Posted by
Posted in

Nem lehet

Egyetlen levegővétellel gyűjtök erőt. Beszívom, s minden porcikámból a szívem felé terelem az érzést. Ott összegyúrom. Egészen kicsire, magamban tartom, szeretgetem, aztán egy újabb mély levegő… és kifújom. Bele az összekulcsolt ujjaim közé, csendben, észrevétlenül. Belesúgom izzadó tenyerembe azt, ami nem lehet a világé. Se az enyém. Két szó csupán. Belesúgom… Megvárom, míg a suttogás […]

Posted by
Posted in

A saját háborúd

Szítsd a saját háborúd! Aknádra lépve robbanjon a béke! Tankod legyen az öröm, puskád mosolyod! Ejts túszokat, kikbe a jót beoltod! Székedhez kötözve ordítson a rabság, kínlódva haljon, méreginjekciót csak a gyűlölet kapjon! Atombombád füstjében gombaformát a szeretet öltsön! Szórd szanaszét az empátiát, mert odaát csendben ringatózva az Isten már könnyet ejt látva káoszát…

Posted by
Posted in

Hadd legyek

Elegem van a körvonalakból! Elég a sejtekbe zárt énből! Elég volt a börtön! Hadd legyek végre pára, ami elnehezíti a levegőt! Hadd legyek zúzmarát őrző dermedt faág! Hadd legyek az üvegen megfoganó jégvirág! Hadd legyek én a korty víz, ami életben tart! Legyek a szájak szegletében megbúvó mosoly! Leheletnyi bűnös gondolat… Legyek az izzón sercenő […]

Posted by
Posted in

Leomló határok

Amennyire csak erőm engedi, szaporázom a lépteim. Az ég már folyamatosan morajlik, a villámoktól úgy érzem magam, mintha vakuk kereszttüzében rohannék. Hátrapillantok, a látvány még szép is lehetne, ha nem félnék ennyire a vihartól. Mögöttem a meredek lejtő, amit méregzöld fűtakaró borít, a hosszú fűszálakat vadul cibálja a szél. A hegy lábánál elterülő kis falu […]

Posted by
Posted in

Nem volt elég

Nem volt elég! Nem volt elég, nem volt elég! A trágárság ült a parlamenti padsorok közé, Álarc nélküli fehérjehalmaz süvített a pulpitus felé Gyomorforgató nauzeát kiváltó hordófejek Bámultak, s helyeseltek, reakciójuk gyermeteg Féknyúz, mondanák erre a politikusok Nincs még vége, majd az utcán folytatjuk fol Az elnök az önuralmától vezérelve Mivel a terem a demokrácia […]

Posted by
Posted in

Halottainkra emlékezünk

Porból valánk és porrá leszünk? Porrá lesz a földi porhüvelyünk… Mi még csak valánk, de meddig? Szeretteink, már nem újrakezdik. Sírkertnek hívják a lakhelyüket Ott lelték meg végső nyughelyüket. Szeretteinkről szólok, emlékezésül, Könnyes szemmel emlékezünk, keményül. Szeretteink már itt laknak, véglegesen, Itt is maradnak, most már ténylegesen. Így mi járunk hozzájuk, halottak napján, És év […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nun sex monk rock

Rózsa Iván: Nun sex monk rock (Hommage à Nina Hagen) Abszolút koncentráció, Transzcendentális meditáció; Ez a rendszer ugyan kinek jó?! Nonszensz lett a való… Nun sex monk rock: Mindenki csal és lop… Rádió Jereván most Kossuth Rádió: Hans Ivanovics Hagen nekik nem való… Tehetetlen árnyak-lények: Lassan már mindentől félnek. A nagyvezír a legnagyobb tahó: Ez […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Magam magam

Rózsa Iván: Magam magam A magam egyszerűségében elég bonyolultnak tűnök… De előbb-utóbb tán még Istennek is fel-feltűnök… A magam bonyolultságában az egyszerű lények csak legyintenek rám: Pedig egyszer eljő az én korom, hisz ez az én hazám! Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hol az igazság?

Rózsa Iván: Hol az igazság? A tenger virágai poshadnak… Hévíz tavirózsái virulnak… Kinek jutott tenger, kinek nem: Hol az igazság, nem tudja senki sem… Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki mennyit ér?

Rózsa Iván: Ki mennyit ér? Az idő hullámhosszán megáll az idő: Netán fekete lyukaké a jövő?! A tér erőterében feloszlik a tér: Mint Isten előtt, mindenki annyit ér… Budakalász, 2019. október 18.