Posted by
Posted in

Apám-apám

Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem, Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem… Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem. Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem… Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban, Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban. (3 soros-zárttükrös) Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd, […]

Posted by
Posted in

Lábnyom

  Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.

Posted by
Posted in

Sírva síromnál ne állj!

Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]

Posted by
Posted in

Kirándulás a Pilis erdőségében

Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, Közölgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? Próbáltam a […]

Posted by
Posted in

Emlékezni muszáj…

Már a múltban mondták: hajózni muszáj… Emlékezni muszáj és hajózni is kell, De, tele vagyok mindenféle emlékkel. Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok, Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok… (3 soros-zárttükrös anaforában) Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság, Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság… Életemben szinte dühöngött a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Los!

Rózsa Iván: Los! Tanzen und springen! Ewigkeit mitbringen! Zur Ewigkeit tanzen! Schaffen, nicht warten! Budakalász, 15.06. 2020

Posted by
Posted in

A szunnyadó fény

  Ködszerű homályban a múlt Minden jó, mi hozzáéköthető Józan értelem fátyla, Az öntudat ravatalja Minden jó, mi érzékelhető Kegyes kézzel szórt martalék A naturál már nem original, Őszinte kacaj hiánya ordít Sivárság süvít a mindenségben Rezignált lelkek partravetettsége Meélendő életek mentén, Eljő-e a fény győzedelmeskedése?

Posted by
Posted in

Kard vagy korona

Kard, vagy korona Egykoron Árpádházi András és Béla Úgy döntött a hatalmi viszályban Hogy végül erény legyen a példában, mi Az együttélés esélyét hordozta magában A példa sajnos nem talált követésre Kossuth a reálpolitika hiányát szenvedte A trónfosztással a békés fejlődést elvesztette A koronát a jelképes hatalmat választotta Ezzel hazánk nagy esélyét elmulasztotta Vörösmartyt fájdalmas, […]

Posted by
Posted in

Tiszai alkonyat

Tiszai alkonyat     Elindult az utolsó komp a túlpartról, elfáradt, megtört hangja búsan szól.   Lassan himbálódzik a hullámok tetején, nyugalmat talál a másik part peremén.   Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza, ujjong a vízben sok kecsege és viza.   Szürkület pihen a nyugodt folyó felett, senki sem vált most már átkelő […]

Posted by
Posted in

Alföldi nyár

Alföldi nyár   Szárazság tükrében látható a Hortobágy, pásztorkunyhó mellett magányos a hodály.   Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap, vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap.   Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld, kőkemény itt a sok felszántott fekete rög.   Kapkodom talpaimat árnyékot keresek, szaladnak velem libákat őrző gyermekek.   Élettelen forró […]