Posted by
Posted in

Ballag már

Edit Szabó : Ballag már “Ballag már a vén diák ” hallom még a dallamát, sok-sok évnek távolából, egy-egy régi iskolából. Véget érhet egy tanév, végre az utolsó még, induljunk az életbe, elbúcsúzunk így tőle. Nem koptatjuk már a padot, mert a világ újat hozott, új iskola, új közösség, ám a régi örök emlék. Kedves […]

Posted by
Posted in

Ülök a gangon

Ülök a gangon, az alkonyba meredek, Az élet nagy lejtő, negatív, meredek. Előttem pléh bögre, benne egy deci bor, Kortyolok, de hangulatom bús és komor. A régmúlt időkön gondolkodom bőszen, Erőlködve látom, jóban is volt részem… Az életemben nem volt sok a jó, sajnos, Kinek sok volt, könnyen mondja azt, hogy bájos. Ülök a gangon […]

Posted by
Posted in

Hegyi patak és az éjjel…

Európai stílusú haikuban… Hegyi patakban Csurgók és vízesések. Part mentén bokros. * Éji égbolton Hold, pimaszul vigyorog. Holdfény árnyai. * A patak partján, Öblösödő vízgyűjtő. Sok az algás kő. * Utcai lámpa Világit, éjszakában. Hold meg besegít. * Úton húzódó Fasor, liget maradvány. Enyhe szerpentin. * A lilaakác Éjjel is árnyékot vet. Holdfényes éjjel. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Hadakozom…

A tél hidege nem rossz, attól nem fázom, Jeges félelem a semmitől az átkom. Átok ül rajtam, hadakozom, de lefog És állandóan kínoz, mint a szuvas fog. Letarolt, totális győzelmet aratott, Benevezett… üres köröket futtatott. Nem akarom, hogy ez legyen, és ezt tegye, De élet igazolta, ez elrendelve. Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ki, öregen…

Meditálás ismertetése… Ki öregen már Várja halál… suhintást, Helytelenkedik! * Öregember nem Vénember, még húzza tán’. Van, ki szereti? * Öreg lélek zord, Már senki nem hallgatja! Csak lehurrogják. * Öregnek, már nincs Semmi… lehetősége. Tollvonást kapott… * Legtöbb öregre, Már unokák se néznek. Szeretet elvész. * A legtöbb öreg, Naná! Helytelenkedik. Fogyott életút… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Remény

Nincs a reménynek, Sem a félelemnek; Hiánya a semminek. A remény mesterségesnek, Teljesülés lehetetlennek, Tűnik… olyan messzi végtelennek. Reménytelenségek, már végtelenek, Az önfeledten bízók meg eszetlenek, Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek. Emberi létet többek közt fönntartják remények, Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények… Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Anyák napi köszöntő

Boldog Anyák napját! Anyák napjára kinyilik minden virág orgona illata szálldos a légen át gyöngyvirág kibújik rejtekhelyéről az akácos mézesre vált életet lehelőn Anyák napján szép az élet minden emlék újra éled gyermek voltam, kisszoknyás labdákat pattogtattam a falaknál futottam, pörögtem lihegve éreztem, elfut az élet melletem de édesanyám ott volt, átkarolt, megnyugtatott, lelke áthatolt, […]

Posted by
Posted in

Áldás

Áldás Áldott legyen a szív, mely életet adott, dobogott és dohogott, ütemével zenét adott, a méhében andalított. Áldott legyen a lélek, mely körbefogott, körbe ölelt hullamzásából erőt merítettem és egyedivé lettem, megismételhetetlen. Áldott legyen a kéz, mely mindent megtett, fáradhatatlanul küzdött, hogy nekem is jobb legyen, de dolgozott mindenkiért nem ismerte a lehetetlen jósága eleven […]