Posted by
Posted in

Visszatérés

Egy zsombékon ül. Felhúzott térdét átkarolva, bámulja a fűzfabokrok mögül előkanyargó Kisküküllőt, amint az fegyelmezetten siklik tova medrében. Néha egy bottal valamit karcol a homokba, aztán, hogy idegen szemek elől elrejtse, törli a firkát. A déli nap hevesen tűz. Tikkadt fűszálak, falevelek alázatos mozdulatlanságban tűrik a forróságot. A csendben csak a lóherék virágaival incselkedő darazsak […]

Posted by
Posted in

A sapkás

A férfi tetőtől talpig melegen öltözve álldogál az üzletház előtt. Háttal az autók zajának, többségében egy kulikocsira erősített, hatszatyornyi és hárombőröndnyi holmiját őrzi. Két kezét kényelmesre tárva, tenyerét háta mögé helyezve a fémkorlátba kapaszkodik.  Az odébb magasodó városi hőmérő 32 Celsius fokot mutat, a forró levegő orcáját egy kis szellő legyinti meg. Miközben a túloldalon […]

Posted by
Posted in

Vigyünk haza sárgarépát!

A fiúk egy-egy vászonzsákocskával a kezükben eredtek útnak. Minapi sétálgatásuk közben határozták el, hogy örömet szereznek szüleiknek, akiknek sokszor okoz gondot családjaik jólétben tartása. Az utca napos oldalát választva értek ki a Tokaji útra, s az onnan már közel lévő grófi birtok sárgarépával beültetett területére. A répaföldet kerítésként takarta el az éhenkórász szemek elől a […]

Posted by
Posted in

A két kolomp

Derűt árasztó reggelen, harmatos fű tetején vitte lábuk a munkába indulókat. Mindannyiuknak jól esett a harapni való levegő. Egyre-másra nyíltak a többségében nádfedeles porták kiskapui, hogy fejés után az asszonyok, vagy nagyobb gyermekeik útjukra küldhessék legelészni vágyó teheneiket. Az útkereszteződésig kísérték, majd ott csatlakoztatták tarkabőrű jószágaikat a pásztor által hajtott csordához. A csapat elején nyakába […]

Posted by
Posted in

Merengés

Edit Szabó : Merengés . Sötét éjjel a kék égen, csillag ragyog fenségében, hullanak az apró cseppek, milliónyi fényes sebek. . Vajon kié hullott éppen, ablakában nyugodt kézzel tartja a régi emlékeket, merengve a messzeségen. . Fiatal lány vajon hol jár, gondolata magas határ, éjszakáknak csillagában édes boldogságra vágyhat. . Nem övé a hulló csillag, […]

Posted by
Posted in

A magasban

Edit Szabó : A magasban . Legmagasabb ház tetején nem hallatszik semmi felé, ház sarkán ül lábbal lógva, bátor ember, nem bugyuta. . Mi lehet az élet célja, gondolatát nem mutatja, szórakozás fenn az égen, onnan láthat szerte-széjjel. . Körülötte a világot, börtönéből szabadságot, utcát, teret, embereket, kik a dolgukra sietnek. . Látja lent a […]

Posted by
Posted in

Szerelmetes Veca

Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! Hulló erdőm, betakarna ma. Hasadon nyomnálak, Másoktól óvnálak. Erdődbe járnék, mint harcosa… Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, Hulló bánattal, mi is végre… Fennkölt lenne hágás, Nem volna kifogás. Lámpanyél heve, heves végre. Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? Hulló erőm… ez felturbózza. Hevítené vérünk, Jó kutadba férünk… Kacér húsod, finoman nyalva! […]

Posted by
Posted in

Apám

  Mikor megszülettem azon a meleg nyári napon, apám erős kezével felemelt és óvatosan szívéhez ölelt. Meleg barna szemeivel rám mosolygott, szerető könnyeivel órákon át csak simogatott. Anyám később mondta, hogy sosem hitte volna, hogy a mindig komor és mogorva apám, olyanná lesz, mint az olvadt vaj, ha első szülöttjét a karjában tartja. Az idő […]

Posted by
Posted in

Buddha szobra

Edit Szabó : Buddha szobra . Magas szobra égbe nyúlik a hatalmas felleg bújik, parancsoló tekintélye tudatoknak istensége. . Világossága a Tied, tudatodban is felébred, szelídsége gondolatban visszavetül önmagadban. . Óriási két kezével utánad nyúl védelmével, szerencsés és áldott keze megvédi az életedet. . Nemzeteknek istensége, ám senkinek nem Istene, bölcsességét néked adja, az elmédet […]

Posted by
Posted in

Túlélni

Avagy valóság-álom… Ölelésed… éhem Bernadett. Vágyam, facsard ki leheletet. Menjünk el moziba, Meg… szénapadlásra. Széna nem szúr… kicsit tégedet… Tán’ elfelejtetted a nevem, Miért szólítasz épp így engem? Inkább mennyünk bálba, Utána az ágyba. (Mi lesz ebből, komolyan vegyem?) * Ez istálló, télen jó meleg, Sarokban szalma-köteg hetyeg. Meleg! Beleülnénk És elbeszélgetnénk! Lelkünkbe nyomódna ez-bélyeg. […]