Posted by
Posted in

Kacsint a közeledő Ősz

Nehéz a nyárvéggel, közeledő ősszel szembenézni, Bár nagyon jó az új, szép színekre ámulóan nézni. Jön még az is, hogy zenét játszik a finoman szitáló eső Mi esernyő alól hallgatjuk, sétálunk… arcunkba verdeső. Cinkos mosollyal a Nyárra kacsint a közeledő Ősz, Most kezdi illegetni magát, kacérkodik, mint dizőz, De tudjuk azt is, hogy csak álnokoskodik, […]

Posted by
Posted in

Napsugár-nyalábok…

Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok, Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél. Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok, Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél. Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat. Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat. Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” […]

Posted by
Posted in

Ha leírom mit látok

Kaleidoszkóp a világ, mozdulok és már mást látok, De ha leírom mit látok, rosszat talán nem csinálok. Nem zavartan zavar ez a világ, hogy ne láss! De ha ember akarsz maradni, Te csak áss, áss… Ha csomagolópapírra lehetne írni, Abból papírhajót lehetne hajtogatni, Elúszva, tán’ elvinné az emlékem, messzi… Sétálok a szobámba, padló reccsen és […]

Posted by
Posted in

Ó, Gerda!

Ó, ha már hancúroznál, Gerda! Játszhatnál hancúrléccel, még ma. Akarhatnád élményt, Puhítanád, keményt! Gyűrődjön lepedő, ágy rongya… Ó, ha már csókolóznánk, Gerda! Ölelnélek… test mandátuma. Lécet, alkatrészként Fognád… adna élményt! Emlékezetes… nap dátuma? Ó, ha már vágyódnál, Te Gerda! Izzadva várnám, lesz szerda? Akkor ismét jöhetsz, Vágyaddal feltölthetsz! Csak nem lesz defektes a verda… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Megőrjítesz Izidóra

Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra. Éjjel álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg most, messze vagy hasóra… Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámomon velem repülsz… Ölelés tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lehetne, hogy csókokat küldsz’… Hogy bírjam csók nélkül, Idóra? Veled ülnék extázis lóra. Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte. Ments már meg lelkem Izidóra! Vecsés, 2019. augusztus […]

Posted by
Posted in

Nem bírnak a fellegek?

Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják, Ha a jövőre gondolok, és nem akarják, Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek. Ijedtükben levél alá bújnak a legyek! Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre? Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre? Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit? Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit? […]

Posted by
Posted in

Szemben a végzettel…

Hétköznapi pszichológia… A vak végzetet, mi biz’ nem látjuk, De ő vakságban is lát minket. Ha, baj van, nem tudjuk, mit csináljunk, És Ezért tarol le élet minket. Megtörtént bajunk kárát, mi látjuk. Vecsés, 2017. június 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmerengek… ha!

A csend csak szitál, mint az őszi eső, Csak van, de nem-igen fergeteges ő… A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok, Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok… (apeva) Dúl Vihar Fenn s bennem, Szememben könny; Tudod… fáj nagyon. (Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a Éppen megtörik […]

Posted by
Posted in

Nagybátyám és a gólyák

Augusztus végétől szeptember közepéig a gólyák csoportokba verődve gyülekeznek, keringenek, szállnak a rétek, legelők, falvak felett, készülődnek a nagy utazásra. Amint az utolsó csoport is kis ponttá zsugorodik az ég alján, megtelik a szemem könnyel. Nagybátyámat juttatják eszembe. Kis baranyai falu utolsó házában lakott, mögötte lucerna táblák, kukorica, búza mezők. Amolyan csodabogár, feltaláló-féle volt, sorra […]

Posted by
Posted in

Háború végtelenségig… mégis együtt

Hétköznapi pszichológia Együtt élnek rokonok és úgymond idegenek… Rokonok a nagyik, szülők, az édestestvérek… A házasok egyik fele, bizony jövevények… Mindenkinek más a homlok-, és az ujjlenyomata… A lelke is más, ez meg „milyen ember” lenyomata… Az agyi képzetek ész, intelligens lenyomata… Nincs, tehát két ember, akik… teljesen azonosat akar, De, amit akar, azt a […]