Posted by
Posted in

Vasutasnak lenni…három generáción át

A fiam születésnapjára fotóalbumot akartam készíteni, így hozzáláttam a régi fényképek rendezgetéséhez. Egyszer csak kezembe került egy kép, melyen úgy kb. tíz évesen ott ül az M41-es mozdony vezetőállásán: keze a kontrolleren, lábával elszántan tapossa az éberségit – melynek pedálját még alig érte el – arcán boldog mosoly. A férjem mögötte áll, látszik, hogy szeretettel […]

Posted by
Posted in

Madár kalauz I.

SZAJKÓ Gyanús nyomok az erdőben, figyel rájuk az erdő őre. Riadót fúj sebtiben, hogy senki ne kerüljön veszélybe. Ő a szajkó, mások mátyásmadárnak is hívják, kinek szárnyait égszínkék tollak borítják. Téli kedvenc eledele a bükk- és a tölgymakk, el is rejti azokat, de gyakran elfelejti a raktárszámokat. RIGÓ Ki érkezik márciusban, déli tájak nyarát hozva? […]

Posted by
Posted in

8 óra munka…

8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… Biz’ nyolc az óra, Többfelé szétszórva, És nem csak virradóra! Bizony, csak nyolc az, az óra… Mondják, a munka csak nyolc óra, És tán’ a pihenés is nyolc óra? Én három műszakba járok melóba! Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? Ha délutános […]

Posted by
Posted in

Honvágy

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol van már a régi ablak, muskátlik nyíltak párkányán, mintha szemem előtt látnám ! Két szoba és egy kis konyha, végtelen csodák otthona, hova egykor megszülettem, boldogságban nevelkedtem ! Szeretett apám […]

Posted by
Posted in

A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton.   Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit. […]

Posted by
Posted in

Közel hajolva

Társas magányod vonz s taszít, de elképzelem azt, akit ez éltet, s amíg haldokol élete addig sem pokol.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Mi tegnap volt, ma is az van. A teremtőt nem éri el gyönge hangod, s nincs égi jel,   mi biztatón reményt sugall. Lelked ekét vágyó ugar. Szunnyad a tett, szunnyad a […]

Posted by
Posted in

bort iszom és…

bort iszom és vizet prédikálok összetörnek szép csendben az álmok tétova vágyak taszítanak porba szakadt húrok gitárra hangolva csendet sodor most a messzi távol érzelmem mint lobogó tűz lángol tört tükörben széthullnak az álmok karjaid közt majd otthont találok új húr kerül a kopott gitárra égbe száll mint zsoltár az új nóta csillagfényben megszépül az […]

Posted by
Posted in

Itthon vagy

Pannon Rádió /Szerbia -Szabadka/ pályázatán, a győztes alkotásom,melyet egy hónapon keresztül mindennap többször megszólaltattak. YOUTUBE.COM Itthon vagy! – Kozma Barnáné A Pannon Rádió írói pályázatának győztes alkotásai.

Posted by
Posted in

Ha szorít a cipő

Gyermekkorom nagy élménye volt „ Óz a csodák csodája” című film, beleéltem magam elég jól. Dorothy szép piros cipőjének emléke felnőtt koromig elkísért. Mindig olyan cipőre vágytam, színére és fazonjára, de soha nem találtam hozzá hasonlót sem. Az egyik napon, nézegettem a cipőbolt kirakatát, amikor megláttam álmaim cipőjét. Szívem majd kiugrott a helyéről, azonnal a […]

Posted by
Posted in

Kiszáradt fa

Nem hoz többé levelet, lelke elszállt, mint lehelet. Eshet áztató eső, ereiben már nincs erő. Kiszáradt már vén szíve, madár elrepül felette. Vihar tépázva megtöri, ágait semmibe sepri. Madárfészek sem díszíti, utolsó is készül leesni. Már nem várja a holnapot, elfelejti a tegnapot. Magányba bezárt elmúlás, a vég derengő hajnalán.