Posted by
Posted in

Találkozás

Találkozás     Találkoztam útközben a Boldogsággal, felém jött, mosolygott, majd továbbment. Nem szóltam semmit, gondoltam, nem zavarom, így megmaradt a csend. Tovább sétáltam, amikor megláttam a kirakatban, hogy a Szeretet engem néz. Néztük egymást pár percig, majd vállamhoz hozzáért egy óriáskéz. Gondolataim szertefoszlottak ijedtemben, amikor megfordultam, és megláttam a Hitet. Rám mosolygott, szép lassan, […]

Posted by
Posted in

Így látom ?

Edit Szabó : Így látom ? Betegség vagy fájdalom, minden egyes hajnalon új reggelre virradunk, de minek? Nem kérdezi senki sem, miért lesz ez jó én nekem, vagy sem? Elrohan az életem, sokszor megfeledkezem, kell nekem ? Végig szaladt az élet, körülöttem emberek, még a régiek? Köszönnek még ha látnak,egy kicsit meg is állnak, kérdeznek […]

Posted by
Posted in

Az élet nem szeret

A poéta siráma… Bánattal telítve írnám a szomorú versemet, De nincsen elég gondolatom, keresek eleget… Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret. Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak! Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak? A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak? Látom már, az jellemző rám, hogy pacát […]

Posted by
Posted in

még száll az ima…

vajon mit mond ha teremtményét látja ez jó munka volt kiáltja büszkén vagy csendesen dohog magát alázva hová lett kérem az ősi erény még száll az ima de nincs mögötte emberi érzés és nincs szeretet pénz istene hódit és előtte ember milliók vernek most gyökeret közben a mocsok egyre csak terjed agy-mosottak hada szab törvényeket […]

Posted by
Posted in

A magvető

Edit Szabó : A magvető Hajnali fény,kél a nap, szórja a sugarakat, virág nyílik a réten, tavaszi szél dicsérte. Messze kinn a határban, ember indul magában, nagy munkát vett vállára, kötényében sok árpa. Szétszórja barázdában, lépeget mind sorjában, csendes eső meglepi, csiráztatni engedi. Árpa, búza talajban, élet fogant a magban, zöldben éled búzamező, természet legyen […]

Posted by
Posted in

Sztrájk!

Sztrájk! Hideg elől menekülve Beszállt hozzánk egy méhecske Döngicsélve repdesett Eleséget keresett Az édes morzsára rá nem szállt volna Inkább fullánkját élesítette Hogy testünkbe bele helyezze Ha az édes nem jó,sósat terítettem A méhecske csak zümmögve keringett felettem Zümmögése egyre hangosabb lett Légy testvéreket mind elhessegetett Mérge egyre csak növekedett Tán a morzsa nem tettszhetett […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Eleven álom.

Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]

Posted by
Posted in

A bögre

A feszültség tapintható volt! Még a reggeli alatt is. Bár egy szó sem hangzott el, de a tekintetek… azok mindent elárultak. Péter egyébként is nehéz napokat élt meg. A válás és a költözés, no meg az új lakás rendbetétele, mind anyagilag, mind pedig fizikailag meggyötörte. Az oda vezető útról már nem is beszélve. Az igazi […]

Posted by
Posted in

ha úgyis…

ha úgyis élned kell hát tisztán élj emberséged legyen szenvedély mely utadon elkísér s talán a végén az út másik oldalán dicséret lesz jutalmad nem szenvedés hisz ember maradtál ez nem kevés