Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sors

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Bénaság és érzés.

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Posted by
Posted in

Csak mindenért

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]

Posted by
Posted in

Bor és mámor

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis csillog a szemed, koszorúval köszönöd meg szőlő szüreti ünnepet. Tavasszal dologgal kezdtél, őszi tőkéket metszettél, egész nyáron adott munkát, míg termőre fordult a vágy. Napsugár fénye segített, a fürtök megédesedtek […]

Posted by
Posted in

A vágyam

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]

Posted by
Posted in

Nincs változás?

Szólnak, ha lehull gombom. Lenyúl kezem, Felveszem, Tárgy. Nem szólnak, ha szívem ontom. Vizes szemem, Könnyezem, Vágy.

Posted by
Posted in

A szobor (Lelkek iskolája)

Könnyű nyári este volt. A szél összeborzolta a haját, léptei alatt megroppantak a kavicsok. A parkban sétált. A fák bíbor árnyakat vetítettek az arcára. A fizikus mindebből semmit sem érzékelt, szemei előtt egy egész más világ bontakozott ki. Egy elvont világ, amelynek tagjai fizikai összefüggések, akik matematikai törvények szerint élik szigorúan meghatározott társadalmukat. Fiatalember volt. […]

Posted by
Posted in

A szívkirálynő

Edit Szabó : A szívkirálynő Fiatalon boldogságot reméltél, mint minden csinos leány az élettől, királyi család választotta jövőd, Diána hercegné te így lehettél ! Etikett világába beléptél, megtudtad, mi az új előkelő, mosolyod arcodon elbűvölő, milliók számára lettél Ő-fenség ! Szerelem varázsa sokáig került, lelked ragyogása gyermekbe merült, két fiad nevelése lelki béke! Ismerték szeretettudatodat, […]

Posted by
Posted in

A tejföl

A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól hallott eseményeket, […]