Posted by
Posted in

mit lát a nap…

mit lát a nap ha besüt az ablakon kócos hajad és a válladon a hálóing szerényen félrecsúszva nézlek talán az ifjúság bája mi emlékeimben újra éled feledve hogy elszálltak az évek s a csend talán egyszer betakar csak álmodom rólad rólam és hamar kijózanít az álmokból az élet megöregedtem de szemed színében felfedezek újra egy […]

Posted by
Posted in

hol szőlőt nevelt…

hol a templom előtt szárnyát tárja a turulmadár hol a talpazaton kőbe vésve hősök neve áll hol szőlőt nevelt mindenki aki ezen a tájon élt kicsiny falum Pusztamérges ott születtem én de elszármaztam réges-régen másfelé vitt az út régi emlék az én koromban minden napra jut gyermekkorom sok emléke vissza-vissza jár hív és csábít most […]

Posted by
Posted in

vers a szoborhoz

kalapos hölgy te bronzba zárt csoda nyári hőség vízpermet ködében mint teremtő akaratú nimfa vénusz születése ősi elemben mint istennő tekintesz előre ruhád szegélyén a város maga patinás legszebbek apró makettje mint földre applikált égi csoda hűs permet száll most a nyári légben rajtad a szivárvány szép színe játszik mint csodás aura úgy fog körbe […]

Posted by
Posted in

mint egykor…

mint egykor a kemény halmok csúcsán ma is megakad ott vágyón a szemem az érzés most is él de kurtán furcsán a test mást akar mint azt képzelem ma is dúlom bontom gondolatban toporzékol a vágy ott legbelül télben várva még a szép tavaszra hogy elnehezült vágyam újra repül

Posted by
Posted in

emlékek sora rögzült…

emlékek sora rögzült agyamban s mint villám szállt el a hetven év idézem sorban kusza gondolatban s néha még elkap az ifjonti hév tettem-e jót vagy cselekedtem rosszat mit őriz meg rólam az emlékezet átkoznak dicsérnek és a szónak milyen felhangot adnak az emberek agyamban turkáló gondolatkezek hoznak felszínre sok feledett álmot és foszlott szegélyű […]

Posted by
Posted in

verset írok még…

verset írok még sárguló papírra csak a vér színe az mi ma is vörös lassan a homlok leér a tarkóra a vágy már nem sikolt csupán ösztönös tinta fogytán toll száradni készül merre visz majd és hova jut az út vonat még megy zakatolva végül az ima is csak a pokolra jut az ima is […]

Posted by
Posted in

elhagytam vagy…

elhagytam vagy ő hagyott el engem bár érzem néha itt van valahol mint ábel bolyongok a rengetegben a csendem zajom most együtt dalol csontkéz játszik álmodó valóság a sors éppen most lelkeket rabol alagútban csak sötét tanyázik a fény talán még pihen valahol már vörösen izzik a pirkadat keze egyszer majd hozzám is elér hozsannát […]

Posted by
Posted in

korán eltávozott költő emlékére

ma is olvasom a versed barátom a döbbenet most is az arcomra ül tébolyult álom és cudar világ mert elemésztette költő fiát hamis isten mit imádott a lélek vad tüske tépett izmot csontokat majd félelem ölt és az enyészet közösen ülték meg a torodat fájó csendben az árvák jajszava elhalt és nem jut már az […]

Posted by
Posted in

Megváltatlan szekvencia

A Pillangók szárnyai véresen csapkodnak, fel az égig, ívesen   hagyják el eme földi létet, hol a halál, mint egy nagy kísértet   águjjaival megkarcolja az eget, majd kinéz magának, kémlelget,   kötelet fon fahusángból, az időt tépázza ruhástul,   ködöt pipázik az istenadta, nincs már tétje, hiába hallatja,   csak a Hétfájdalmú Szűz, ki […]