Posted by
Posted in

ÉSZLELT MÁGIÁK

A neved, bár Krisztushoz tartozik, de függetlenek vonzó mágiáid, szemfényed belém akaszkodik, mosolyodért leszek én akárkid, bárkid leszek, hogyha úgy kívánod, ám ne akard, hogy senkiddé legyek, mint önmagával összeveszett látnok, akit egyben tart még gyakorolt kegyed, és hangod, szavad, nevetésed tánca, a vállíved díszítő alkonyok, ringó járásodnak ritmikája, amit nekem adsz, ha feléd fordulok. […]

Posted by
Posted in

Nincs még későn

Edit Szabó : Nincs még későn Gyorsan futnak a századok, modernek a kapcsolatok, a számítógép már nem újság, beszerzése sem újdonság. Ördöngösség kezelésük ? betűket még keresgéljük, apó-anyó megpróbálja, szemüvegben megtalálja. Egyszerre nem megy, kedvesem ! hogy is tanított gyermeked? itt egy betű,ott egy mosoly, kattints, mami – ez a dolgod ! Láthatsz engem, én […]

Posted by
Posted in

Te és a végtelen

Nyár végi lecsorduló fényben a természet puha ölében bele olvadva,napsugárba virág illatú félhomályba elveszel,tengernyi végtelenben osztozol a jó kedvében simító,pajkos szélben ellibbensz,messzi légben megmutatja a mindenséget a világűr messze téved repültök,a végtelenben átölelő égi szeretetben.

Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Edit Szabó : Tűzvarázs Vöröslőn izzó napfénye tükröződik föld tengerébe, világítja közeli tájat, fák fürdőznek mosolyában. Naponta megteszi útját, hajnalban kél, járja a pályát, erőt ad a földi világnak, felhőt zavar a távolba. Fénylő nap vörös sugára nyugaton indul Ő továbbra, itt is , amott is életet ad, tűzvarázsa égen marad ! Bőcs,2018.03.24.

Posted by
Posted in

Lexémák harca

Katonáim hadrendbe állítom, Csatába küldöm, akit csak lehet Vádat, szitkot, küldök előre Csaléteknek forró könnyeket Ostort kap a kövérre hizlalt gyűlölet Olajjal oltom a lángoló tüzet Megperzselem a szíved Lexémával mérget keverek Ezüst kehelyben nyújtom feléd Lelked próbára teszem: Kiiszod e? Megteszed-e értem? Te büszke hadvezér! Nyugalmad megkötöz Porít szerelmed tüze Hangod, oltó vízként Morajlik […]

Posted by
Posted in

AZ ERDŐ PANASZA

Ahol mások eltévednek, ott lakom. Halott tündérek a méla tölgyek. Ha túl közel jössz; nincsen alakom, szégyenlős vagyok, mint néma völgyek, az ormok között feszülő tisztások vagy bükktermést kutató vadkanok, az őzek, akiket senki sem látott, de hallhatóak: óvatos zajok. Ha szeretnél eljutni néha hozzám, hogy törzsemre testeddel ráfeszülj, szomorúfűz legyél; zöld oroszlán, a fák […]

Posted by
Posted in

Döntési magasság

A döntési magasság a repülésben használatos fogalom. Azt a pontot és pillanatot jelöli – tehát térben és időben egyaránt – amikor a pilóta nem halogathatja tovább, választania kell, hogy le vagy föl. Vagyis, ha nem vállalható a leszállás, ez az utolsó lehetőség, hogy megszakítva az ereszkedést ismét felhúzza a repülőt, – ahogy szaknyelven mondják: átstartol, […]

Posted by
Posted in

Gondolati szerelem

Nincs olyan testi szerelem, mely csak hasonlót adhatna nekem; ha a gondolatit felváltja a testiség, én már senkire sem várhatnék. Vajon az írás hallgatag? Ha hallgatag, vajon miért zavar? Kavarva kerülgeti fény éji szívemet; még nem szóltak, hogy már nem lehet. Rejtjel… vagy kód… vagy kárhozat, ha régi ihlet merítette az áldozat, melybe láthatót fest […]

Posted by
Posted in

Ady örök

Ady örök   „Semmit sem fordíthattok meg!” Mély sóhaj egy bús szívből Táltos lelkéből szakadt darab Intelem az utókornak Négy szó, kegyetlenül zárja a visszautat Száz éven túl, hogy kottáit olvassuk Szellemével bolyongunk az idő Nílusán Végtelent látó,  csörömpölő Hétszilvafás nemessel a Golgotán Árnyas fény Ő, sápadt holdas éjszakán Szomjas szív, melyet gyötört vágyai ostora […]