Posted by
Posted in

A fény gyümölcse

Égen időző Isten hű szolgája melegét ontja a domb oldalára, hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben, buja bokrok ágán fürtökbe fűzve. Mélyről eredő gerincük tartását zúgó zivatarok meg nem ingatják. A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek, isszák az áldást, mit az ég teremtett, s miképp a szent emlő éltető teje, csorog teljes testük gyógyító leve.

Posted by
Posted in

Nagyon vártalak

Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom állandóan nyitva. Szakadhat az eső, két szemedben látom, lehet a forró nyár, pillantásod várom, messze vagy én tőlem, szerelmes életem, két karod öleljen, testünk érintkezzen. Érzem szívednek forró dobbanását, érezzed […]

Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]

Posted by
Posted in

Szeptember másodika otthonomban

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]

Posted by
Posted in

Isteni szerelem

Hajnalodban az üde ébredés vagyok Éjjeledben mécsesként lángolok, Látásodban a szemed én vagyok Járásodban ringó lépésként ragyogok Főztjeidhez a köretet én adom Izzó szívvel meg is sózom   A szép két kezed az én kezem A két szemed az én bájos életem A végtelenséged nálam ér véget Látod életem, mennyire szeretlek? Befestem neked az égboltot […]

Posted by
Posted in

Ha majd visszatér a nyár

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim.   Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]

Vadlovak vágtája
Posted by
Posted in

Vadlovak vágtája

Érzelmeim vadlovait hagyom, had száguldjanak szabadon, néha csapok csak közéjük, amit egyöntetű méltatlankodással fogadnak. Egy ostorcsapás a Harag nevű szilaj paripára -Úgysem tudsz megfékezni – nyerít kajánul – ha magadba fojtasz, belebetegszel! Hagyd, hadd tomboljam ki magam! – mondja rakoncátlan sörényét vadul rázva. Szélsebesen robog velem tovább lélekvesztő szekerem, a lovak kényének – kedvének kiszolgáltatva. […]

Posted by
Posted in

A gondok a fényben

Hétköznapi pszichológia… A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam, Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem. Mások, oly’ megátalkodottan, csak nevettek rajtam, Pedig Miattuk a fényben, néha a sötétet kerestem. Ha a fény esetleg rám villantott… csak odahagytam. Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szeptember közeleg

Edit Szabó : Szeptember közeleg . Üresen ásítanak a tantermek, pihenő időre tértek a nyáron, valahogy nem hiányoztak senkinek, vakációval köszöntek a padtól. . Nyár szabadsága oly vígan tündökölt, váratlan események jöttek sorra, gyermekek hada örömben fürdőzött, tóparti álmok, vágyak sokasodtak. . Felejtette mindenki az iskolát, messziről nézték csak az épületét, szünidő teljében tiszta ablakán […]

Posted by
Posted in

Anikó Juhász: Duino

Übersetzt von: László Szalai Mein Gott, die Möwen in Duino finden immer noch ein Meer für sich, und die hinter den Glaswänden ziehenden Verse, kommt immer wieder die Trauer hervor, und im Keller des Schlosses entfloh der Krieg in Helme sein Schrecken starrt uns an, auf dem Schlachtfeld haben sie den Soldaten unter ihnen verlassen, […]