Már nincsen gondolatom, nincsen álmom, Már nincs olyan, amiért tettre vágyom. Rózsaszín felhő volt az egész életem, Hóbokás volt minden álmom, a végzetem. Többször döntöttem élet nagy kérdéseiben, De fölöttébb mellényúltam a mértékében. Sohasem volt jó tanácsadóm, aki támogat, Az ember, elmúlt életében már csak válogat. Mit átéltem, az mára mind történelem, Mit rosszul döntöttem, […]
Jó lenne a jó, De ha, nincsen jó, A vége nem jó, Úgyhogy nem hahó! Sok ember élete csak „lövésből” áll És nincsen is várfala, ahol sétál… Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki, Ember meg nincs, ki megsegíti… Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc
Süt a nap és felhőtlen az ég, Oly csodás, minden nyári és kék. Meleg van, napozunk és oly szép… Fontos nekünk… az ég legyen kék. Pihegtünk is ma a hőségtől, A kutya is jégkockát kapott. Élveztük hőséget; melegtől Ültünk árnyékba; estre kopott. Vecsés, 2002. június 21. – Kustra Ferenc
A meleg időnek A lét, csak egy zarándokút. Horizonton, ködben… Nem kellek én senkinek sem, Életemet eltemetem * Trillázó a dallam, De ködfátyol mögé bújik. Ez, láthatatlanság. Beásom a bokrok alá, Ne találjon senki se rá. * Gyönyörű, szép színek Gazdagítják őszi erdőt. Köd, már néhol takar. Rozsdásodjon, avasodjon, Rózsa bőre savasodjon, * Ködös biz’ […]
Nyár, nagyon megroppant, Tartása már csak épp langyos. Viharral jött esők. Hol vagy édes buja álmom? Lecsúsztál az ingoványon? Mint egy hajótörött, Lemaradt a meleg idő. Viharnak sodrása. Sáros, agyagos talaján, Elrabolt egy büdös sárkány. Szél, jó nagy sikolt A mezőn, ég olyan közel… Vihar, már gyötrődő. Szuvas foga nyakad tépi, Bérét ilyen módon kéri. […]
Sötétbarna táj Nyirkos ködben, párában. Közelgő hideg. Megsértettem valakit, Ily érthetetlen bakit. * Özönvíz szerű Esős idő. Sáros föld. Szőlő nem kéri… Miért csináltam volna? Érthetetlen csatorna. * Falevél rozsda, Búskomor avart alkot. Bő szőlőtermés. Elnézést kértem bizony, Rám talált már, az iszony. * Sáros már az út, Akácos is vetkőzik. Levéltakaró! Magamat rángatom most, […]
Szivárvány, már nincs, Helyette szürke köd ül. Fázós pirkadat. Boldogság, gyémántrezgés, Kalandvágy aprópénzért. * Szél, jajongva sír, Köd meg, mindent leöntött. Szürkeség honol. Illó könny… maradjatok, Ne… magamra hagyjatok. * Fáról lehulló Levelek ölelkeznek… Ködös derengés. Tisztítsátok szívemet, Kormosodott lelkemet, * Erdei kunyhó Tárt ablakát, szél hajtja. A házfal, ködben. Világosra mossátok, Foltot halványítsátok. * […]
Pirkadatkor friss, Átláthatatlan köd. Kékes ködcsomó. Halottnak látszó lator, Nem egy spanyol matador. * Ködbe zárt hajnal. Pirkadat, alig látszik. Fázós vándorok. Mogorva képe koszos, Gonosz lelke túlkoros. * Köd üli tájat, Nap, vastag dérrel indult. Új szelek fújnak. Elegancia híján, Elméje lapos hídvám. * Mély útvesztő, Sok sűrű, sötét erdő. Ködben, rossz látni. Szakadtsága […]
Hétköznapi pszichológia – Kétségek… (Anaforás, 10 szavas duó) Egy erőltetett mosoly, váratlan mozdulat, Okot ad kétségekre, megváltoztatja voltukat. Egy mosoly erőltetése, és ha váratlanul, Kétségeket generál másikban, óhatatlanul. * Arca szomorú… párja nem látja, Ő érzi, kialvófélben szerelemük lángja. Arcán megjelenik a szomorúság virága, Eszébe jut, kialvós szerelmük lángja. * Felemelt hangsúllyal kiejtett sértő szava, […]
Az évszakok követik egymást… nyár, ősz, majd tél… A nyár lángja idője végére, veszít a melegébű, De nem tud semmi mást, mit tenni, ez fakad a helyzetébű. (apeva) Nyár Lángja Nem perzsel Homokszemet. Üres a vízpart. * Az ősznek, még csak pislákoló a lángja De fellángol majd, lesz szép, nagy lángcsóvája, Aztán meg hűni kezd, […]
