Posted by
Posted in

Megváltatlan szekvencia

A Pillangók szárnyai véresen csapkodnak, fel az égig, ívesen   hagyják el eme földi létet, hol a halál, mint egy nagy kísértet   águjjaival megkarcolja az eget, majd kinéz magának, kémlelget,   kötelet fon fahusángból, az időt tépázza ruhástul,   ködöt pipázik az istenadta, nincs már tétje, hiába hallatja,   csak a Hétfájdalmú Szűz, ki […]