Posted by
Posted in

Téli naplemente

Edit Szabó . Téli naplemente . Magas fákon az erdőben zúzmara csüng lemenőben, utat mutat a fenyőkben, végére ér háztetőkben. . Hófehér táj messze üzen, a Nap fénye oly tüzesen búcsúzik a téli tájtól, világosság a világtól. . Nem ad már ő melegséget, de narancsszín még szépséges, piros fénnyel azt üzeni, az éjszakát jól lehűti. […]

Posted by
Posted in

Kerti virágok

“Ne tapossátok le a kerti virágot… ” hűen szemlélteti a múló világot. Ház körül a finom, fürge asszonykezek, olyat tesznek, mint testen az új ékszerek.   Mások öröméért gyakran hajladoznak, hogy az érzéknek boldogságot adjanak. Ma már ez nem természetesen működik, az önző szenvedély felülemelkedik.   Örömködés nem jár érte, ha kinyílnak, úgy élünk, csak […]

Posted by
Posted in

Harmatos hajnalon

Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel, a levegő harmatpont alá esett. A túrázástól nem vette el kedvünk, mai nap valóra válhat a tervünk.   A nap a horizonton csak pislogott, a fű köröttünk fényesen csillogott. A harmatcseppek tangót járnak rajta, a cipőnk a vizet róla lecsalta.   A bokrokon ringatózó fészkekből, szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből. A […]

Posted by
Posted in

Tágatlan látótér

A téli ködről… Varjak, őrségben Szárnyalnak a rét fölött. Ködben, tévedés… Simogat a köd, ölel, Fagyos éj ma nem jön el. * Vészjósló csapat, Feketét, köd elnyeli! Sűrűsödő köd. Átkarolod őt. Tévedsz? Vak szerelembe révedsz… * Morózus köd van Megfagyott szántás felett. Dér, befed mindent. Biztonságban vagy, – érzed, Forró álmod reméled… * Fázós reggelek. […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Edit Szabó : Az élet varázslója . Messze tekint fényes este, kezében van szeme fénye, távolba lát a világba, hatalmában a varázslat. . Tudja ő, hogy mit lát szeme, búsongás az nem él benne, messzeségnek tengerében, jelenéseknek könyvében. . Ó, ha tudna varázsolni, jó dolgokat által adni, változtatna a világon, másoknak adni világot. . Szépet, […]

Posted by
Posted in

Mezítelenül

Mezítelenül állva, vágyakat kitárva. Ámulatba ejtvén, látva, bájukat világnak kitárva.   Pucér testük formáján, megakad a szem őket látván. Jól megnézve meg vitatva, melyiknek milyen az alakja?   Elszégyelli magát a tél, fehér leplet húz minden felé. Betakarva a szégyenteleneket, kik ott álltak mezítelen testtel.   Az öreg nap nem állhatja, leszedi róluk fehér ruhájukat. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Születés és Halál

Rózsa Iván: Születés és Halál (Ady Endre: Asszony és temető című verse alapján) Valamit szeretnék: Megadni jussát a nőnek, És ugyanígy a temetőnek… Mert adni jó. Magam akarnám Világba belekiáltani: Jó élni és jó meghalni! Jó, mindkettő. Vonz immáron… De jobban az élet, Mint a halál-férgek, Oly nem mindegy. Anya és asszony; Kezdet, élet, vég: […]

Posted by
Posted in

Don kanyarban parancsnok a Tél tábornok

Makulátlanul szűz-fehér a táj, olyan elkápráztató… De a vakítóan fehér hó, akár vakságot okozó! Majd, az öklömnyi hókristályok pilinckáznak a földre, És ott fehér-bársony takaróként néznek fel, az égre… * A zúgó hideg Köpeny alatt, csak durmol Alvásra sarkall. * Nyári ruhában, Papírtalpú bakancsban… Számkivetettek. * Bunkerban ülünk, odakint fúj, tombol sőt, dühöng a szél […]

Posted by
Posted in

Életpercek

Imádott életperc! Elkorhadt tövűek Életpercim, mind… konyultak! * Életperc, Te csodás. Korhadtak, zuhanók, Életperceimben élek. * Életperc állapot. Élet részletei, A megélt életperceim. * Elmúlt életpercek. Bennük található, Egész történelmi múltam. * Jövendő életperc. Hozhatnál már jót is! Élvezném a boldogságot. * Imádlak életperc! Te adod életet. Benne élem meg a jövőt! Vecsés, 2017. június […]

Posted by
Posted in

Jégtorlódás…

Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben, Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben. Lépteim alatt a tócsa jege reccsen, Kellene, de biz’ meleg kabátom nincsen. Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak, Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak. Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült, És ez az állapot nálam […]