Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Tábortüzes est füstösen illanó. Felhevülő arc, bizsergető légzés, megkísért-repít, mint a démontangó, ahogy megremeg bensődben egy érzés. Lángvarázs árnya játszadozik arcon, tüzes cigány lány táncát ropja benne. Káprázatos. Szikra zenére pattog, mintha a világon más nem is lenne. Nem baj, ha tiltott, csak azért is lehet, bűbájba fullad a lusta gondolat. Derűs pillanat – ha […]

Posted by
Posted in

Peti fiacskái

Peti fiacskái ! Gyermekkorom legszebb emlékei A kertünkben csipegető Kotlósok csemetéi Óvták kicsinyeik Tűztől és a fagytól Mikor leváltak csemetéi Nagyon féltek a magánytól Hosszú évek után Nagyszülővé válva Megdobbant a szívünk Újszülöttet várva Legkisebb gyermekünk Hármat bevállalva Pétert és Vendelkét Hozta ajándékba Nagyszülőknek segítenek Magas koruk felejteni Hátralévő életünket Egyre boldogabbá tenni. Nincs számunkra […]

Posted by
Posted in

„HAJNALI RÉSZEGSÉG”

„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére   Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]

Posted by
Posted in

Most is

Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa.   Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja.   Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra.   Sír […]

Posted by
Posted in

Gondolatim…

Pökhendi gondolat, Emmácskát Elkapom, de, nem a grabancát. Karjaimmal fogtam, Volt, ahol markoltam. Nehezen viseltem pofonját. Ó a kaland, nem a stílusom, Néha, elkap gépszíj, jól tudom! Jó vagy nem, hogy döntsek, Vágyak, csak ődöngtek. Rohamérzéssel, nem akarom… Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. De, ha […]

Posted by
Posted in

Lángnyelvek

A félhomályban két aprócska láng integet ki a parázs alul egymásnak.   Egyre több és több levegőhöz jutnak, feljebb, még feljebb nyújtózkodnak.   Már jóval fölötte járnak a legnagyobb parázskupacnál is, még mindig nyúlnak.   Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek, perzselő szerelemből töltekeznek.   Egyre csak magasabbra emelkednek. A szél segíti útjukat, meleg légáramlat.   Most […]

Posted by
Posted in

Csöndes folyó

Edit Szabó : Csöndes folyó Hamisíthatatlan szépség, partjaidon úgy sétálnék, vízbe lógó ágak fölött, barangolnék álmok között. Sima vize lágyan lebeg, nincs ami most gátat vethet, napnak fénye simogatja, a delejét visszakapja. Érintetlen a természet, képzeld el a lehetséget, meder szélén fagyökerek, benne élnek hal gyerekek. ide-oda úszkálgatnak, szemed láttára kacagnak, játszanak a fénylő vízben, […]

Posted by
Posted in

Gondolatban mindig várok

Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket.   Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek.   Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal szőtt […]

Posted by
Posted in

Az idő múlásában

Az idő múlásában A hold szemérmességében a felhő mögé bújik Idős embert ünnepelni szégyenére válik Úgy tűnik, hogy még a forgószél is fázik Januárban születni, a hó végét meglovagolni Jeges úton, vagy hót-taposó cipőben járni Reményt nyújthat: tavaszi ébredésre várni. A hold kikacsintott S gúnyosan kacagott Árnyéka rávetült házfalunkra Jól esett szolid simogatása Eltévedt ártatlan […]

Posted by
Posted in

Önkéntesek voltunk

Túlélő tréningen… (Lépcsőzetes) Roppant kegyetlen Volt a fagyos éjben, Önként vállalt sötétben. Nem félni itt lehetetlen. Szerencsecsillagunk felhőben, De kipróbáljuk magunk… röptében. Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben, Félelem lekötözte agyunk… élőben. Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben. Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben! Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben… Sötét égbolt, sötét föld […]