Posted by
Posted in

Ember, ne veszíts!

Kezek nyúlnak az ég felé segítségért kiáltva. Ember hol vagy? Hol marad az álmod? Ez a te világod? Belebújunk a másik életébe és tudjuk már neki mi a jó, pedig ez nem más csupán csak illúzió. Csak az ember egy olyan nyugtalan lény, aki folyton, szünet nélkül mindentől fél. Kiöljük magunkból az érzelmeket, ez bizony […]

Posted by
Posted in

Kéz a kézben

Látom szemed izzó fénye, naponta csak halványodik. Arcod sápadt, derűs éle lassan szürkévé lekopik.   Add a kezembe a kezed, érezd, én rendre őrizlek! Mutatom az utat neked, ígérem jó felé viszlek.   Bíz bennem, szívből szeretlek! Tedd tenyerembe sorsodat! Vigyázok rád és vezetlek, híven karolom álmodat.   Míg létünk van a világban, kéz a […]

Posted by
Posted in

Lány virággal

Mély gondolatok szántanak lelkében, elmerengve befelé lát már. Talán, ha látna se lenne kedvében, teljes lénye az emlékeiben hál.   Szemében tükröződik pár száll virág, amit ölelve kezével összefog. Nincs a felszínen színes valós vígság, a sírás az, amit most visszafog.   Belül öröm ez, nem hitte idejut, rögös úton botladozott sokáig. A boldogság lassan […]

Posted by
Posted in

Hittel magamban

Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.   Később kiáltottam ott körül nézve. Jöhetne már valaki végre értem! Mentsen meg a kínlódó rémületben, adjon legalább tanácsokat nekem!   Mondtak sokfélét, többnyire hasztalan, szédülésig is vívódtam magamban. Menjek tovább, talán, ott más a világ, de […]

Posted by
Posted in

Házasságban

Még téblábol a hajnal, indul a nap, a készülődéstől hangos a reggel. Szokások nőttek ki az évek alatt, dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.   Az érzések már korán sem mohóak, a törődés vette át a szerepet. Finom, gyengéd öleléssé váltottak, a gyermekeinkkel lettünk teljesek.   Rég, mikor fehér fodros habos ruha, kirakatban is csábos vágyat […]

Posted by
Posted in

Töretlen tavasz

Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a felolvasztja nekünk a föld fagyát. Buggyanó bimbó kiborul a világba, elárasztja zölddel az ébredő határt.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely színeivel, illatával kápráztat. Méhek indulnak munkára csapatba, pillangók hada száll virágról virágra.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a madarakat hozzánk visszahívja. Gólya és fecske […]

Posted by
Posted in

Nem a jövő útja

Hétköznapi pszichológia Szeretet intelme hat rajtad? Vagy kín és bőröd, kikapartad? Szivárvány is görbe, Szépségének öle… Mért állsz ellent, add Ten magadat. Beszélhetek Neked, nem fogan, Valami felborult, gyászosan. Ne bántsd, aki szeret, Lelke… úgy emleget… Családi vita meg bent robban? Vigyázz, mert szeretettelenség, Nem jövő útja, védtelenség… Látom, nem akarod, Rád, intelmet varrok… Messze […]

Posted by
Posted in

Az élet dala

Kísérlet az élet reménytelenségének tömör megfogalmazására   A játékos tavaszi szellő egy zöld dombon süvített végig. Ahogy a fűszálak között szaladgált, és elsiklott egy tölgyfa mellett, egy kislányra talált. Egy piros ruhácskába öltözött, pirospozsgás kislányra, aki alig lehetett hét éves. Két copfba összefogott hosszú szőke haja ide-oda libbent, ahogy karjait feltartva pörgött-forgott önfeledten a napsütötte […]

Posted by
Posted in

Menő tavaszelő

(3 soros zárttükrös) Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik, Lelkem már előre, e szépbe-jóba kapaszkodik… Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik. * (Septolet) Tavaszt ámulom, Napjait Várom… Idő melegszik, Napmeleg itt lakik, Újhodás! Minden tavasszal, nagy újdonságozás… * Két gólya, már egy új család magja, Sürgeti tavasz is, elhadarja. A pár rá is […]

Posted by
Posted in

Rejtett mese

Edit Szabó : Rejtett mese Mese-mese elrejtezve, fa alatt ül szép Piroska, nincsen vele a hét törpe, fának dől a farkas koma. . Nem félős most a kisleány, könyvet adott farkasának, mosoly lapul szája sarkán, elmúlt veszély nagymamára. . Érdekes az olvasmányuk, élvezik a szép meséket, elfoglalja mindahányuk, nem felejtik az éhséget. . Kicsi kosár […]