Posted by
Posted in

Molinó

Molinó A nagy demokráciában Vírusként terjedtek a visszásságok Kezdetben a firkászok mocskolták falainkat Ahelyett, hogy teljesítenék régi vágyainkat A gyermekkor játékos emléke a számháború Mikor homlokunkra ragasztott jel azonosított Ha nyertem,ha vesztettem jó kedvemre hangolt. Majd az átkosban május elsejéken Ki boldogan, ki kényszeredetten vitte a táblákat Melyen éltette a szocializmus az elvtársakat Ma zavaros […]

Megváltó üzlet
Posted by
Posted in

Megváltó üzlet

A reggeli Nap sugarai még éppen éledeztek, amikor Győző, az ügyes üzletkötő, kilépett a fővároshoz közeli csöppnyi vasútállomás épületéből. Rögvest a közeli parkolóban álló vonatpótló busz felé vette az irányt. Precíz és elégedett léptekkel haladt, ahogy diadalittasan markolt egy néhány perccel ezelőtt kiállított igazolást. Győző sohasem veszített. Régóta övé volt a legjobb havi eredmény a kereskedelmi […]

Posted by
Posted in

Karnevál

Edit Szabó : Karnevál Velencében karnevál, utazás a gondolán, legény evez sebesen, maskarásokat vigyen. Karnevál a javából, főurak az udvarból, úrinők oly kecsesen lépkednek a szőnyegen. Övék lesz az éjszaka, mulatságnak zamata, csodás lábak táncolnak, szép zenére mulatnak. Elfelejtik bánatot, lányok, bolondozzatok, tiétek a hatalom, férfié lesz jutalom. Tiétek a karnevál, mindenkinek biz’ kijár, élvezni […]

Posted by
Posted in

Találkozás

Találkozás     Találkoztam útközben a Boldogsággal, felém jött, mosolygott, majd továbbment. Nem szóltam semmit, gondoltam, nem zavarom, így megmaradt a csend. Tovább sétáltam, amikor megláttam a kirakatban, hogy a Szeretet engem néz. Néztük egymást pár percig, majd vállamhoz hozzáért egy óriáskéz. Gondolataim szertefoszlottak ijedtemben, amikor megfordultam, és megláttam a Hitet. Rám mosolygott, szép lassan, […]

Posted by
Posted in

Így látom ?

Edit Szabó : Így látom ? Betegség vagy fájdalom, minden egyes hajnalon új reggelre virradunk, de minek? Nem kérdezi senki sem, miért lesz ez jó én nekem, vagy sem? Elrohan az életem, sokszor megfeledkezem, kell nekem ? Végig szaladt az élet, körülöttem emberek, még a régiek? Köszönnek még ha látnak,egy kicsit meg is állnak, kérdeznek […]

Posted by
Posted in

Az élet nem szeret

A poéta siráma… Bánattal telítve írnám a szomorú versemet, De nincsen elég gondolatom, keresek eleget… Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret. Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak! Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak? A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak? Látom már, az jellemző rám, hogy pacát […]

Posted by
Posted in

még száll az ima…

vajon mit mond ha teremtményét látja ez jó munka volt kiáltja büszkén vagy csendesen dohog magát alázva hová lett kérem az ősi erény még száll az ima de nincs mögötte emberi érzés és nincs szeretet pénz istene hódit és előtte ember milliók vernek most gyökeret közben a mocsok egyre csak terjed agy-mosottak hada szab törvényeket […]

Posted by
Posted in

A magvető

Edit Szabó : A magvető Hajnali fény,kél a nap, szórja a sugarakat, virág nyílik a réten, tavaszi szél dicsérte. Messze kinn a határban, ember indul magában, nagy munkát vett vállára, kötényében sok árpa. Szétszórja barázdában, lépeget mind sorjában, csendes eső meglepi, csiráztatni engedi. Árpa, búza talajban, élet fogant a magban, zöldben éled búzamező, természet legyen […]

Posted by
Posted in

Sztrájk!

Sztrájk! Hideg elől menekülve Beszállt hozzánk egy méhecske Döngicsélve repdesett Eleséget keresett Az édes morzsára rá nem szállt volna Inkább fullánkját élesítette Hogy testünkbe bele helyezze Ha az édes nem jó,sósat terítettem A méhecske csak zümmögve keringett felettem Zümmögése egyre hangosabb lett Légy testvéreket mind elhessegetett Mérge egyre csak növekedett Tán a morzsa nem tettszhetett […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]