Posted by
Posted in

A természet pirkadata

(3 soros-zárttükrős) A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából, Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint, megszokásból… A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából. Zöldül a határ, Erdő, mező, s a liget. Tél megy, jő tavasz. (Bokorrímes) A pirkadat zsákban hozta a rügyeket, És bűvészi tehetséggel, szétosztotta ezeket. Mást nem hozott! De ki hozta a legyeket? […]

Posted by
Posted in

Tavaszról, anziksz

Már itt a tavasz… Csepergő az eső, Fűszál kitátott szájjal vár… Jó, szárazság helyett! Sárgul a szeder levele, Belapultál a szívembe. * Dús, zöld a legelő Eteti a rőtvadakat. Párzás időszaka. Éveken át arra vártál, Ide nekem bele bújjál. * Ég, máris fagymentes, Kis patakon már nincs páncél. Hal, úgyis kiugrik. Sikerült az attrakció, Nincsen […]

Posted by
Posted in

Húsvét hétfőn

Edit Szabó : Húsvét hétfőn Húsvét hétfőn készül legény, meglocsolom mátkámat én, szagos kölnit a keblére, hajtom fejem majd mellére. Sorra járom az utcákat, tudom, de sok leány várhat, reménykedik mind titokban, szerénytelen szép ruhában. Legszebb ruhák ékesítik, férfi szemnek kedveskedik, mosoly virít szájuk szélén, komolyságuk most e szépség. Nohát, lányok csak várjatok, a kútvizét […]

Posted by
Posted in

Gyógyítsanak meg

Idejét sem tudom már, mióta őrizlek. Vigyázok rád, beragyoglak a fényemmel, melegen tartalak, figyelem minden rezdülésed. Emlékszem még, milyen volt, amikor tiszta voltál, szinte érintetlen, nálad gyönyörűbbet el sem képzelhetett senki a világegyetemben. Óceánjaid, tengereid a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázva, hullámzó palástként vontak körbe téged, sós illatukat egész az égig lehetett érezni. A szárazföldek zölden […]

Posted by
Posted in

A fegyver neve: ember

A fegyver neve: ember   Még mindig az a jéghideg, kőkemény márvány… A hideg, dermesztő levegő. Illattalan és élettelen. A kínzó csend. Néha egy élces, fülsértő koccanás csak, ahogy az acél és a vas a márványt érinti. Lillian reszketve feküdt a sarokban, minden porcikája sajgott. Fogalma sem volt róla, hány hete zárták már be ebbe […]

Posted by
Posted in

Emberek vagyunk

Pelesz Alexandra – Emberek vagyunk   Kitöltöm a gőzölgő kávét Marci bögréjébe, az asztalra rakom a kockacukros dobozt, a tejet, aztán mellé telepszek én is. Jobban mondva, most nem mellé, inkább vele szemben ülök le, aminek hatására azonnal fel is szalad a szemöldöke a homloka közepéig. Kérdőn néz rám. – Miért nem ülsz ide? – […]

Posted by
Posted in

Életen át

Szeretek itt lenni. Ez a hely békés, csendes, soha nem zavar meg minket senki. A hatalmas, öreg fenyő is pont úgy tökéletes, ahogy van, hiszen nyáron árnyékot ad, télen elfogja a süvítő szelet. A törzse jó erős, így bármikor megkapaszkodhatok benne, ha megbotlanék, de arra is jó, hogy nekitámaszkodjak, ha már elfáradtam. Az egyetlen, ami […]

Posted by
Posted in

Élet

  Valaki megkopogtatja a vállam. Idegesen pillantok fel a telefonomból, mert éppen egy videót bámultam, amiben állatokat mutattak vicces helyzetekben. Teljesen belefeledkeztem, és az érintés a vállamon megzavart. – Mit csinálsz? – kérdezi egy hatalmas, kék szempár tulajdonosa szinte mérgesen. Nem tudom mire vélni a kérdést, úgyhogy mielőtt válaszolnék, végigmérem az előttem álló emberkét. Óvodás […]

Posted by
Posted in

Vereség

Magas karfájú, puha párnákkal bélelt trónomon ülve bámulok le az előttem elterülő csatamezőre. Tökéletesen látok innen mindent. Látom saját hadseregem támadását, és az ellenfél válaszát is. Jó döntés volt ide, a palota tágas erkélyére helyezni a trónt. Én már nem tudok harcolni. A lábam alig bír el, karjaimban nincs erő, nem tudok lóra ülni, és […]

Posted by
Posted in

Reggel, tavasz tájt…

Kelet felől kissé borongós a pillanat, Amit láthatok én, talán csak egy villanat? Kelet felől kissé borongós a pillanat. Borongós az ég, Gomolyognak a felhők, Mégis fény jár át, meleg. Fény csillan, meleg… Hiába élnek felhők, Borús tájban remény jár. * Fülemben szinte hallom a felhők súrlódását, A hozzám vágyódó reggeli fény vágyódását. Tudom, simogatna […]