Posted by
Posted in

Az idő…

Az idő…       mintha malom volna, őrli a perceket vagy patak gyors folyású, megállni nem lehet.     Napra nap, a dolgok néha hajlanak, majd mint az íj megfeszül, vállunkon a teher elterül.     S ha az idő kerekén … volna fék, akkor most éppen fékeznék !         Miskolc. […]

Posted by
Posted in

Mártíromság a szerelem

A férfi és a nő szerint… Szeretem én a nőt! Jó, ha nincs… de, jobb, ha van, És társaságomban van. Vágyam: szerelmes nő! Vele kapok kálváriát, El kell tűrnöm, sok mániát! Szeretem… szerelmet! Nő illata az orromba száll, Kálváriától… lelkem elszáll. *** Szerelem, férfiak… Szívemnek mindig kellem, Szerelme… szenvedélyem. Jó, ha mellettem van! Ám van, […]

Posted by
Posted in

nevem senki…

ki vagyok én kérdezem magamtól tükörbe nézve de álarc takar fény sem világít meg a magasból szürke a háttér és minden bizarr árnyék sincsen nem valós az élet vadnak látszom a félelmeken túl nem tudom már hogy mit is remélek de néha a világ fénybe borul a semmi közepén senki vagyok fegyvert formáz a feltartott […]

Posted by
Posted in

ha inog már…

…Mert elvész mind, ki térdet hajlít a zsarnoknak;akit önérdek serkent de a szegényért szólni gyáva. (Benjámin László: Ne áltasd magad) átgázolni mindenkin ha fontos törni zúzni koponyát csontokat gazda lássa a szolga milyen szorgos és bókkal fogad dobott koncokat hazugság sem állhat messze tőle hozsannát zeng az összevert tenyér szegényt taszít ha kell még mélyebbre […]

Posted by
Posted in

Kávé reggelire

Kávé reggelire Habos kávé ízű reggel szőttessel átszőtt keretben nyújtózik nagyokat feszegeti a határokat mintáját az égiek hímezték Istenek szőtték, fonták a műhelyükben, hogy szép legyen a fáradt embernek, ha felkel és elindul a a sűrű rengetegbe bebizonyítani mennyit ér? Mennyit ér, ha dolgozik? Mennyiért dolgozik? Ér-e valamit, ha munkáját becsülettel végzi el? Ha elvégzi […]

Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmaim háza

Álmaim háza Álmaim háza,ahol megáll az idő mindenre van megoldás és mindenre van idő… van idő, van tér, minden készen áll egy nagy utazásra is, és nem kell felszállni a nagy szárnyra elég, ha bejárod a szobákat egymás után kinyitod az ajtókat minden szoba egy nagy talány csupa rejtély, csupa vidámság szín, illat, korszak és […]

Posted by
Posted in

Széljáték

Vizeken, kerteken, bérceken keresztül indul A szél. Lombokon, dombokon, vízfodrokon Átkél. Szempillákon, hideg befagyott gödrökön, Örökkön. Sípolva jegenyén, zúgva bokrokon, Ugrálva ormok tetején, Fekete ruhafoltokon, Vizenyős szemeken, Ráncos kezeken, Hidegen! Sebesen! Átzúg a szél.

Posted by
Posted in

Önkezével

Önkezével… Lerágta a forró nyár maradék erőm Ritkuló hajam lángra lobbanását várja Szembogaram, mint meztelen cseléd Már nem kér, csak búcsút int feléd Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is Marokban is elfér mi belőlem megmaradt Álmaimat is megvette fuldokló jelenem Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem […]

Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]