Posted by
Posted in

Tevekaraván…

Karaván, karaván, óh, te tevekaraván… A sivatag homokjában vonul, sétálván. Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar. A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép, Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép. Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok, Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez titok. A karavánnal […]

Posted by
Posted in

Kezdődő pirkadatban…

Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő, Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő! Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban, Álmos szemem is kipattant e pillanatban… Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl, Csak néztem, kijöttem az ébredésemből… Remélem az új napom is szép színes lesz, Lelkem is, bokrokkal együtt virágos lesz. Vecsés, 2015. február 1. […]

Posted by
Posted in

Gaz csábító vagy ámító?

Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik. Olyan vagy, mint az ima, nem hallik… a harangot félreverik. Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató. Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató. Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben, De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben. Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz […]

Posted by
Posted in

Vegyes vágott…

Vad, vizionáló gondolatok, felaprózva… Botrány a sztárok éltetője? Tán’ ez siker megteremtője… Ez lehet lélek, belső hője? * Járdán kutyagumiba lép az ember, Otthon, lakásba bemenni majd nem mer… Ezt megtudva, az asszony biztos elver. * Boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak… Egyesek, sokan, hogy ne tudjanak, csak isznak, Ezzel meg jó példát mutatnak […]

Posted by
Posted in

Homályzuhatag

Európai stílusú fél-haiku csokorban… Homályzuhatag Mutat utat az estben? Vaksi iránytű? * Homályzuhatag Az élet. Csak és este? Láthatatlanság? * Homályzuhatag, Éj leple alatt, tömény… Csillan a reggel? * Homályzuhatag, Tapogatós vaksötét… Markolt pirkadat. * Homályzuhatag Ok: nincs érvényesülés… Vergődés biztos. Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A szín és árnyalatai…

Filozofálgatás… Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet, Lelket kitöltő lesz, sőt talán orvosolja lelket, Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet. Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Lélekorvosság, szétszórva… találhatóan, Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Vajon, tudod-e, mi tölti ki a lét-teredet? Lehet, hogy sok dolog terheli a lelkedet… […]

Posted by
Posted in

Vár…

Téma meditáció, filozofálva… Mire vár lélek? Ha tudná mire, de nem! Majd, minden eljő… * Vár, mélázva nézegeti az alant elterülő völgyet… Vár mélázva, egy silbak elülső várfalnál, lát egy hölgyet… Vár mélázva, az idő, megszemlélné eljövő jövőket… * Vár-e még élet? Él-e még perc jövője? Idő, csak rohan… Vecsés, 2017. augusztus 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Volt több szabadságharcunk…

Európai stílusú haikucsokorban… Hol kard vagdosta, Hol lánctalpak taposták! Elbukott csaták! * Modern korban is, Kicsik le-igázottak! Örökös küzdés! * Tartós szolgaság! Nép évezredes sorsa! Szabadságra vár! Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az ősz

Az ősz ideért és megjött, és tudom nyarat fosztogatni jött! Már letépett leveleket hord, bokrok, kopaszodó fák között. Mert tudja, véges az élete, tombolnia kell… még mielőtt… Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Én még én vagyok

Edit Szabó : Én még én vagyok. Magyar nyelv az én kedvencem, még sem nyújtom ki a nyelvem, hibát látok sok szövegben, szövegelni azért merek ! Szívemben ég a tűz fénye, napsugara tűz az égen, fűzöm egyre gondolatom, fűzfa alatt gondolkodom. Nő vagyok tán költők között, nőhet pénzköltő örömöm, nem várok én hat-hét napot, vár […]