Posted by
Posted in

Jó lenne…

A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros Jó lenne kislánynak lenni, És mindent elfelejteni, Gond nélkül élni, nevetni, Boldogan felhőt kergetni. Indul reggel, múló Szeszéllyel, kedvünk még alszik. Napfény-sugár ébreszt. * Tavaszi szellővel futni, Minden kis virágot tudni, Ahol szép, oda eljutni, A sok rosszat átaludni. Fonok vágyaimból, Napfény tűzén át, koszorút. […]

Posted by

Könyvbemutató – Nádasi Katalin: Lelkek és Arcok

2018. december 7-én, pénteken került sor Nádasi Katalin szerzőnk Lelkek és Arcok című kötetének bemutatására a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, Budapesten. A rendezvényen Zsoldos Árpád és Adrienn, a kötet szerkesztői beszélgettek a szerzővel és olvastak fel alkotásaiból. Az emelkedett és jó hangulatban zajló egyórás eseményen a szerzőt megtisztelték olvasói, családja, barátai és rádiós szerzőtársai is. […]

Posted by
Posted in

Révedek…

Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]

Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Jeges hideg a lélekbe

Hétköznapi pszichológia… Jeges hideg oson a tél előn, Nem csak a járdán, a lélekbe is! Ezt a belső hideget kezelőn, Tán’ A szeretet-meleg, segíthet is. Kilábalás nincs… hideg harcmezőn. Vecsés, 2017. október 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ötödik hadoszlop

Hétköznapi pszichológia… Valahogy, mindig éreztem uralja a létemet egy ötödik hadoszlop, Pedig az „értők” tagadták… így tőlem elvették a létet. Kicsit úgy is éreztem, eljön a nevezetes „D” nap-segítő vonatoszlop. De Az „értők” hiába biztattak, csak húzták bennem a féket. Mások velem csak jó-pofiztak, képmutattak… volt csak szembejövő faoszlop. Vecsés, 2018. július 29. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Pozitív hit

Hétköznapi pszichológia… Egész életemben igyekeztem előre, pozitívan hittem, De, így öregen már kiderült, csak otthon zsákoltam… Engem, bár sok-sok atrocitás ért, soha el nem hagyott hű hitem S Mégis, csak álmodott, virtuális volt hosszú utam… De kérdés, mi a pozitivitás? Vajon az, amit diktált hitem? Vecsés, 2017. június 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Igazság bajnoka

Hétköznapi pszichológia… Van, akit hamisítások és hazugságok köde leng körül, És még ő az igazságosztásnak, tősgyökeres bajnoka. Az ilyet meg még, hozzá csatlakozott szerencse veszi körül És Vele, biz’ harcok nélkül lehet, győző-igazság bajnoka. Ő sorsa mindegy is, de az áldozata, nem annyira örül… Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szemedben

Hétköznapi pszichológia… A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, De nem mondasz semmit, csak nézel… Tekintetedben árvaságot látok, És A gyűlölettel már kivégzel? Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Játszmák

Hétköznapi pszichológia… Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának Lehet csak véleménye, vagy mondandója! Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának S Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! Ő generálója, párja alanya a játszmának. Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc