Posted by
Posted in

Don-kanyarban áll a honvéd

1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]

Posted by
Posted in

elveszett már régen…

elveszett már régen az ősi kőtábla botorkálunk csendben növekvő homályba* hitünk maradéka mammon után vágyik csodákat remélve csak pusztulás látszik de ha meg is lelnénk újra a kőtáblát éreznéd-e akkor hogy más élet vár rád vagy mert nem ad csodát töröd darabokra értelmét és hasznát agyad fel nem fogja itt maradt a sarka fogom a […]

Posted by
Posted in

Kiömlött a magyar vér a Don-kanyarban

A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért. Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt. Zúg a szél a Don-kanyari állásokba, De nem zúg a víz, oly’ vastag jég borítja. Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd, Ha nem esik hó, mindent beborít a köd. Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó, Bakák nem […]

Posted by
Posted in

Küzdelem a Don-kanyarban

Ifjú, besorozott magyar baka, Három napja volt a frontvonalba. Neki még ekkor otthon járt az esze Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. A katona, rettegésben csak folyvást sikított, Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. Harci repülők bombázták őket, repesszel. Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, De […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… adventkor

Otthon Advent van. Itt lövés, jég, alázat! Muszkaföldön itt is! Mellemben gyalázat! Hónapok óta –nem akarok-, itt vagyok Mikor lesz az, hogy én is hazaindulok. Otthon a feleségem terhes Udvaron, Bodri kutya mérges, De tudom, hogy mind a ketten hazavárnak, Nélkülem a szívükben oly’ nagyon fáznak. Mi lesz, a kicsi babám megszületett már? Otthon is […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… még élő poéta vagyok

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését… A versenyt futó lövedékek áradatában írok, Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok… Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok! Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet, Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet. Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós könnyem, Mert, mit a sors rám rótt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenvedés

Rózsa Iván: A szenvedés Bolygónkon az emberiség igen nagy százalékban szenved valamitől, valakitől: csak az érzéketlenek és a felülemelkedettek nem szenvednek, szinte egyáltalán nem. Az érzéketlenek minden érzelem iránt, így mások szenvedésére is, közömbösek. Pedig majd’ mindenki szenved! A hatalmon lévő fél a hatalma elvesztésétől, az alávetett szenved a hatalom elnyomásától. A gazdag fél vagyona […]

Posted by
Posted in

néhány nap…

az álarc ma olyan trendi a farsang mégis mást jelent nem kényszerből kell viselni bárkiből király is lehet vagy bohóc a csörgős sipka szabadon választott ma itt nem külvilágtól rád akasztva szabad érzés lángja feszít néhány nap bohókás álom utána minden a régi már csak bohóc lehetsz barátom kit idegőrlő robot vár addig vigadj táncolj […]

Posted by
Posted in

Csata a Don-kanyarban

Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán, A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán. Kit idehívtak a „Sas” behívóval… a „mélybe”, Az tudja, hogy lehet, biz’ itt van élete vége. Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek, Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a […]

Posted by
Posted in

Hova lettek a katonák? (A Don-kanyarból…)

Hol vannak a katonák? Mért nincsenek katonák? Meghaltak a katonák! Holtak már a katonák… Elment ő a hazát védeni, De „katyusa” válaszolt neki… Nem volt… ideje sem élni, Nem tudott megöregedni. Hol van a sok hős katonánk? Tényleg ott védték a hazánk? Helytálltak Oroszországban, De haltak jégben és sárban… Hazavárta őt a családja, Rövid élte… […]