, amikor az örömmámor elural? Az Élet Ad és vesz, Jót és rosszat. Miért több […]
Égi hatalmasság Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]
Aranycsíkon… Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.
