Posted by
Posted in

Nyáresti levegő

– Szép vagy! – suttogom, de te legyintesz csak. – Ilyet nem mond nő a férfinak! Aztán megcsókolom a kezed. – Bolond vagy! – kiáltod, de én nem bánom, hisz te is az vagy, minden nap százszor! Csak egyetlen dolog tesz bolonddá… Leheld a csókot, simítsd a kezet, úgy ölelj, mintha elillanhatnék, tünékeny kép vagyok […]

Posted by
Posted in

Menedék

Csak ki, és be. Lélegzem. Most, hogy mellkasod hátamhoz simul, s karod, mint puha, óvó gyolcs fonódik körém, most érzem, hogy lélegzem. Ki, és be. Együtt szívjuk be az életet, mellkasod tágul, majd sóhajtod belém szerelmedet. Közelít felénk egy másik lét, melynek csöppnyi szigetén mi ébren is álmodunk. Egymást. És két dobbanó kicsi szívet még. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Boldog” békeidők

Rózsa Iván: „Boldog” békeidők… „Hulljon a férgese!” – mondják ott, fent a férgek; Pedig nekik kéne hullniuk, s nem az értelmesebbjének… Ha kannibálok vannak hatalmon, emberhúst árulnak a piacon: Ez lesz így jogszerű; s ki nem zabál velük, messze szaladjon! Budakalász, 2019. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom (Bada Dada: Zuhanó cserepek az Oscar-díjra, avagy a síró pingvin) A virágcserepek a mennybe mentek; A pingvin-mókus a földön ragadt. Hiába sír, kiabál, csak bereked; Segge visszahúzza, hisz nagyon dagadt… A virágcserepek az Oscar-díjra és fejére zuhantak; Így a pingvin nem akar már talmi díjat. Most már Ő is a mennyben […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem játék, élet!

Rózsa Iván: Nem játék, élet! Az omnipotens pantokrátor; Korántsem szemfényvesztő pankrátor. Véresen komolyan tette a dolgát: Bár a végeredményt nála is előre tudták… Budakalász, 2019. október 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maradjunk emberek!

Rózsa Iván: Maradjunk emberek! A sivatagban a tuareg: A jövőjén kesereg… Az Akropolisznál a görög: Egy dór oszlopnál ücsörög… Múlt és jövő egyre megy: Mohamed a hegyre megy… Vagy a hegy megy hozzá: Csak ne váljunk állatokká! Budakalász, 2019. október 19.

Posted by
Posted in

Lélekmaradék

  Sodorj! Csak sodorj! Porszem vagyok, ördögszekér! Könnyű… Áztass, moss bele a földbe! Szíts fel, perzselj, Hamuként hadd szálljak! Csak sodorj, sodorj! Oldj fel! Olvassz! Hús nélkül hadd legyek lélekmaradék. Porszem vagyok. Minden vagyok… Ördögszekér…

Posted by
Posted in

Hagyj élni még

Minden álmomat karóba húzzák, minden vágyat elvisz a szél!   Hol van, hol van az én menedékem? Nincs már semmi mi rólam beszél.   Minden viharban kudarcom villan, villám cikáz az éj peremén.   Várj még, várj még ne dönts a porba! Minden perc egy új születés!   Légy most köröttem türelmes Isten! Légy most […]

Posted by
Posted in

Nem lehet

Egyetlen levegővétellel gyűjtök erőt. Beszívom, s minden porcikámból a szívem felé terelem az érzést. Ott összegyúrom. Egészen kicsire, magamban tartom, szeretgetem, aztán egy újabb mély levegő… és kifújom. Bele az összekulcsolt ujjaim közé, csendben, észrevétlenül. Belesúgom izzadó tenyerembe azt, ami nem lehet a világé. Se az enyém. Két szó csupán. Belesúgom… Megvárom, míg a suttogás […]

Posted by
Posted in

A saját háborúd

Szítsd a saját háborúd! Aknádra lépve robbanjon a béke! Tankod legyen az öröm, puskád mosolyod! Ejts túszokat, kikbe a jót beoltod! Székedhez kötözve ordítson a rabság, kínlódva haljon, méreginjekciót csak a gyűlölet kapjon! Atombombád füstjében gombaformát a szeretet öltsön! Szórd szanaszét az empátiát, mert odaát csendben ringatózva az Isten már könnyet ejt látva káoszát…