Posted by
Posted in

Kertem alatt folyó halad

.Természetpályázatra   készült !! Edit Szabó : Kertem alatt folyó halad Kaptam egyszer egy kritikát, mikor versemet olvasták, minek érzem én magamat? Petőfi kora elmaradt. Szeretem a természetet, benne élem az életem, megírom a szépségeket, mert a szemem előtt mennek. Kertem alatt folyó halad, partján az élet oly szabad, fűzfák ága vizét mossa, tündöklését nap fokozza. […]

Posted by
Posted in

Kihalófélben

Szánalmas vagy? Csak mert koldulod a szerelmet, ott, hol mint korhadt fatörzsben az élet, annyi sincs már? Csak mert vágyod a tiszta csókot, mely örök időkre forraszt össze? Szánalmas vagy? Csak mert hiszed a barátot, hogy lehet még bízni, hogy nem kell mindig Istent hívni, mert ember is lehet még jó? Szánalmas vagy? Csak mert […]

Posted by
Posted in

Csárdás-szív

Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával. Kata napokig vívódott, nehezen döntötte el, be merjük-e vállani, hogy a középiskolai tehetségkutatón csárdást táncoljunk. – Ki fognak minket röhögni – duzzogott […]

Posted by
Posted in

Disznó-világ

A felkelő Nap narancsos-vöröses fénye megcsillant a disznók lábnyomaiban poshadó tócsákon. A fénysugár egyre közelebb kúszott az ólhoz, és ahogy finoman megcirógatta Malac kilógó farkincáját, az halkan röfögve mocorogni kezdett. A hangra felébredt Koca is, aki eddig szorosan hozzásimult Kan hatalmas, sáros hasához, és úgy aludta át a hűvös, kora őszi éjszakát. Malac szokásához híven […]

Posted by
Posted in

Csak a vonat késett

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki, Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti. És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben, Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben.   Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki, Hogy minek néz az égre, aki idelenti, Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre, […]

Posted by
Posted in

Boldogság napjai

Edit Szabó : Boldogság napjai “Virágszirmok hullnak reám” sétálva le a lépcsőkön, tudhattam, úgy vártam már rá, körbeölel a fényözön. “Muskátli, rózsa vegyesen ” végig kísérte utamat, délcegen karoltam kezed, most már te vagy az én uram. “Körbefonnak szép csendesen ” megélt napok hatalmai, élvezzünk boldog életet, velünk vannak a nagyjaink. “Temetik a szívem zaját”, […]

Posted by
Posted in

Én Uram!

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. Szívünkben az október huszonharmadika Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, Liberalizmus elkerülje udvarunk. Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, Ezer éves államunk, állam maradjon. Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le […]

Posted by
Posted in

Ezt látjuk…

Hétköznapi pszichológia Embernek végül is csak az arca ismerhető, Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő! Arca mögött lakik ama szigorú valóság, És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság! Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre? Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke… Sok mindent látni –de a legbensőt […]

Posted by
Posted in

Kedves, legyél az enyém

Edit Szabó : Kedves, legyél az enyém Magas vár a messzeségben letekint a mélységre, szépség tárul szeme elé, zöld erdő rengetege. Körbeveszi a kis tavat lágyan ringó hulláma, csónakosok ott eveznek csendesen a távolban. Tükröződő zöld habokban vígan éled a varázs, tó parton a magas dombon valamire vár a lány. Fidres-fodros szép ruhában a mosolya […]

Posted by
Posted in

Találkozás

Edit Szabó : Találkozás Magas erdő fái között a napsugár fénylőn köszön, lágyan simít úton végig,, fiú és lány csókja érik. Véletlen találkozások, kéz a kézben ballagások, simogatás,érintések, fokozzák a szenvedélyet. Hosszú az erdőnek útja, fáknak ága betakarja, egyedül a fiatalság, leány lábujj hegyre feláll. Gyengédek az érintések, kedvesek az ölelések, szem a szembe belemélyed, […]