Posted by
Posted in

Az autizmus margójára

Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat.   Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. Itt-ott egy-egy […]

Posted by
Posted in

Görbe tükör

Nézem magam a tükörbe’. Arcomon széles barázdák futnak körbe. Egyik sima, másik görbe. Van óriás, van, mi törpe. Szürkéből hajlanak fehér-törtbe, Árkos hasadékok körbe-körbe. Vannak fájóan mélyek közte. Nem múlnak el, nem mennek össze. A bőr megy inkább köröttük egyre tönkre. S én csak nézem magam a tükörbe’. Önbecsülésem tükrébe’. Fakó üvegfelszíne szilánkosra törve. Sebzett […]

Posted by
Posted in

Brokkoli, a jóbarát

Élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Ármin. Ármin már majdnem három éves volt, a naggyá cseperedés határán állt. Volt neki egy kicsi, zöld barátja, Rokkó, becsületes nevén Brokkoli. Bizonyos körökben (például zöldségek között) Brokkoli nem is volt olyan kicsi, inkább nagynak számított. Bongyori, sötétzöld hajkorona keretezte arcát, teste karcsú és halványzöld volt. Barátságos, huncut […]

Posted by
Posted in

Az árvácska

Aznap már korán reggel felébredt, és úgy döntött, kivételesen nem alszik vissza. Miután kijózanító hideg vízzel megmosta az arcát, nagy gonddal felöltözött. Szeretett volna az alkalomhoz illően nagyon szép lenni. Fekete bársonyruhát vett fel hasított bőr bokacsizmával és bézs színű kabátkával. Lágyan leomló barna haját kontyba tűzte, nyakát puha, vajszínű kendőbe burkolta, majd kezébe vette […]

Posted by
Posted in

Az álomőrző

    Volt egyszer egy apró család: Édesanya, Édesapa és Léna baba, mindenki szeme fénye. Szép reményű, jó kis család voltak: Édesapa dolgozott, Édesanya otthon volt Lénával, és Léna pedig a maga másfél évével olyan volt, mint egy kis tündér. Nyitott, kedves, huncut, cserfes – bár még csak pár szava volt. Szeretett ő minden finom […]

Posted by
Posted in

Dobozba zárt bizalom

Egy padláson felejtett üvegdoboz, a fantáziában mindent összebogoz. Cirkalmas írással címzett boríték. Vajon csalfa lélekre bizonyíték? Lehet, hogy benne lapul a szenvedély, ehhez ugye nem kell külön engedély. Valószínűleg sírva epekednek a sorok, gyöngyökben gurulnak a mosolyok. Ha pedig némi kétely fel is merül, a józan ész azonnal ellenszegül. Ne nyisd ki, ne nyisd ki, […]

Posted by
Posted in

A szájtépők

A szájtépők Sikerült kibújnunk az átkos kor tojásából Ám a tojáshéj darabjai még testünkre lelkünkre tapadva Ürülékük szennyezve levegőnk köztünk maradva Sok üszkös szívű ember között élni Kik mást sem tudnak, csak szájukat tépni Nem hozta el a várva várt megnyugvást Csak belsőnkben élvezhetjük A Krisztusi megváltást A Parlamentben nyújtott cirkuszi produkció Molieri fordulatokban büszkélkedhet […]

Posted by
Posted in

Elvesznénk mind ketten…

EROTIKUS LIMERIK csokor Rudink, ha a combjaid között Végezné a dolgát, mint… lökött?! Elvesznénk mind ketten… Lennénk így elegen. De dárdám, bugyidba ütközött. Tartózkodó gondolat, minek? Tömény kéj, jár biz’ mindenkinek! Nekem, veled kéne. Óh! Mi lenne vége… Bugyiban nem lehet, az minek? Csak már hallanám üvöltésed, Tudnám, elmúlt a félszegséged… Kitárnád vasajtód, Lennék… behatolód. […]

Posted by
Posted in

Ahogy jő az est…

Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik, És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik. Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom, Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. Estefelé az égbolt oly’ szép, gyönyörű, mámorító, A milliónyi csillag beborító fénye csábító. Holdsugár fény […]

Posted by
Posted in

Naplemente után…

Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól… Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél, Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél. Mint kiszáradt kóró, várok valamire, Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?! Lelkem fürdik éji, idilli mámorban És várok, bár már nem hiszek… a csodákban. Mily’ csodálatos, […]