Posted by
Posted in

Függnek, mint a fák levele

Függnek, mint a fák levele. Majmok szállták meg a világot Majmok a természetben, Sokan közülük vígan nevettetnek S emberformájúak a politikában, kik Függnek mint a zöldelő fák levele Az emberformájúak köldökzsinórral Kapcsolódnak egy vén majomkirályhoz A szolgalelkűek sűrűn járnak a vályúhoz Hamis bálványimádásuk mellett a hamis Félretályékoztatás, a rágalom, a gyűlölet Mely fegyverük az ellenszolgáltatásért […]

Posted by
Posted in

A Pennácskám

A pennám nélkül Félember vagyok végleg. De nem akarom! * Tovább akarom Használni, metszett lúdtollt. Én ezt akarom! * Tollam jót akar… Mit megmond! Írásba ad! Fő az igazság. * Amit gondolok, Híven, hűen rögzíti. Jó barátként szánt. * Szinte már magam Vagyok a metszett pennám. Pacákat nem ejt. * Pennám szántásként Mutatja bő sorokat. […]

Posted by
Posted in

Érik a vetés

Edit Szabó : Érik a vetés . Búzatábla magasan hordja fejét, az út mentén egy-két virág még elfér, lassan sárgul búzakalász ég felé, ragyogó napfényben látni szeretném ! . Késő ősszel szorgos gazda vetette, időjárás minden napját szerette, magasra nőtt, szépen egyenesedve, büszkén hordja kalászát megeredve. . Aranyló nap add fényes mosolyodat, kalászában érleld meg […]

Posted by
Posted in

Romantikus szerelem

Edit Szabó : Romantikus szerelem . Tavasznak szerelem virága piroslott, sárgállott a réten, zöld fű közül kikandikálva sokáig tündökölve nézett. . Az illat csábító vonzása szerelmespárt is megigézett, pedig már szénakazal várja a megpihenő vendégséget. . Férfi és nő találkozása, színes takaró terítéken és feküdnek egymásnak karjában, “itt már a szavak mit sem érnek “. […]

Posted by
Posted in

(Fő)próba

Fölvettem, nézegettem, tükörrel szemeztem. Fülemet hegyeztem, mit mondtak, jegyeztem. Kicsit szűk, kicsit vörös, kissé vagány, kissé dögös. Az összhatás többszörös, a rojt rajta talán fölös. Letettem, mást láttam, bevittem, próbáltam. Na ez az, eltaláltam! Hozzá jó képet vágtam. Fizettem, hazasiettem, dobozából kiszedtem. Néztem rá ijedten, nem az amit kiszemeltem. Estélyi ruha lett volna a drága, […]

Posted by
Posted in

Múlt és jelen fia vagyok én

Múlt és jelen fia vagyok én./ Ady Endre emlékére / A lelkemben a múlt szüntelen dörömböl Naptáromból fájdalom és csalódás köszönt Mialatt héjanász dúl a parlament ülésein Gyakran elmélázok a múlt fájó emlékein Ma is sok hitvány báb él a magyar ugaron Megváltásunk így lett csupán fogalom Már nem látomás a háború,hanem valóság Egyenlőre csak […]

Posted by
Posted in

Életünk és ihletünk a COVID-19 idején – szépirodalmi pályázat és antológia

„Életünk és ihletünk a COVID-19 idején” az Irodalmi Rádió pályázata lehetőség az Irodalmi Rádió azonos című antológiájában való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is. Tudnivalók: 1. A pályázat kiírója: Irodalmi Rádió 2. A pályázat kiírójának postacíme: Irodalmi Rádió 3530 Miskolc Serház utca 4. 1/1. 3. A pályázat kiírójának e-mail címe: palyazat@irodalmiradio.hu 4. A […]

Posted by
Posted in

A sátán köztünk jár

Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]

Posted by
Posted in

Fénysugárban

A nyári nap fényének sugara, már vígan fitogtatja erejét. Melegével mozgásra biztatja sötéttől elcsigázott egyedét.   -Jöjj gyermekem, menjünk a szabadba, testünket, lelkünket viditani! Emeli anya babát magasra, hagyja magukat fényárban úszni.   Szeretet özönében összhatás, szívük öröm- húrral összekötve. A végtelenül imádva szállás, minden nehézséget félre lökve.   Mintha pára fedné be terepet, nem […]

Posted by
Posted in

Igaz szerelemért

Tombol a lélek megszakadva, könnycsepp csurran a sápadt arcra. A múlt csillogása halványul, helyette viharossá fordul.   Összegyűlt a sok gyönge gyöngyszem, kis tócsát képezett a csöndben. Egyre nagyobb mocsárrá dagadt, nem érezte mennyire halad.   Görgeti belül a szavakat, míg a másik szíve is szakad. Rakódnak egymásra a gondok, hihetetlen, ócska, kis mocskok.   […]