Posted by
Posted in

A tavasz, érkezőben…

(Bokorrímes) Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel […]

Posted by
Posted in

2013.12.09

Jó volna, ha dohány füstje elillanna, Lenne kristály tüdőnek Sejtes alaplégzés hangja. Jó volna, ha néma küzdelem Nem lenne Sziszifusz a nevem. Jó volna, ha görgetni nem csak önnön bajunk, Lenne feladat más válláról is levenni sóhajunk. Jó volna, ha elhallgatni Nem lenne alkalom, Hogy volt egyszer egy képzelt holnapom

Posted by
Posted in

2016.12.28

Ha csak könny volna, Sóval jéghegyeket oldana; Globális felmelegedés. A könny, Könnyebb. Ordítva Fáj A száj. A lélek Kopár szirtjén Egy kicsi, Üres ház Áll

Posted by
Posted in

Levél Neked, oda

Azt mondták, nem sírhatok, tudod, mert én, vagyis mi nem sírhatunk sosem. Erősnek kell lenni. Ez a szentencia. Hiszen nem is ismertelek. Illetve Téged tulajdonképpen alig. Csak az a fránya múlt, egy legkedvesebb emlék még az óvodábòl, Ő volt a láthatatlan kapocs. Fél éve, talàn kicsit több, a véletlen “gurított” Hozzád, ha fogalmazhatok így. Mi […]

Posted by
Posted in

Tobzódik a vágyunk

Romantikus mesében… Este ültünk a hűs ligetbe, Azúr-selyemfény… rajtunk leple. Fák, bokrok meséltek, Vágyak égig értek… Hiányérzet, mélyen lelkembe. Hmm… a kedves nem tudta vágyamat? Pedig, esti fény is betakart. Fák, bokrok dugdostak A vágyak hajtottak. Nem orvosolta a vágyamat… * Éj van, hiányod fáj, várok rád… Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád. Vágyom az ölelést, […]

Posted by
Posted in

Lehetne?

A költészet napjára,elhunyt társamnak Lehetne még gondolni rád mikor felveszed a ruhád sétálnánk,örök tavaszban nézelődnénk őszi lombban hulló hóban gyönyörködnénk este egymást átölelnénk ? Nem lehet,csak gondolatban te ott  vagy,örök tavaszban emléked itt,a szívemben örök idők szerelmében!      

Posted by
Posted in

ÉPÍTKEZÉS

Katedrális készül, gyenge önmagamból. Síkok között ív a szerelem. Ne végy gyertyát kopott oltárokról, bár jólesne a lopott kegyelem, és ne ügyelj a szikár, metsző szóra, fertőző a hang, mely beléd váj, az emésztetlen harag kerge óra, felpörög, és ritka, hogy megáll. Összeró az Isten, a képlet egyszerű; szeretni kell, mindenféle szinten, a magány csábító […]