Posted by
Posted in

Köszönetnyilvánítás!

Köszönetnyilvánítás! Kedves Árpád és Adrienn! Tiszteletem fejezem ki és köszönetem a Miskolci Irodalmi Rádió Főszerkesztő úr Zsoldos Árpád és nejének Zsoldos Adriennek valamint minden munkatársuknak a családias rendezvénysorozat példás és rég nem látott magas színvonalú lebonyolításáért és megszervezéséért. Külön köszönetemet fejezem ki Odaadó Munkásságukért és önzetlen segítségükért mit személyem felé irányult. Nagy meg tiszteltetés részemre, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ovi

Rózsa Iván: Ovi Hát nem vett neked apuci kisvasutat? Ezért aztán az oviban mindenki rajtad mulat?! Bosszút állsz hát „felnőttként” az embereken? Kisvasutakat építtetsz magadnak közpénzeken?! Így éled ki torz kis éned, perverz álmaid: A házad ablakából bámulod a stadiont, s játékosaid. Úgy néz ki az aréna, mint egy hatalmas, giccses ravatal: Felépíteni… – részedről […]

Posted by
Posted in

Szabadság… hmm.

(TANQ) Szabadság… vajh’ mi az? Oly’ mint a lekváros lángos? Egy különlegesség? Nem állandó a szabadság, Különös illatos vadság. * (10 szavas) Szabadság az emberek vágya, Örök Álma, Elérhetetlen, szívben lakó ideája! (Kínai forma=„Vágyódás délre”: “Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa x = végtelen) Az Vágy! Vallja kinek nincs az. Csak álom… Mert a világ gaz… […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Macska az éjféli misén

Hasogató hidegre ébredtünk, mégis örömmel töltött el a tudat, hogy estére elkezdődik a szeretet ünnepe. Jól felöltöztünk, befűtöttünk a szobában a cserépkályhába, meg a konyhában a spórba, s már nem is fáztunk. Kezünket, arcunkat hideg vízzel frissítettük, mert nem volt még melegítve, vezetékes víz akkor csak az álmainkban szerepelt. A fát, a szenet, a gyújtósnak […]

Posted by
Posted in

Életrajzi töredék

Edit Szabó  : Életrajzi töredék A gyermekkori élményt soha nem feledi el az ember, hiszen minden megváltozott, átalakult az évtizedek folyamán. Szegény kis család volt a miénk akkoriban, szoba-konyha és kamra.Melléképületek, melyekben azért volt aprólék,többféle és egy malacka is. Minden vasárnapra jutott egy tyúkocska, melyből finom húsleves és pörkölt készült nokedlivel .Ekkor került édesanyám süteménye […]

Posted by
Posted in

Romantika Ég és Föld felett

Edit Szabó : Romantika Ég és Föld felett Magasan a föld felett két szívet szél lebegtet, messze látnak a szemek, végtelenbe repülnek. Boldogság madarai, holnapoknak szárnyai örülnek az életnek, repülnek a kék égnek. Két szív lehet boldog pár, egymásra már rátalált, az Ég és a Föld között boldogságba öltözött. Egybeforrott testük már, ég kékjében vígan […]

Posted by
Posted in

Az eső halkan kopog …

Az eső halkan kopog. Nem hallom, veled vagyok. Nézem az elfutó cseppeket, Testemben érzem a meleged. Figyelem sápadt arcodat, Nevető szemed, búza hajad, Hallom ajkadról a szavakat, Csengő bongó vidámságodat. Rádöbbenek sorsomra, megrezzen kezem, Földig sújt a fájdalom… E szem, Nem nekem, másnak ragyog…! S az eső ablakomon egyre csak kopog.

Posted by
Posted in

Téli táj

Edit Szabó : Téli táj Téli hajnal, a zúzmara didereg fa ágakon, megfagyott az esti harmat, hajnalcsillag felragyog. Csilingelnek hófehéren, koronákon fénycseppek, mozdulnak a fa lombjai, földre hullnak,peregnek. Tél szépsége érintetlen, ám az úton kocsi járt, keréknyomát odahagyta, tova haladt, messze jár. Vakítóan fehér a táj, hallgassuk a muzsikát, fa ágai meglebbennek, dallamuk egekbe száll. […]