Posted by
Posted in

Gönyén cipelem

Hétköznapi pszichológia… A földön, két lábbal álló ember vagyok, Gyenge vállal, gönyén cipelem a sorsom. Tudom, ha már megszülettem, meg is halok, S Közben meg, a poéták útján vánszorgom. Mindvégig kutatom, hogy vajon… ki vagyok? Vecsés, 2017. június 7. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A nyereségvágy

Hétköznapi pszichológia A nyereségvágy, az élet garantált elrontója, Irigység meg a testvére, a torz én mementója. Ahogy nő a nyereségvágy, vele nő a fukarság, De, hogy melyik volt előbb? Tudni melyik az igazság? Ha a módos lelkét eluralja a nyereségvágy, Akkor az énképe is elromlik! Torz dicsőségvágy… Ha nő benne a fukarság és ez által […]

Posted by
Posted in

Téli, jeges szélvihar

Szemlélő voltam – versben, HIAQ –ban és TANQ –ban. Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között, Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között? Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött? Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- fakarddal? Akkor jobban várják […]

Posted by
Posted in

A csend sorai

Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]

Posted by
Posted in

Alkotások

  Csendéletben természet ereje, virágok a vázából köszöntenek. A portrén rajt az élet és gyötrelem. Szórakoztató gondolatok reppenek Keresve mit is árul el neked? vajon mit érzet a festő alkotás közbe? Csak állsz és nézed a csodás tájt, ahogyan a fák között megbújik egy ház. Merengve figyeled a virágok báját színes ruhában szóró pompáját. Csak […]

Posted by
Posted in

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika! Ami meg […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

Versben és európai stílusú haikuban… A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sorsom menteném

A sivatag, forró és hallgatag, Sorsom menteném… de álmatag. Forró szél hord homokot itt is, Én megyek vele szembe… minek is? Menteném mi menthető, de nincsen mit, Védenék én mindent, vagy csak a semmit. Bármi van bennem, ha nem ismerik el, Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el. Vecsés, 2007. január 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Arcomon táncot rop

Arcomon táncot rop a hold sugára… Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra. Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek, Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek. Lelkem a sötéttel, jaj, elvegyül, Elegyedik, de tán’ hitetlenül, Mert mégsem ez lenne az én világom. Napfény, derű, ez az mi… én kívánom. Várom a hajnalt, tudom, csak jó sokára jön, Lesz […]

Posted by
Posted in

Csak tobzódom

Minden jó ügynek győzni kéne, De van végítélet; mi végre? Igazság a fegyverem, de jó! Csak ez az út nem a haladó. Harcos vagyok és csatát vínék, Ha igazi harcmezőn lennék. De hol vagyok csüggedetlenül? Távol igazi harcmezőtül. Nálam ellenségé a hatalom, Nem látom, hogy hol van oltalom? Bilincsbe verve, mint egy lator, Nem tudom, […]