Posted by
Posted in

KOMOLYAN VETTEM AZ ÉLETEM

Komolyan vettem az életem Pedig az élet csak játszott velem S mind egy mérges  skorpió Mart, ölt, döfött szüntelen Az izzó gyülölet mindent lerombolt A zord idö már lassan végleg mindent betemet A szenvedés s a kin már csak a végzet felé vezet Mi nélküled van az minden csak egy átmenet Kétségek és aggodalmak közt […]

Posted by
Posted in

Vigasztalan szürkeség

Vigasztalan szürkeség, felhők könnye földet ér, fák lombjának koronáját esőfüggöny csépeli. A Balatont a süvítő szél korbácsolja, fenyíti. A víz színe hol kék, hol fakó, hab-hulláma irizáló, itt-ott méreg-zöldben játszó. A fergeteg fáradt görcseit feloldja, nem tombol, csak vánszorog. Ott hagyva már csapot-papot bánja a nagy haragot.

Posted by
Posted in

A történelemről…

A történelemről, kár bármi rosszat mondani, A történelmet, kár bírálni és megcáfolni! Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe, Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe… (anaforás senrjon csokor) Történelmi múltunkat Véglegesnek kell elfogadni! Siránkozás él. * Történelmi távlatok Tán’ nem magyaráznak meg mindent. Meditáció! * Történelmi részletek, Időtávlatban… keverednek. Mi illogikus? * Történelmi ügyeink, […]

Posted by
Posted in

Rossz irányba…

Hétköznapi pszichológia Az életben, szabad akarattal sokszor rossz felé megyünk, Elkövetünk nagy baklövéseket és torzul a jó élet! Hogy majd a helytelenségből az életúton merre megyünk Azt Előre nem tudni, de ne vigyünk tovább semmi félelmet. A korrigálástól meg ne féljünk, ha hagyjuk, segít lelkünk! Vecsés, 2018, március 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Összetartozás

Edit Szabó : Összetartozás . Trianoni békekötés, magyaroknak nagy szenvedés, háborúk és harcok sorát megszenvedte ez az ország. . Száz évet már nem feledjük, emlékezik történelmünk, országhatár megszabdalva, a magyar szó darabokban.. . marad határ szélén túlra, bánat éri, ki használja, Erdély-ország, Kárpát-alja, mindig magyar szót hallotta. . Tilos lett a magyar zászló, piros-fehér-zöld lobogó, […]

Posted by
Posted in

Otthon

Otthon Ott él a már ritka, ártatlan fehérben, a kosz gyermekében a romlott szürkében, és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán, a téli esőben is ő dobol tompán. Ott a nedves aszfalt fekete arcában, és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban, míg a tavasz könnyből némán kapát farag, lent a dagadt sárból […]

Posted by
Posted in

Fiatal az este

Olyan fiatal még az én szívemben az este, Titkokat rejtő, és kalandra vágyó, Árnyékokat rajzol a földre a fák nyurga teste, Sötét lombjuk lobog, mint a zászló. És azt susogják: “fiatal az este”, Miközben a tücskök egy régi dalt játszanak, Azt éneklik: “még fiatal az este, És gyönyörű az égbolt, és szürkék a házfalak.” Az […]

Posted by
Posted in

Madárdalos ébresztő

Edit Szabó : Madárdalos ébresztő . Madárdal zeng, tavasz pezseg határtalan az érzelem, fülembe új zene dalol, pacsirta fenn a magasból. . Ablak alatt tavasz hangja, hajnalban kel fénylő napra, ébreszti fel nyugalmamat, űzi tova fájdalmamat. . Örül a szív, hisz csivitel, választ kaphat nem kis hittel, léleköröm a zengése, éled újra a természet. . […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem, […]