Posted by
Posted in

Írnék én

A poéta vallomása… Élet, eltörhet Mint stráfkocsi tengelye. Gyalogút, merre? * Írnék én már valami jót is… Hangulatom borongós most is… Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…? Ha más életbe átmehetnék… * Lehetőségek Már semmire adottak. Kósza nézések. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Adj nekem, poétának…

Versben és HIAQ – ban… Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket, Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet… Élet jó… papírra sorokat karcolhatok, És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok… Harc közben, néha torzak a betű alakok. Verset írni bíz’ jó. Vegyes gondolatiságban. Egysíkúság, nem jó! * A leírt gondolat, Örökkévalónak marad. […]

Posted by
Posted in

Papíron vezet az utam

A poéta… Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót, Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót! Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót… Vad igyekezettel rovom a papír utat, Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat… Én gyorsan belemártom tentába tollamat. Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat, Emlékezetből leírja mindet, mi […]

Posted by
Posted in

Ragadd meg az ihlet pillanatát…

Meditál a poéta… versben, haikuban, HIAQ –ban, TANQ –ban. Ragadd… a tollat, Terítsd ki a papírost. Dolgozik az agy. * Repülj valóságba, Szárnyalj a fantáziával. Ürítsd ki lelkedet. * Írj novellát és még írj vegyesen verseket. Vess papírra sorokat, esszéket, vesszőket! Szólj a lelkednek, hogy küldjön ki muníciót, Mártsd a tolladat a tentába, mint lefogyót. […]

Posted by
Posted in

Szilveszterkor nem lehetek renitens…

Nincs apelláta, nem lehetek renitens, Nem vagyok már érettségiző eminens… Érettségim van és ballagok az életúton, Érett vagyok,én már csak elmerengek a múlton. De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem, Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem. Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út. Lemehetnék […]

Posted by
Posted in

Jóság

Jóság A szívünk legyen jó, bármilyen zord a világ. Apró-cseprő jó cseledetekből összeállhat egy szép valóság, mely nem irigy, nem kérkedik, nem bírálója senkinek. Adakozik és nem ítélkezik Elfogadóan lélegzi levegőjét, és mások leheleteit. A szívünk legyen jó, a többi nem számít! Hullhat jégeső, hózápor, szélvihar csapkodón. Összetartó kezek magasra emelik a világot. Legyetek jók! […]

Posted by
Posted in

Múlik

Múlik múlik a karácsony ezer fénye omlik a fenyőág illatos tűje angyaltollak szállnak ágról ágra suhogásuk dallama fel-felszárnyal gyermekkori téli esték zenéje hamvas, diós emlékek csendjében siklott a szánkó, csikorgott a hó csizmák nyomán repedt a takaró színes esték halk suttogása húrokat fűzött az egek fiával, beragyogta varázsával a teret, az ember lelke bele remegett […]

Posted by
Posted in

Burokban született, Múlik

Burokban született Burokban született, láthatod! Egyszer volt, egyszer nem, és nem lázadott. Beérte apró-cseprő burkával Lehelet finom, csipkés házával, melyen keresztül kasul átfú a szél, aprócska ablakain ki-be jár a lég. Így indult el meghódítani a világot, beteljesíteni azt, amit még nem látott. S lett lampion virága gyümölccsel, egy holtan élő, éledő vidéken. 2018.márc. 12. […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Mikulás

A kavargó hófelhő, Mikulás éjjel eljő ? Várják Őt a gyerekek, Dávid, Nóra, Benedek.   Cipőjük megpucolva, sublót elé lerakva, kalács, tej az asztalon, virgács zsákban maradjon.   Álommanó a három lurkónál, a házuk előtt, szarvas álldogál. Piros ruhás betámolyog, asztalra nézve somolyog.   Puttonyában sok kis csomagok, benne csoki, narancs, mogyorók. Tesz belőle a […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Esik a hó

Dermedten alszik a morcos téli világ, anyóka bort kortyol, ablakán jégvirág.   Holle anyó huncutul somolyog, nagy dunyhámat mindjárt kiporolom.   Holle apó szidja a pityókás anyót, nem vették még elő a hólapátot.   Gyerekek a földön vidáman szánkóznak, télapót építenek, hógolyóznak.   Tél néne, kérünk, térj már észre, karácsonykor porolj, a bort tedd félre! […]