Posted by
Posted in

A Gyűlölet!

A Gyűlölet! A gyűlölet a teremtéstől létezik A sátán képében Ő volt a kígyó Ő volt a bűnbe csábító Ő volt az Ábelt legyilkoló Ő volt a bálványimádó Az igaz egy istent tagadó Az Úr Noé bárkájával Megtisztította a gyűlölettől A földi világot Ezért adunk a kedvesnek A szeretetért virágot A gyűlölet szülője a hatalmi […]

Posted by
Posted in

Levelek,egy barna lányhoz.

Kis barnaságom! A korai órán,mikor a zöldbe öltözött posta egyik szürke eminenciása bedobja szüleid postaládájába a levelem,reszkető kezemmel írtam,a sugarak hatására,mik körülveszik barna tincseidet,alakodat,nem is tudom mely festő volna alkalmas ,annak megörökítésére! Rajtam? Több megawatt áram futot végig,te vagy az! Te! Megtalált köbgyököm! Mennyi pólus,negatív,pozitív és ez az igazi! Tudod e? Hogy mától be vagy […]

Posted by
Posted in

A kirándulás

Versben és európai stílusú haikuban… A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék, A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték… Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben, És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben… Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben. * […]

Posted by
Posted in

Keménykezű lesz

A közeledő tél… Nem is küldött üzenetet a tél, Pedig tudta, hogy ember tőle fél. Hideg előre jött… ez már a tél? Hideg ölel át, faggyal ad csodát, hűti szíved forró szavát. * (3 soros-zárttükrős) A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik, A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik… A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik. A […]

Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek   Szavakból összegyúrt forró szótüzek Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek. Téli változó szürke rideg világ Üvöltve forró szeretetért kiált. Zord hidegben nem talál rá a magányban Elkeseredettséget érez a mában. Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!   december 10.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli impulzusok

TÉLI IMPULZUSOK   Csipkés mesevilág   Hópihés álom, jaj de várom a  bársonyos tájat, a rám zúduló, táncolva hulló, ezüstös szépséget. Megérkezett.   Ragadós, tapadós, csillámló, ragyogó hófehér látkép, nem is látom másképp, mint egy mesebeli képet, villogó fényességet. Mindenséget.   Hull a szemcsés hó, vakító gyémánt takaró, csipkésen csodás, pazarul pompás, téli mesevilág, boldogságot […]

Posted by
Posted in

Téli hideg… jégbe, hóba…

Télrészletező – Renga láncvers! Éjszaka hosszú… Hajnali hideg, kemény. Befagyott vizek. * Csendes hóesés, Fagyos fuvallatban jő! Fagyos levegő… * Friss-havas reggel, Havazás nincs. Hó síkság. Hóban kutyanyom. * A napsugárzás Ványadt szegény, nincs meleg. Hajnal már jeges. * A behavazott Virágágyás nem látszik. Nem kerti idő * Zúzmarás bokor Alatt, vaddisznó turkál. Föld kemény, […]