Posted by
Posted in

A FRESKÓ

A FRESKÓ   Mikor összeér a két ujj, a harsona rohamra fúj. – Fegyverbe angyalok hada, indul az édeni csata!   Egymásnak ront a két sereg, a dob csatazajra pereg. – Fogat fogért, szemet szemért, emeljük pajzsra a vezért!   Ki ellenáll, azt kivégzik, és akaratod kivérzik. Varjú vájkál a hullákban; az életben pusztulás van. […]

Posted by
Posted in

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT   Tegnap a mádból csak akkor lehet, ha megéled te is a holnapot. A hazugsághoz mért adod neved, ha érte üres sírköved kapod?   Ma az ocsmány beszéd szalonképes, büszke rá az irodalmi kánon. Ma gyilkosért ég az örökmécses, áldozatát emlékekbe zárom.   Epét okád a kimosatlan száj, az agy fölemészti […]

Posted by
Posted in

A KIFESTŐKÖNYV

A KIFESTŐKÖNYV   Hol is hagytam tegnap abba? Lassan megtelik a mappa a befejezett álmokkal, de van pár hiányos oldal, aminél sorsom nem hagyta   föltenni i-re a pontot. Abba kellett hagynom pont ott a kontúrok meghúzását, ahol a jövő majd rálát arra, mit kezem alkotott.   Naponta festesz egy képet, színeseket, feketéket, a vélt […]

Posted by
Posted in

Napi elmúlás

Versben és apevában meditált a szerzőpáros… Esteledik, napi elmúlás közeledik Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. Nap Korong Alant jár. Est sötétje Közeledik már. A dombról búcsút Int ódon vár. Lassan rá Álom Hull. * Percek felébrednek, hogy […]

Posted by
Posted in

Ostoros

Ostoros Boldog ifjúságom emlékképei A híres ostorosi borpincébe vittek Hol Barátom barátai pinceszert szerveztek A megelőző napon kormány-pártküldöttségnek Nagy cári lakomájukat kísérve Részegségig tartó borkóstoló követte Ostorosi barátunknak úgy megnyílt a kedve A pince-programot számunkra megismételte A múlt év őszén egri látogatást téve A Szépasszony völgyébe borozni betérve Ostorosi borok vitték el a pálmát Betérő […]

Posted by
Posted in

Életet az éveknek

Életet az éveknek. A leszálló alkony búcsúztat a naptól A búcsúzó nap szivárványt küld a láthatárra Mintha figyelmeztetne :közelít az életünk határa S egyre csak buzdít őszinte önvizsgálatra Küldetésünk pontot tett-e már az A-ra Ha van még esély a hiánypótlásra Ne hivatkozz a hitvány megadásra Töltsd meg napjaidat élni akarással Ne várjon rád a csupasz […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária testamentuma

Rózsa Iván: Mária testamentuma (Colm Tóibín kisregénye alapján) Az anya nem örült akkor annak, hogy a fia kereszten Istenné feszült… Az anya ott állt a kereszt tövében, és ideges volt, magányos és feszült… Egyáltalán nem örvendezett azon, hogy a fia állítólag megváltotta a világot… „Hagyta volna a megváltást másra!” – gondolni akkor, csak erre tudott… […]

Posted by
Posted in

Szerkesztőségünk a Könyvfesztiválon – 2019.

Szerkesztőségünk ott lesz az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Tarts velünk Te is! Könyvárusítási, dedikálási lehetőség szerzőink számára! Korábban megjelent kötetekkel is lehet jelentkezni, de lehetsz a fesztivál ünnepelt, kiemelt szerzője is, ha most kéred könyved kiadását tőlünk! Érdeklődj a részletekről a rendezveny@irodalmiradio.hu ímélcímen! Jelentkezés 2018. február 28-ig.

Posted by
Posted in

Ránk mosolyog…

Versben és haikuban… Az élet nagyon, ördögien veszélyes dolog, Néha rosszallólag úgy csinál, hogy ránk mosolyog. Többnyire azonban, elfordul, púpos hátát mutatja, Így fejezi ki, hogy mily’ valójában… jól megmutatja. Aztán, van, hogy dühösen elengedi a kezünket, vicsorít! Ember akkor lesz depressziós, migrénes és visítva sikít. Erdőnek szélén, magányosan nő a nyárfa, Mi meg ott […]

Posted by
Posted in

Egy gyűrű története

  Megfigyeltem: ahogy öregszem, egyre szívesebben hordok ezüst ékszereket… igen, igen! Már nem vonz az arany csillogása, valahogy túl feltűnőnek érzem, ha nem alkalmi ruhához vagy kosztümhöz viselem. Kosztüm? Szinte azóta nem volt rajtam, mióta nyugdíjba mentem! Mikor is viselném? Talán a bevásárláshoz vagy a tornára menjek benne? Esetleg a túrázáshoz? A Verslista találkozóra se […]