Posted by
Posted in

Éjféli nász

Egyszer volt, Hol? A bükki kerek erdő közepében. Úgy esett, hogy nagy lárma kerekedett. Csődület az éjszakában. De pszt, hallgassuk csak: Szentjánosbogárraj közeledik, zeng az erdő. Milliós tücsöksereg nyűvi rendületlen a vonót, miközben lassan a félhomályban feldereng egy kis lapulevél hintó. Hat Szúnyogcsődör húzza, Futrinka hajtja: – Gyí, lusták! Előre, lakodalom lesz ma még! És […]

Posted by
Posted in

2014.08.09

Ma aratok, Holnap tán alulról szagolom ibolyám. Szépen rendezett sírkertem Ki gondozza tovább? Igaz, ha hagyom Ezer szócsokrot dobálhattok rá: Örökre, Emlékezünk, Nem felejtünk, Szerettünk. De nincs tovább. Újkori fejfám… A gyászoló sereg Töredék lesz csupán. Ki igaz volt, Sírhalmomra Csak az dob majd földet, Fehér rózsát talán.

Posted by
Posted in

2018.08.17

Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!

Posted by
Posted in

2018.08.23

Japán cseresznyevirág Illata lengjen körül, Ha éjjel tör rám. Ha megtalál, Úgy talál, Ahogy jöttem: Némán, Üresen, Mezítelen. Hurkákkal combomon, Hajjal a fejemen. Ártatlan, Névtelen Préda leszek. Nyakamra láthatatlan köldökzsinórt szorít; Riadtan, utoljára Kinyitom szemem, Nézem az űrt, Majd elhalkul minden: Sötét marad Minden további Nappalom, éjjelem.

Posted by
Posted in

2015.09.14

A magány társaságában kavargó gondolatok. Csendben öklendezve, kiköpök néhány mondatot. De marad mindig kétely. S a métely. Rág. Nyomában, mint szűrő rácsain Elfolynak kéretlen, kelletlen Kellemes, kellemetlen Álmaim; Cseppjeit kortyonként nyeli a föld. Barázda elsimul. Béke honol. A szél magot vet. Virág nő. Bánatot arat a jövendő, Szüretel a halál, A végítélő.

Posted by
Posted in

2014.09.22

Ne sírj! Az elengedés nem felejtést jelent. Bár a magára hagyott búsan elmereng. Emlékképek sorjáznak tekervényeiben, Sós könny csordul végig lefittyedt ajakán. Nehéz sóhaj szakad fel mellkasán. Te, ne sírj! Jusson eszedbe a kéz, amely fogott Ha kellett, megragadott. Ölelt, szorongatott. – Aztán ellökött! Jogosan háborogsz. De nem tette-e jól, Hogy szenvedni nem hagyott? Kél […]

Posted by
Posted in

Fohász a pókhoz

Kedves pók, azt hiszem itt az ideje beszélnünk! Tudod…van ez a háló ügy.  Te szőtted, ne is tagadd! Hogy fennakadt rajta Egy s Más, csakis a Te lelkeden szárad. De miért? Hiszen jól sem laktál!! Hagytad, hogy szökjenek, Szökésükkel gabalyodjanak Össze. Ez is a Te vétked. Pedig utolsó erejükkel végül minden szálat elvágták. Azaz csak […]

Posted by
Posted in

2015.11.07

Rám nézel, Nevetsz, Késeket dobál felém Kezed. Rád nézek, Nevetek, Pillantásommal öllek. Alantas Alázattal Emeljük tekintetünk A világra, Egymásra. Csak agóniánk Tiporja el álarcunk, Fényesíti ki lelkünk, Hogy még a föld fölött Bocsáthasd meg Vétkeink!

Posted by
Posted in

Vidám szánkózás

Edit Szabó : Vidám szánkózás Tél öröme megérkezett, szánkózhatnak a gyerekek, dombról le a völgy széléig, visítoznak, szemük fénylik. Fel a dombra ketten húzzák, szűz havat taposnak csizmák, nem egyedül ülnek fel rá, kell vezető, az irányítás. Magasból le völgyet érnek, halihó, hej .. száll az ének, porzik a hó a szán alatt ruhájukon is […]