Posted by
Posted in

Voda, vodka

Jalta szépséges szállodájában töltöm társaimmal tartalmas napjaimat. Krím-félszigeti vendéglátóinkra nem lehet panaszunk. Roskadásig terített asztalunkon minden finomság megtalálható. Eszünk-iszunk annyit, amennyi belénk fér. Nappal kirándulunk, nevezetességekben gyönyörködünk. Történelmi múltjuk bemutatásán ámulunk, ottani kollégáinkkal eszmecserét folytatunk. Este szépen felöltözünk. Mi csajok kisminkeljük magunkat, úgy megyünk le gyomrot tölteni. Lábaink élőzene hatására vidám táncot ropnak. Jevgenyij, Valentina […]

Posted by
Posted in

A szalonna

    A két cimbora korán indult útnak, hogy még a harmatos hajnal hasadásában elkezdhessék az aratómunkák rájuk eső részét. A szépen sárgálló gabonaféle felső végén szerényen hajladozott a dús kalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, akik mögött a marokszedő gyerekek, nők, fiatalok szorgoskodtak. A kötők […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Élni öröm

Tavasz ha megjön, kering az élet, a mező pendül, az erdő éled,   patakban mossa selymét a fűzág, fényét árasztja rád a magasság,   lényedből elszáll az álmos közöny, újulsz, és érzed, hogy élni öröm.

Posted by
Posted in

Szeretettel telítve

Hajnali friss harmaton madár dalát hallgatom, mintha csak hozzám szólna, biztató, merész hangja szeretettel telítve hull szomjazó lelkembe.

Posted by
Posted in

A békesség gyümölcse

Ha gyümölcsfa lehetnék lelkedben, a békesség gyümölcsét teremném, hogy akkor is, ha szíved fáj, lelked derüljön, hogy könnyeiden át is lássad az ég mosolyát.

Posted by
Posted in

Adjatok!

Lelketek gyümölcséből adjatok, ti, akiknek bőven jutott, ne várjátok a kinyújtott kezet! A lélek nem kiált hangos szóval, éhének kínját reménnyel bírja. Ti, akiknek bőven jutott, adjatok!

Posted by
Posted in

Piaci négykézlábas

Piacon vagyok. Nézegetem a precízen elrendezett, szemnek kellemes árut. Vizsgálódom. Mindenfélét megfogdosok. Zacskóba helyezem a jó húsban lévő zöldpaprikát, a piros arccal mosolygó paradicsomot, a barnába öltözött kerekded hagymát, s máris számban és orromban érzem a belőlük készítendő lecsó pompás aromáját.  Az árus mérlegel, megmondja, mennyit kér. Fizetnék. Bukszám széles tenyeremből kiesik, sebesen zuhan a […]

Posted by
Posted in

Szedtem szavaimat

Amikor heggyé gyűltek ölemben a szavak, nem tudtam, mit tegyek e temérdek kinccsel. Merész gondolat emésztett: Mit kaptam, nem kevés, adni kéne azoknak, akik éhezik. S szedtem szavaimat rímes strófákba, csokorba válogattam szín és alak szerint, dalba csalogattam, mi dalolni vágyott, s reméltem, lesznek, akik örömmel viszik. Azóta szüntelen megkeresnek a szavak, derű vagy ború, […]

Posted by
Posted in

Okító

Ejnye, ember, térj magadhoz, ne kövezd a madarat! Fáj neked, hogy magasan száll, földiek közt nem marad? Tanulj tőle emelkedni, szárny nélkül is szárnyalhatsz, hagyd a versenyt, földi átok, kövesd rendelt utadat!