Posted by
Posted in

Golgota2

Álmodozás Az álom az élet megrontója Mit tehetek, hisz minden éjjel utolér Álmodom mely gyakran hatalmába ejt Gyermekként már nappal is álmodtam S álmomba sokszor bele is fáradtam Az álmokkal elrepült az idő S kíváncsi voltam, mit hoz a jövendő Az álom veszélyes vizekre vihet Megvalósíthatatlan merész vágyak felé Mert túllépheti a valóság küszöbét Igy […]

Posted by
Posted in

Álmodozás

Álmodozás Az álom az élet megrontója Mit tehetek, hisz minden éjjel utolér Álmodom mely gyakran hatalmába ejt Gyermekként már nappal is álmodtam S álmomba sokszor bele is fáradtam Az álmokkal elrepült az idő S kíváncsi voltam, mit hoz a jövendő Az álom veszélyes vizekre vihet Megvalósíthatatlan merész vágyak felé Mert túllépheti a valóság küszöbét Igy […]

Posted by
Posted in

Hiányzik valami

Edit Szabó : Hiányzik valami Tettek jelennek gyorsan kezeink közül, mégis mintha látszatja rövidül, valami hiányzik ott legbelül, mely a tettek mezején megrövidül, végig kíséri életünk egy nagy érzés, valahol legbelül hiányzik egy kérdés. Megéri harcolni a mindennapokért, hiszen a csók és ölelés sokszor keveset ér, valami hiányzik az igaz szerelemből, miért nem adsz érte […]

Posted by
Posted in

Tűzvész

Tűzvész Egy volt a sok közül Sok közül az egyetlen, szent falai között Quasimodo és Esmeralda védelmet lelt. A Katedrális volt, minden nehézség ellenére, egyszer majdnem elpusztult, a forradalom hevében. Szimboluma volt Párizsnak, francia honnak és az emberiségnek. A nagy szellem óriás ő, háborúk, járványok, pusztítás sodrában biztosan állt őrt. Robosztus szépségben sugárzóan védett, Ember […]

Posted by
Posted in

Notre Dame

Aranyló Notre Dame Iszom az illatát Eszem a fényeit Fogva tart évekig az áhitat, mi átjárja falait. Sötétségből fény fakad Vastag boltíveken századok szaladnak. Trónol az öröklét, de a tűzvész más történet írója, az öröklétet nem bírja. Lédikó 2017-2019

Posted by
Posted in

Tavasz tájt

Hegyek bíborban Élvezik tavasz estét. Hegy is megújul. * Soká havas volt, De tél, elmúlott lassan. Zöldül is minden. * Most már sár dukál, Híg és lefolyik oldalt. Hónál csúszósabb. * Cseresznyevirág A völgyek ékítménye. Friss tavaszi szél… * Táj, varázslatos, Gyönyörködésre csábít. Hegy, mély csöndben van. * Bíbor – hegyekben Bíbor növények nőlnek. Bíboros […]

Posted by
Posted in

Gyümölccsé érve

Edit Szabó : Gyümölccsé érve Tavaszi kert legszebb éke, hajnalfénnyel kel életre, bimbók ezrei nyílanak, vidámak és bólintgatnak. Fehér szirmok csokrosodnak, lehullva kis bogyót hagynak, szép zöld, kerek lesz a termés, megindul majd a fejlődés. Gömbölyödnek, kerekednek, gyönyörködve nézegeted, rózsaszínből pirosodnak, megérve oly ropogósak. Meggyfa ágain csüngenek, levelek közt bíbor színek, édes szemnek és a […]

Posted by
Posted in

Lenge tavasz

Lenge tavasz Lenge, lenge szél, fodros ruhájában útra kél, bevonja a kopasz fákat, rózsaszín-fehér tüllruhába. Tavasz van! Illékony, zsenge, bájos, büszke, első bálos leányka táncol a fákon, szédülve forog a világ, dallamosak az éjszakák, a csillagok is tündökölve járják a tavaszi táncok éltető bálját. Lédikó 2019.04.15.

Posted by
Posted in

SZENVEDÉLY

Nem tudom, mi húzza arrébb a láthatárt horzsoló eget, csak sejtem, hogy az agg fák kérges, örökzöld hitek, nem tudom, miért int a lomb; a megfejtés búcsúzó derű. Látnom kell a gyönyörű vétket, mely foszlott, csábít és szakszerű. Madár moccan, nyikkan az eresz. Nyílik az ősz, de mégsem ereszt, felhők szélén minta a nyers fény. […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]