Posted by
Posted in

Egy illat emléke

Egy illat emléke Az illatod még itt nyugszik a párnámon és én hagyom. Hajnalfényben, lassan úszik percnyi létem a vágyakon.   De rám tör a konok munka, már rángatja rézdrótjaim. Sokat ígér, csendben sújtja, hajtja egyre csak napjaim.   Jön értem az acélfogat, fékez, rándul  és felnyerít. Megzaboláz ezer lovat, ki új frigyre így kényszerít. […]

Posted by
Posted in

Jégtörés

Jégtörés Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.   Üveg nő az ágakra, új erő kél a fában, és végül dobja terhét sok apró robbanásban.   Hamar sátrat bont az éj, dér kerül a sebekre. Felsózza a vidéket a hajnal kárörvendve.   Csizma rúgja az avart, értő szempár válogat. […]

Akit visszavárnak
Posted by
Posted in

Akit visszavárnak

Akit visszavárnak (Egy tengerész vallomása)   Megízlelt a kék úr; egy viharvert estén rám harapott, és mint egy magot kiköpött. Lenézve az áldozatot! Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert, míg deszkákra szelte a hajómat. Pedig már húzták értem a harangot! Most körbe állnak, mint vásári barmot. Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat!   Ostobák mind! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

Rózsa Iván: Budakalász Itt együtt élnek magyarok, németek, szerbek; Származása miatt itt senkit meg nem vernek. Budakalász a Pilis kapuja; közel fürdők, Duna, egyebek… És áprilisban cseresznyevirágtól fehér egész Szentistvántelep. Luppa nem csupán tórendszer, van ilyen szigetünk is: Még érintetlen, idillikus; nem talmi, nem hamis… Csak egy ugrás tőlünk a Dunakanyar és a Felvidék; Jöjjön […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Baranya

Rózsa Iván: Baranya Itt együtt él magyar, sváb, bunyevác és sokác; Itt tavasszal tényleg lilán virágzik az akác… Itt februárban már fehéres mandulavirágtól a Mecsek; Ide mindig-mindig szívesen haza-haza megyek… Tüke pécsi vagyok, büszke is bizony erre; Kétszáz kilométer távolból sem hagyom városom cserbe’. Budakalászra nősültem, idevaló a feleségem; Lokálpatrióta vagyok, immár harminc éve kétszeresen. […]

Posted by
Posted in

Szadeszes rémálmok

Szadeszes rémálmok. Ül a mimikátlan Ivánka a TV-s pultnál Fogai között monotón zene szól Dallama hamis kakafónia Míg a Világ gyászban Őfelsége vöröslő gatyában A marxizmus szellemében károgja a Pápát Mert úgy gondolja: rontott Európa imázsán. Böffencs Tóbiással,-elnökével összedúgja fejét Pártjuk képviseletében illene méltatni munkásságát Megvillant agyukban a szánalmas diplomácia S megszületett, erre büszke lehet […]

Posted by
Posted in

Szárnyaljon tovább

A lelkemhez szól a szép magyar líra, Fény sugarát ontja annak hallatán, A szívem repes a Himnuszunk szaván, Mert az áldás ráfér minden magyarra. Magyarnak lenni a lét kiváltsága, Büszkeség ragyogja be kultúráját, Fények övezik a nyelvünk világát: Szívünk egyetlen igaz szószolója! Fénykoszorúban szárnyal művészetünk, A hagyományainkkal együtt élünk, Csillagjainkra hálával gondolunk. Tündököljék a magyar […]

Posted by
Posted in

Életkép-álom

Álmodnak a vágyak egy szebb jövőt: Hol az élet kész öröm, Hol boldog emberek sétálnak a parkban, Hol minden gyermek önfeledten játszadozhat a szabadban, Hol virágok illata szállong, Hol a természet gyönyörűsége nem csak egy álom! A szerelem ott már nem lázong, Lélek lélekkel páros, S a szívek egymásért dobognak, A szemek boldogságban ragyognak, Könnyük […]

Posted by
Posted in

Csókokkal fogadunk

Orgona nyílik, lelkem heve izzik! A tavasz tüze emészt, láng csókol észt, Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt. Esteledik, s a virág illatozik. Testem már alszik, lelkem álmodozik. Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz! Szívem tettre kész, perzseled, majd’ elvész: Mégsem ellenkezik, benned megbízik. Magányban vergődünk, reggel ébredünk. Jó lesz majd estünk, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy külvárosi éjszakában

Sötétbe burkolódzott a város, Sok ágyban izzad már a vánkos, Ragyognak az égen a csillagok, Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok. Homályos, torz képet mutat a sötétség, Lelkekből árad a kétség, Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység, A csendet felébreszti az érzékenység. Ivóból kiszűrődik a vigalom, Szóbeszédet követi az unalom, Felkiált egy hang: ” hol […]